Eger - hetilap, 1886
1886-07-27 / 30. szám
30-ik szám 25-ik év-folyam 1886. Julius 27. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr Félévre . . 2 » 50 U Negyed évre. 1 n 30 » Egy hónapra — n 45 n Egyes szám — n 12 Hirdetésekért minden 3 liasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyílt térben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Vasutügyünk érdekében. Nem lepett meg bennünket — bár, városunkra gondolva, eléggé megszomoritott, — az „Eger“ parádi tudósítójának az a hire, hogy a Károlyiféle consortium által kezdeményezett mátrai vasút lázas gyorsasággal épül, s innen-onnan pár hó múlva, át is adatik a közforgalomnak. E közben a debreczen-tiszafüred-füzes-abonyi vonaltervezet, valamint az ehhez vérmes reményekkel kapcsolt eger-nádasdi összekötő vonal kérdése is, még mindig azon id eg-baj ban szenved, melynek „nervus re rum“ a finan- cziális neve, s melynek gyógyítására máig sem találtak elegendő „e m p 1 a s t r u m banquo-pecuniariu m“-ot. Pedig mindakettő traceirozva van már, a debreczen-f.-abonyi, s az eger-nádasdi is. Mi csak az utóbbihoz szólunk, mert ez érdekel bennünket legközelebbről. Az eger-nádasdi vonal-tervezet fölvételének kész, befejezett munkálatát, mint e lapokból is olvastuk, mintegy pár hét előtt nyújtotta be a kiküldött, s tisztében eljárt államvasuti mérnök. Mi a munkálatot nem láttuk, s igy nem is szólhatunk hozzá; de szakértők, kik látták, állítják, hogy gondosabb körültekintéssel, s alaposabb topographiai ismeretekkel, czélszerűbb, rövidebb s olcsóbb kivitelű tr-ace is terveztethetett volna. De hát ez már megvan. Került — mint mondják — vagy 12 — 15 ezer forintunkba. Meg kell nyugodnunk benne, miután nem segíthetünk rajta. De ha már meghoztuk ezt a, financziális viszonyainkhoz mérve, csakugyan rendkívüli áldozatot: ennél megállapodnunk, s a vonal kiépitésének ügyét ismét ad graecas calendas halasz- tanunk nem lehet, nem szabad, ha nem akarjuk, hogy hasztalan költekezéssel, oktalan pénzfecsérléssel vádoljanak bennünket. Ha kezdtük, folytatnunk, s be kell fejeznünk. Ha meghoztuk az első áldozatot, nem szab ad többé a további áidozathoza- taltól se visszarettennünk, ha czélt akarunk érni; ha azt akarjuk, hogy hozott áldozataink, ha nekünk nem is, legalább utódainknak megteremjék a kívánt gyümölcsöket; s nem akarjuk, hogy eddig hozott jelentékeny áldozatunk teljesen kárba veszszen. Mert ha az eger-nádasdi vonal m i e 1 é b b i kiépítésére nem találunk mennél hamarabb módot és eszközt, — e vonal ügyét elölik az ellentétes viszonyok, elöli az idő, s a nyomjelzésre erős megterheltetésünkkel fordított 12 — 15 ezer forintnyi költség teljesen kárba veszett, sárba dobott áldozat lesz. De hát mit tegyünk? — kérdik városunk jövő sorsa fölött alaposan aggódó, de azért „józan“ áldozatra még mindig kész polgártársaink. Egy dolog bizonyos. Az, hogy a mi kedvünkért ezt az eger-nádasdi vasútvonalat ugyan ki nem építi senki. Arra, hogy majd a debreczen-füzes-abonyi consortium fogja nekünk, a megye által megajánlott subventio segítségével kiépíteni, — egy- átalán ne számítsunk; mert a vasut-épités, consort iumoknál, sem nem érzületi, sem nem hazafiui, hanem tisztán üzleti dolog; az eger-nádasdi vonal pedig egyáltalán nem esik a nevezett consortium érdekkörébe. Még kevésbbé lehet csak legcsekélyebb reményt is kötnünk ahhoz, hogy majd kiépíti a kormány. A deficitek óriási súlya alatt nyögő kormány, az ellenzéki Egernek helyi érdekű vasutat építsen! — Ugyan van-e közöttünk csak egyetlen egy optimista, akinek esze ágában még ilyen absurd- gondolat is megszülemlenék ! ? Mi hát a teendő ? Semmi egyéb, mint hogy építsük, azaz: építtessük ki magunk. Szinte látom, mint kaczagja el magát e propositiómra a nyájas olvasó. Pedig nincs benne nevetni való. Jól tudom én azt, hogy Eger városa ezt a vasutat soha ki nem építi, mert talán 10 év alatt se fordul meg falai közt annyi pénz, amennyibe az ege r- nádasdi vonal az állam mérnöki fölvétel s költségvetés szerint kerül. De van pénze másnak, s egy pillanatra sincs kétségem benne, hogy akad vállalkozó elég — csak keresni kell, - aki az eger-nádasdi vasútvonal kiépítését szívesen elvállalja, s a vonalat azonnal ki is építi, mihelyt a vállalatba fektetett tőkéje jövedelmét biztosítva látja. E biztositék pedig a kamat-ga ránézi a. Garantir ózza He vés vár megye, s illetve a megye azon érdekelt területe, melyen a vonal végig halad, s Eger városa az illető vállalkozónak befektetett tőkéje után, a tisztességes, szerény kamatot, nyújtson e biztosításra nézve teljes érvényű garantiákat, s én fogadok, hogy versenyezni fognak a pénz emberei az eger-nádasdi vonal kiépítésére. S hogy világosabbá, úgyszólván kézzel foghatóbbá tegyem a dolgot, kijelentem, hogy e czélra soha kedvezőbbek nem voltak, s talán soha sem is lesznek az esélyek, mint jelenleg, mikor köztudomás szerint, óriási tőkék hevernek gyümölcste- lenül, s lesik, várják a kedvező alkalmat, hogy a legcsekélyebb haszon mellett is elhelyeztessenek. A júliusi szelvényaratás csak Ausztriában többet gyűjtött össze elhelyezésre váró forgalmi tőkének, száz millió forintnál. Az angol bank kamatlába 21/2°/0; a nyílt piaczon pedig 1% sőt 7/8-ad °/0-ra is kínálják, jó váltóra, a pénzt! „Keressetek, és találtok. Zörgessetek, és megnyittatik nék- tek (az erszény, és a Wertheim-szekrény),“ — mondja az Írás. Csakhogy az ilyes megbízatáshoz szakértő, ügyes, tapasztalt, s a mi fő: megbízható, tiszta jellemű, s érintetlen becsiiletességű férfiak kívántainak. — Mert annyi bizonyos, hogy lelkiismeretlen kapzsiság az ilyes üzleteknél oly hínárba márthatja városunkat, hogy soha se kászolódik ki belőle.
