Eger - hetilap, 1886
1886-07-06 / 27. szám
216 Különfélék. — Heti naptár. Kedd. jul. 6. Rk. Dominika. — Pr. Izaiás. — G.-o (jun. 24.) István születése. — Napkel. 4 ó 10 p. Napnyiig. 7 ó. 58 p. Szerda, jut. 7. Rk. Vilibald. — Pr. Vilpolt.- G.-o (jun. 25.) Febrónia. Csütörtök, jul. 8. Rk. Erzsébet, — Pr. Kiijén. — G.-o (jun. 26.) Dávid rém. — Els5 negyed2 6. 34 p. délután. Péntek, jul. 9. Rk. Veronika. — Pr. Ludovika. — G.-o (jun. 27.) Sámson pap. Szombat, jul. 10. Rk. Amália. — Pr. 7 fivér. — G.-o (jun. 28.) Cyr. és Ján. Vasárnap, jul. 11. Rk. Pius püsp. — Pr. Pius p. — G.-o (jun. 29.) Péter és Pál ap. Hétfő, jul. 12. Rk. P. János. — Pr. Henrik. — G.-o (jun. 30.) 12 apostol. Időjárás Herschel szerint: Jul. 8—16-ig szeles esős idő. — Br. Ramberg Viktor cs. kir. altábornagy ő nmlga, az itteni közös hadseregbeli csapatok kiképeztetésének megvizsgálása czéljából, pár nap óta városunkban tartózkodik. Az altábornagy a zirc-cisterciek vendégszerető házánál van szállásolva, hol a helybeli katonai zenekar múlt vasárnap esti zenével tisztelgett ő nmlgánál. — A cisterci rend egri kath. fögymnasiumának Értesítője az 1885/6. isk. évre, — e napokban megjelent s a jun. hó 30-án tartott évzáró ünnepen a szép számú résztvevő közönség, s a tanuló ifjúság között kiosztatott. A 110 lapra terjedő, nagy VIII alakű s gazdag tartalmú évkönyvet Szabó Ignácz fógymn. tanár psychologiai tanulmánya „A látásról“ vezeti be. Ezt követi az intézetben elhelyezett meteorologiai fiókintézet évi észleleteinek rendszeres egybeállítása, az intézet vezetője: Ignics Boldizsár tanártól. A III. f. az intézet tanárkarát mutatja be, mely, elén az igazgatóval, 8 rendes, 5 helyettes tanárból, 1 rend. rajztanárból, s 1 tornatanitóból, összesen 19 belső tagból áll. Ezekhez járul a más vallásbeliek 3 hitoktatója. — A belső tagok közól 12 a cist. rend tagja, 4 világi. Van közöttük egy magy. tud. akadémiai tsztbeli tag, s a Ferencz-Józsefrend lovagkeresztjének tulajdonosa (az igazgató); három bölcsészettudor (Maczki, Berger, és Né- gyessy), egy oki. gyorsíró s lapszerkesztő (Szabó); s csaknem valamennyien tagjai valamely hazai tudom, társulatnak, vagy megyei bizottságnak. — Az intézeti gyűjtemények f. isk. évi szaporodásának kimutatása szerint a könyvtár 198 művel, 12 folyóirattal 200 isk. értesítővel s 5 zenemüvei, — a természetiek tára 33 állattani, 120 növénytani, 38 ásványtani példánynyal, az érem- és régiséggyüjtemény százat haladó különféle érmek- s régiségtárgyakkal gyarapodott. — A Vitkovics nevét viselő önképző körnek volt 25 működő s 45 pártoló tagja. A segélyző könyvtár, az ez idei 16 műből álló adománynyal együtt 279 munkát foglal magában 826 kötettel. Pénztára, az idei 55 frt édes anyám megfagy odahaza, és hogy tőlem várja a segedelmet . . . azt gondoltam, nem teszek nagy kárt, ha letördelem azokat a vékony kis ágakat a fákról, miket elérek; de a neszre az erdőkerülő kóborló kutyája oda került és belém harapott. Erre én kiáltottam, mire a gazdája is oda jött és megvert engem! A kis vádlott felfedi vékony lábikráját s rámutat a nagy forradásra, melyet az erdőkerülő kutyája hagyott ott emlékül; aztán megmutatja a kék foltokat sovány vállacskáin. „Fájt az a verés, ugy-e fiam ? kérdi a törvényszéki orvos» ki a kis fiú lelki állapotát tanulmányozta, hogy véleményt adhasson, vájjon eléggé ki van-e fejlődve a vádlott szellemi tekintetben arra, hogy beszámítás alá essék tette. „Nem az fájt nekem kérem, hanem hogy nem segíthetek most már az én jó anyámon!“ „Hát apád nincs?“ „De igenis van!“ s egy nehéz sóhaj kiséri e vallomást. „Hát miért nem segít az a te anyádon?! „Mert rossz ember. Csak mindig iszik meg verekedik. Anyámtól is elveszi a napszámot és megissza, ha meg nem tud eleget keresni szegény anyám, akkor megveri mint az állatot!“ „Miért nem hagyja el anyád, ha olyan rósz ember? A kis fiú szeplős arczát megnyujtja a bámulat, aztán naiv hangon kérdi: „De hiszen a felesége! Hogyan hagyná el?“ „Mit tettél, mikor megvertek az erdőben ?“ kérdi tovább a bíró. 1 „Hazamentem és azt mondtam anyámnak, hogy nem tudok fát szerezni sehonnan; de anyám már mozdulni sem tudott, olyan 87 kr. szaporulattal együtt 502 frt 58 kr. Kiadása 249 frt. 78 kr, melyhez a hevesmegyei takarékpénztár 30 írttal járult. B. e. Párkányi B. apát kanonok a Vitkovics-körnek 100 irtot hagyományozott. A segítő könyvtárból a lefolyt isk. évben használatra kiosztatott 87 tanuló közt 560 db. tan- és segédkönyv 926 ft. 49 kr. értékben. A olvasó könyvtár a lefolyt isk. évben vétel s részint adakozás utján 28 müvei szaporodott 62 kötetben. Jelen állása 1388 munka 3086 kötetben. A könyvtár vagyona tett 195 frt. 33 krt. Kiadása 99. frt 68 kr. — A főgymn. tanulók közöl a lefolyt isk. évben ösztöndíjban 38; jutalomban 37; pénzbeli segélyben 28; ingyenes élelmezésben 101 tanuló volt részes. Az általuk élvezett ösztöndíjak összege 3392 ft. 60 kr. a jutalmaké 74 ft. 82 kr. és 48 db. arany; a pénzsegélyeké 3244 ft; az egyre-másra 150 ftjával számított élelmezéseké 15150 ft. A bármily javadalomban részesült intézeti tanulók száma 204 (körülbelül minden második ifjú); az általuk élvezett javadalmak összege 21861 ft. 42 kr. és 48 db. arany. — Az intézetnél a lefolyt isk. év elején bejegyzett tanulók száma volt 436; ezek közöl elmaradt 40; elhalt 4; maradt az év végén 392. — Ezek közöl vallásra nézve volt: rkath. 346; gör. kath. 1; ág. hitv. 1; helv. v. 2; izraelita 42. — Nemzetiségre: magyar 377; német 5, tót 10. — Származásukra nézve helybeli volt 113; a többiek, egy alsó-ausztriai növendékkel együtt, hazánk 35 megyéjéből kerültek össze; legtöbb ifjút szolgáltattak Hevesm. (59); Borsod (49); Jász-Kun-Szolnok (34); Pest-Kis-Kun (26), Szabolcs (20). Az Értesítő egész terjedelmében közli az intézet igazgatója: ft. lovag Szvorényi József urnák „A nő hivatásáról a családban“ ez. ama remek szerkezetű s nagy hatású értekező beszédét, mely- lyel a nevezett tudós elüljáró az intézet évzáró ünnepét megnyitotta. Az Értesítőt a szülők és tanulók kiváló figyelmébe ajánlott némely fontosabb tudnivalók fejezete zárja be, mely szerint a jövő 1886—87 isk. évre a beiratások f. é. aug. hó 30—31, s szept. 1—3 napjainak délelőtti óráiban, a javító vizsgák aug. 30—31; a pótvizsgák pedig szept. 1-jének délut. óráiban, mig a magánvizsgák szept. 2—4-én fognak megtartatni. Azon tanulók, kik az elemi 4-ik osztályt nem helyben végezték, ha mindjárt itt tették is vizsgájokat, a fógymn. I. osztályára csak a beiratások utolsó napján (szept. 3) jelentkezhetnek, s ekkor is csak azon esetre vétetnek föl, ha a bejegyzett helybeliek száma megengedi. — Az „Egri dalkör“ nyári mulatsága. Dalkörünk, mely már annyi jelét adta életrevalóságának s városunk jó hírnevéhez a miskolezi orsz. dalárünuepélyen nyert díjban egy igen szép és kedves emlékkel járult, f. hó 11-én, vasárnap délután az Érsekkertben nagyobbszabású s minden tekintetben érdekesnagyon beteg volt. Szája megkékült egészen, szeme meg beesett, nem tudott már szólni, hanem csak arra fordította könyes szemeit én felém, aztán úgy nézett rám, mintha csak én tőlem várna segítséget; a kis öcsém meg olyan furcsán tett, mintha ölnék . . . talán az is fázott . . . majd megrepedt a szivem, hogy nem segíthetek ... de nem álltam ki soká, és azt mondtam: „Hozok bizony fát, még ha a más világra kell is mennem „érte!“ aztán elfutottam a temetőbe. Gondoltam, talán találok egykét kitöredezett fejfát, egy pár forgácsot . . . azzal úgy sem károsítok meg senkit . . . azok a halottak már nem fáznak, de az én szegény . . .“ „Miért mentél éppen a temetőbe?“ „Mert nem tudtam más helyet, a hova menjek, s mert a temetőbe olyankor, éjjel egy órakor, nem járkál senki, hát nem is verhet el senki!“ „Hogyan fogtak el hát mégis?“ „Mikor egy rossz madzaggal összekötöttem azt a kis tüzelőfát, a mit találtam, s hazafelé tartottam, a kocsmából kidobtak egy részeg embert, az nekem esett s engem is magával rántott; mire én felkeltem és a kis fával el akartam futni, akkor ordítozott, hogy „zsivány! zsivány!“ Én kétségbeesve könyörögtem: „hallgasson éd’s apám, meghal a szegény anyám, ha kiabál! De nem hallgatott el.“ „Hát az a részeg ember a te apád volt?“ A kis fiú elvörösödik, hogy akarata ellen elárulta apját; ismét lesüti szemét a földre s zavartan hebegi: „Igenis, az volt!“
