Eger - hetilap, 1886
1886-07-27 / 30. szám
241 Szombat, jul. 31. Rk. Loyola Ignáez vt. — Pr. Emőke. — G.-o (jul, 19.) Diusz. — Ujliold 6 ó. 41 pkor hajnalban. Vasárnap, aug. 1. — Rk. Vasas sz. Péter. — Pr. Vas. sz. Péter. — G.-o. (jul. 20) Illés prof. Hétfő aug. 2. — Rk. Ligouri Alfonz. — Pr. Gusztáv. — G.-o. (jul. 21,) Simon remete. Időjárás H ersehe! szerint: változó. — Hevesmegye közigazgatási bizottsága évnegyetles közgyűlését, ng. Beöthy Lajos főispán ur elnöklete alatt, f. hó 26-án hétfőn kezelte meg. Mint biztos forrásból értesültünk, Szederkényi Nándor orsz. gyűlési képviselőnk ma fog az Edelsheim-Gyulay- Janszky ügyben egy feliratot felolvasni. — Vándory József, bpesti tanárt, a budapesti „Hungária“ velocipéd-clubb derék tagját, ki az egri dalkör atlétikai versenyén oly sokoldalúkig kitüntette magát,— e lapok utján is — örömmel sietünk értesiteni, hogy Egerből Miskolcz felé tartó kerékpárut- jában az Andornak és Mező-Kövesd közötti útvonalon elvesztett tárgyait: katonai blouseját, tárczáját, stb. megtalálták s az egri rendőrkapitányságnál tették le, hol azokat tisztelt barátunk bármikor átveheti. — Az egri érseki joglyceum évkönyve az 1885/6 isk. évről, e napokban jelent meg. Az évkönyvet a néh. dr. Frantz Alajos hevesmegye tiszti főorvosa,- mint az egri érs.-joglyceum egykori szeretett tanáráról rendkívül mély hangon irt emléksorok vezetik be. Az intézet statistikai viszonyaiból közöljük a következőket: A tanártestület áll: egy prépost-kanonok igazgató, hat nyilvános rendes. — kik közöl öt képesített egyetemi magán tanár, - egy nyilv. rendkívüli, egy helyettes, és négy magántanárból, összesen 13 tagból, kik között kilen ez különböző szak tudor (doktor) van. Ezekhez járulnak a két államvizsgálati bizottság kültagjai számszerűit, 14-en. — A lefolyt évben az intézetnek mindössze 49 bejegyzett hallgatója volt; az év végén a létszám 46-ot tett. Csupán vizsgálattételre jelentkeztek 4-en. A bejegyzett nyilv. hallgatókból volt 8 rendkívüli, kik közöl 4 évközben megszerezte a rendes hallgatói jelleget. Vendég f hallgató nem volt. Az év végén 1. éves volt 13; II. éves 14; Államtud. hallgató 9; Jogtud. halig. 10; összesen 46, kik közöl 24 eg r i illetőségű, 3 Árva, 4 Jásznagykunszolnok megyei, a többiek egyelik int különböző megyékből voltak. — Vallásra nézve volt r. kath. 36, ágost v. 1, helvét v. 1, izraelita 8. — Anyanyelvűkre valamennyien magyarok. Egy éves önkéntes volt 5. Ösztöndíjat élvezett 6, 527 frt. értékben, a Kovács féle segélyben részesültek az I. félévben 6-au, a II. félévben 8-an, 472 frt. 50 kr. összegben. A Rajuer féle 4, s illetve 5 aranyas szorgalmi jutalomban 4 hallgató részesült. Az ösztön, segélydijak és jutalmak összege 999 frt. 50 kr. és 18 db. arany. — I alapvizsgára jelentkezett 9; egyszerűn képesittetett 8, nem képesittetett 1; II. alap........................— ------------------------------------------------ . —' .■-— " ~ • — Nekem nagyon csodásnak látszott a czimborám, rá nézek épen akkor, mikor a kalapját levette a fejéről, hogy megköszönje az öt pengőt, s látom, hogy az orra véres; felveszem a harasztot, megnézem, látom, hogy gömbölyű csöppek is vannak a szélén, s azt mondom, nem akarva egész fent szóval: „Nem ilyen a vaddisznó-vér!“ Zsiga mérges lett egyszerre, mint a hörcsök, s mindjárt a csizma-szárához kapott a kési után, már meg is bántam, hogy eljárt a szám, mert úgy sem az én károm lett volna az öt pengő, de hát már késő volt, elszóltam magam. — Hát már miért nem olyan a vaddisznó-vér? Láttál is te valaha vaddisznó-vért! Hát már micsoda vért kaphattam volna én a disznó nyomán ott, hol meghevert, ha nem vaddisznó vért? Burik teins ur kezdett megharagudni; — rám ripakodott mérgesen, hogy mit kötődöm nagyhijába. — miért csácsogok összevissza; nem értek én az ilyenhez, csak a kopó-ezorkához — meg aczepgombához — memmega döghúshoz. — Hát erre én is megharagudtam, s azt mondtam vissza, hogy értek biz én, mert a vaddisznó-vér sűrű és habos, meg fekete szinti, ha megalszik, ez pedig piros, ritka, még meg sem aludt, még nem is habos, mert ez nem disznó-vér, hanem ember-vér. — Óh, te mulya! felelt erre Burik teins ur, hisz nem embert lőttem én meg, hanem disznót! Sehogy sem akart elállani attól, hogy ő meglőtte a disznót, s úgy szeretett hinni Zsigának, mint a papnak. — Én azután nem is szólottám semmit, s azt sem gondoltam, hogy veszsz me g, de az erdész úr meghallotta s előre jött vizsgára jelentkezett 15 ; kitünően képesittetett 6 ; egyszerűn 8; fölfüggesztetett 1. Államtudományi vizsgára jelentkezett 4, jogtudományira 1; mindnyájan egyszerű képesítést nyertek. Tanfolyam elengedése mellett tétetett 2 államtudományi s 1 jogtud. államvizsga, mindhárom sükeres eredménynyel. Fegyelmi eset csak egy merült fel, mely sajnos — a panaszlott kizárásával végződött. A leczke- könyv aláírása is csak egytől tagadtatott meg. — Az intézet fen- tartási költségelőirányzata volt 1886. évre 14,125 frt., (egy jogász került 307 frtba), mely költség, legnagyobb részben érsek- kegyúr, dr. Samássá József ö nmlgának, s a mélt. és főt. egri fókáptalan minden tiszteletre és hálára méltó nemes áldozatkészségében bírja födözetét. — Az int. könyvtár jelentékenyen gyarapodott. Állása az év végén 1303 m. 2164 kötet és 806 füzetben. A könyvtári költségeket, mint az előző években, az idén is érsek ő exja utalványozta. — A joghallgatókat segítő egyesület ez évi összes bevétele 778 frt. 22 kr. volt, melyhez az idei egri jogászbál lady patronesse-je, Beökönyi Viktorné, szül. Keszlerffy Irén úrnő ő nsgának 200 frtnyi nemesleikű adományával együtt a bál jövedelme 313 frt. 53 krral, s a Hevesmegyei Takarékpénztár 50 ft. becses adománynyal járult. Kiadása volt 534 ft. 51 kr. melyből 50 hallgató 533 frt, 53 krral segélyeztetek. Az egylet összes vagyona az év végével 6426 frt. 71 kr. Ehhez járúl néh. b. e. Tárkányi Béla apát-kanonok még folyóvá nem tett 100 frtnyi hagyatéka. -- A lefolyt tanévi irodalmi pálya verseny 5 pályatételére, — melyek közöl egy meddő maradt, -- összesen 9 pályamű érkezett be. A pályázat eredményéről annak idején részletes tudósítást hozott lapunk. A pá- lyadijakul kitűzött aranyakat szintén dr. Sa mássá József egri érsek ő exja, az intézet, nagylelkű kegyura volt kegyes • adományozni. — Esküvő. Jámborffy Gerő, horthi m. k. államvasuti tisztviselő és tartalékos hadnagy, f. hó 26-án vezette oltárhoz fószékesegyházunkban, városunk hölgykoszorujának egy kedves, szeretetve méltó virágát, Béke ffy Anna úrhölgyet, Békeffy Alajos t. szolgabiró és megyei várnagy leányát. Az esketést Jám- borffy A. horthi plébános, a vőlegény nagybátyja végezte. Násznagyok: Földváry Kálmán m. aljegyző, s a menyasszony fivére, Békeffy László debreczeni p. ü. fogalmazó urak voltak. Esküvő után — mely a reggeli órákban egész csendben folyt le — az uj házaspár, haza, a vőlegény lakására utazott. — Kirándulás. Kedélyes kirándulást rendezett néhány család f. hó 21-én Felső Tárkány kies völgyében. Mindjárt a kiérkezés után a kis karaván (mert hölgyek s férfiak voltunk vagy 28 —30-an) két részre oszlott; mig az öregebbje a kuglit kereste föl, addig a fiatalság az újonnan készült csónakot próbálta meg a tavon, mely turistáink és kirándulóink sajnálkozására, nem csak csónakázhatlanná válik ma-holnap a sűrű vizi növényzet és hínár miatt, de valóságos elposványosodott mocsárrá növi ki magát. " .......... ■■ ..........■ . ' ...1............................TV- ■ ■ = ültő helyéről, mindjárt megnézte a Zsiga orrát, látta, hogy az be van törve, meg véres is, nagyon megharagudott Zsigára, azt mondta, hogy az ember-vér szerencsétlenséget okoz a vadásznak, s végig rakatott mérgiben a czimborámon egy csomó rekettye- galyfával, hogy megemlékezzék rá, mikor verte be saját orrát fris vérért a fába, hogy öt pengőt kaphasson. — Zsiga nagyon restelte, hogy úgy megjárta. Szörnyen szomorú lett egyszerre, még arra sem ocsúdott fel, hogy Burik teins ur nála hagyta a bankót, csak leült félre és a földet kaparászta a körmével. — Ezután mentünk a negyedik hajtásba, és csak lassan mozoghattunk előre, mert a fák alját ellepte a sürü bokor, meg a komló és száraz szederinda. Dónát a közepén ment a hajtásnak és mindjárt közelében, Zsiga pedig én rajtam túl jobb kéz felé a negyedik hajtó. — Egy nagy bak volt a hajtásban; láttuk is, amint felkelt előttünk és előre iramodott; de az isten vakítsa meg, egyszerre csak visszafordult és azon oldalra, a melyiken Zsiga hajtott, kifelé tört, neki a hajtóknak, azok során keresztül s épen egy mogyoróbokornál ugrott el, midőn Dónát utána lőtt. Mindjárt a puska-pattanás után egy csodálatos visítást hallottunk; még törtem rajta a fejemet, hogy az őz igy kiáltani is tud, szaladtam is a bokor alá, megnézni, nem bukott-e el, vagy véri, szőri nem maradt-e a lövés helyén. Mig ott nézelődök, látom a bakot egészségesen iramodni a béreznek felfelé, Zsigát pedig agyon lőve a bokor tövénél. — Mindjárt meghalt, vagy beszélt még valamit? — Egy keveset csak még kínlódott, szólni pedig csak czi-