Eger - hetilap, 1886

1886-07-27 / 30. szám

239

nélküli, szigorú pártfegyelmek járma alatt nyögő mameluk-tör- vénykozások felemelkedni képtelenek.

De van még egy más tanulság is: a positiv alkotás, a pro- (luctivitás terére kell átlépni.

Grhyczy Kálmánnak teljesen igaza volt, hogy adóterlieink könnyebbitésére nem is gondolhatunk. Minden, mit tehetünk, a terhek helyesebb felosztása-, és az adóképesség emeléséből áll. Az elsőt az adó-reform, az utóbbit a helyes közgazdasági politika biztosítja.

A cultur-élet folyvást több és több áldozatot követel az államtól. ,.Emelni a közjóiét niveauját, mindig több és több tettleges kiadással jár. A civilisátió előhaladásával a szabadverseny folytán, folyvást nagyobb lesz az az ür, mely a társadalom tagjait elválasztja. Ez ür betöltése s az összeköttetés helyreállítása folyvást növekvő mérvben veszi igénybe az állam segélyét. . Minél magasabb a cultur-élet, annál több a teendője az építésnél és istápolásnál, az elmaradottak, nyomorultak segélyezésénél, hogy őket a többiekhez emelje, hacsak magát azon veszélynek nem akarja kitenni, hogy a kor eszméi által öntudatra ébredt alsó osztályok nivellirozó hajlama, miután ő nem emelkedhetik fel, a többit kisértse meg a közhaladás végtelen hátrányára, magához rántani le.“

íme, ezek körülbelül főbb vonásai az állami productivitás feladatainak. Mind e szükségletek fedezése természetesen folyvást emelkedő összegeket kíván, hanem szerencsére az összegek, melyek e czélokra kiadatnak, egyúttal bőséges kamattal járó befektetéseket képviselnek, melyek az adóképesség emelkedésében nyilvánulnak.

Emelni a productivitást, s ez által az adóképességet : ez, s csak ez lehet égjük jelszavunk közgazdasági életünkben. Emelni fejlődni kezdő életünket; már pezsgésében kiszabni haladási irányát, támogatni ez utón, folyvást figyelemben tartani minden mozgalmat, istápolni minden igyekezetei és betölteni minden űrt, mig kicsinj', mert annak természete, a folyvást növekvés, s tátongó örvénynyé szakadás.

Vajha ne volna tény törvényhozásunk történetében, melynél e szempontok valaha figyelmen kiviil hagyattak volna.

LörinczfFy János.

Megyei élet.

(Hevesmegye közig, bizottságának jul. havi üléséből. Folyt.)

Az árvaszéki elnök jelentése szerint: Ügyforgalom : felmaradt és junius hóban beérkezett összesen: 2658 ; ebből elintéztetett 1939, elintézetlen maradt 732. A számvevőségnél felmaradt és junius hóban beérkezett összesen 194 ügydrb. Ebhogy a kopók képesek lettek volna puska-végre hozni, s három czorka kopónk már oda van; mind ott hajtja a vadat a nagy- győri bérezek között.

Pedig friss vad-csapással telve volt a völgy és bérez. Az őzek az egész országutat taposták a hegyoldalakban — és a meleg források be nem fagyott vizéig, melyek némelyike zavaros is volt egy-egy vadsertés keverésétől, s a nyomain lefolyt sárcsöp- pek még nem értek rá megfagyni sem; oly rövid perczek múlhattak el eliramodása óta, de nekünk még szemre sem jött, nem hogy 1 ö v é s r e kaphattuk volna.

Nagjron szerencsétlen napunk volt. Köd ülte a völgyeket, zúzmara a fák gallyain, s’ hólepel a föld felett.

Még a hangulat is szomorú volt közöttünk. Az erdész hátramaradt, mérgesen szívta nagy öblű cserép-pipáját; többi embereink a hidegtől kék-pirosra festett arczczal bágyadtak, lehangoltak. Az öreg Márton kerülő arczán még a lefolyt könnyek fagyos nyomai is láthatók voltak.

— Mi baja öreg?

— Nem birom tekintetes uram soká. Öreg ember vagyok már arra, hogy naphosszant, árpakenyér mellett mászszam a bérczet és szaladjak a kopó után, mikor a vadat bőgeti.

— Azt hittem, hogy most is szeret vadászni; úgy tudom, azért lett kerülővé is, hogy minél többet vadászhasson. —

— Kerülő voltam én azelőtt is tekintetes uram: iskolakerülő; most kerülöm az erdőt és vagyok erdőkerülő.

— Hogy is történhetett az, hogy mig testvérbátyja úr lett, addig maga az uradalom erdőkerülője?

bői elintéztetett 191, elintézetlen 3. — A központi közgyám jelentése szerint az 1886. évi szeptember havában nagykorúságot ér 80 árva. Az árva letéti pénztár állása 1886. évi junius havában 500,060 frt 1872 kr. A kir. közjegyzőknél hátralék: Babies Béla egri kir. közjegyzőnél 82 drb. Lipcsey Péter kir. közjegjr- zőnél 164, és Borhy Kálmán gyöngyösi kir. közjegyzőnél 106 db., összesen 352 drb.

A megyei főorvos jelentése szerint: az időjárás a hőfok ingadozása miatt nem volt kedvező, mégis az egészségre nagyobb káros hatást nem gyakorolt. A gyomor és belek huru- tos bántalmain kívül gyermekeknél tüdőlob mutatkozott nagyobb számban. 4 esetben cholera nostras jelentetett be, mi gyógyulással végződött, s az óvintézkedések megtétettek.

Ragályos betegségek csakis szórványosan észlelteitek. A szoptatás és dajkaságban levő gyermekek ellenőriztettek. A 7 éven aluli gyermekek közül állítólag 12 nem gyógyittatott, a szülők a szolgabiráknak feljelentettek. A népiskolák körül hiányok nem voltak. Tápszerek közül pár esetben gomba és Tiszafüreden 127s klgr. állott hús koboztatott el. Az ivóvizek élvezhetők. Elmebetegség 1 fordult elő, ebmarási eset 9, ezek közül egy a Hanyi pusztán veszett eb által maratott meg, ki is gyógyke? zelés alatt áll. A vágóhidak és mészárszékek állítólag tiszták. Kéjnőtelep van 6, 27 kéjnővel. Orvosi bizonyitvány kiállíttatott 52, látlelet 25. Orvos rendőri hullaszemle volt 4. Orv. rend. bon- czolás 5. A gyöngyösi közkórházban 90, az egri alapitv. nőkórházban 111. s az egri irgalmas firendház kórházában 54, összesen 255 egyén gyógykezeltetett.

A kir. tanfelügyelő jelentése szerint: az 1885/86 tanév a múlt hónapban befejeztetvén, a zárvizsgák az összes iskolákban megtartattak. Az egri községi rom. kath. és izr. felekezeti, az iparos tanoncz és Goldstein féle iskolákban, nagyobb részt kielégítő eredmény tapasztaltatott; s jóllehet ez a külvárosi iskolákra nézve nem minden tekintetben áll, de ezen iskoláknál a tankötelesek rendetlen iskola-látogatása szolgál mentségül. Igaz hogy ezen bajok orvoslására a tanfelügj'előség részéről minden lehető megtétetett, de miután a hanyag szülők megtorlására szolgáló szigorúbb eszközök kellő időben nem alkalmaztattak a városi hatóság által, — a kívánt siker el sem volt érhető. — Legtöbb eredményt az izr. felekezeti iskola mutatott fel. Ezen kiváló jó eredmény az iskolaszék érdeklődésének s a tanítás buzgalmának tulajdonítható. Sajnos hogy a többi iskolák iránt az iskolaszéki tagok, ez évben a legnagyobb közönyt tanúsították, amennyiben nemcsak hogy évközben nem, de még az évzáró vizsgán sem voltak láthatók.

Az egri iparos tanoncz iskolában az idén kiállítás nem ren- deztetett. Ezen mulasztás magoknak az iparosoknak róható fel, kik daczára az igazgató figyelmeztetésének, nem akarják kötelességüket tanonczaikkal szemben felüsmerni. Jövőre nézve szigorú rend— Nincsen annál rövidebb história. Az apám itt volt erdész ebben a faluban, iskolába járatott mind a kettőnket, bátyám szorgalmas volt, én pedig egy kopóczo rkáért odaadtam volna az egész világ könyvét. Nem bírtak velem ; elszöktem hazulról; mókus-fészek, madár-tojás, szopós nyúl — vágásokban pirosodó szamócza, — a völgyek mélyén ringó málna-erdő, mind- anuvi csak arra való volt, hogy utánam kiabáljon, s az erdőbe csalogasson. Később a puska pattanása, a kopók csaholása nem hagyott nyugodni. Mindezek nagy gyönyörűségemre voltak. — Végre is apám meghalt, az iskolából kicsaptak, mit tehettem egj’ebet: kenyér után kellett látnom, s azzá letem, a mi vagyok.

— De csak sok gyönyörűsége is volt ?

— Volt mig fiatal voltam. Szerettem is az életet ; — mert hát, tetszik tudni, az országút sem népesebb, mint nyaranta az erdő. A menyecskék gombázni járnak; málnát szed a hajadon; szamóczát, gyöngj7virágot és ibolyát a gyerek-lány; — száraz galy után jár az özvegy asszony; de hát hatvan évvel már látni se jó ezeket.

Dónát, a másik kerülő, ki lassan, fejcsüggesztve jött távu- labb utánunk, — úgy nézett ki, mint a szomorú fűzfa; — előrehajolva lépkedett a szűk bérezi ösvényen, mereven maga elé tekintve, nem gondolt semmire, a mi körülötte van, csak ment, haladt busán előre, mindenütt nyomunkban utánunk.

— Hát annak ott hátul mi baja? majd a fejére lép, annyira lecsüggeszti.

— Meg van annak is szegénynek a magáé; — bántja a Zsiga czigány halála; az nyomja a lelkét, s nem bir felocsúdni bánatából.

*