Eger - hetilap, 1886
1886-06-01 / 22. szám
22-ik szám, 25-ik év-folyam 1886. junius 1. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — Félévre . . 2 »1 50 Negyed évre. 1 n 30 Egy hónapra — n 45 Egyes szám — n 12 EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyílt térben egy petit- sorhelyért 15 br. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza, zsebköz, 24. sz.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Eger, jún. 1. Eger város közházának gyülésterme aligha látott még viharosabb s izgalmasabb tanácskozást, mint minő a városi képviseletnek múlt máj. hó 30-án tartott ülése volt. A termet — mintha csak tisztviselő-választás volna, — a szokatlanul nagy számban megjelent képviselők zsúfolásig megtöltötték. Növelte az izgatottságot az egyre fokozódó kánikulai hőség is, — s a mozgalomban, melyet a tárgyalás növekvő heve egyre élénkebbé s zajosabbá tőn, még a falakon függő, komoly, néma arczképek is megelevenülni látszottak. A tárgysorozat első pontja, a Sz. L. mezei rendőrkapitány által kezelt közmunka-ügy vizsgálatára vonatkozó iratok előterjesztése volt, a polgármester azon jelentése kíséretében, hogy miután ez ügyben a Hevesmegye alispánja által elrendelt hivatalos vizsgálat folyamatban van, másrészről pedig a Sz. L. mezei rendőrkapitánynak hivatalától történt felfüggesztése folytán megüresedett állás ideiglenes betöltése iránt a tanács gondoskodott, ezen jelentés tudomásul vétessék azzal, hogy az ügy további fejlődéséről, a képviselő-testületnek időről-időre előterjesztés tétessék. Ennek ellenében inditványoztatott: miként, tekintettel azon körülményre, hogy a közmunka-ügy körül tapasztalt rendszertelen kezelés és sikkasztás oka a polgármesterben is keres endő., amennyiben felügyeleti jogát gyakorolni elmulasztotta, s igy az 1876. Y. t. ez. 18 §-ának a) pontjában körülírt megrovás alá esik; ennél fogva a polgármester ellen fegyelmi eljárás rendeltessék el, s a vizsgálat befejeztéig hivatalától függesztessék fel. Az indítvány, melyet P. A., képviselő, ügyvédi kamuk ismert fiatal tagja tőn, körmönfont, mesteri ügyességgel egybeál- litott vádbeszéd volt polgármesterünk ellen, mintegy harmincz darab, fegyelmi, sőt bűnvádi eljárást követelő kötelességmulasztást, hivatali visszaélést stb. tartalmazó vádesetekkel spékelve, melyek közöl ha csak egy is valónak bizonyul, a polgármester állása tarthatlanná leszen. Különben az indítvány — az indítványozó temperamentumához képest, — eléggé higgadt nyugodtsággal volt eléadva, egyáltalán nem zavarva meg a „pro et contra“- tömegek gyakran felharsanó „tetszés- vagy nem tetszés-nyilatkozatai“ által; — csak olykor ragadta el az indítványozót a fiatal hév annyira, hogy egyes helytelen, vagy túlzón sérelmes kifejezésekért a városi tiszti ügyész hivatalos felszólalását tette szükségessé, -- melyeket indítványozó, mint „lapsus linguae“-t, nyomban maga rectifikált. Miután a vádinditvány a polgármester ellen tétetett, a polgármester visszavonult, s helyét az elnöki székben Lefevre tanácsnok, mint polgármesteri helyettes foglalta el s vezette tovább a tanácskozás folyamát. Az indítvány rendkívüli izgatottságot szült a teremben, s heves, de rövid vitát idézett elő. Különben mélyen érezhető volt a nyomasztó hangulat, a polgármester híveinek körében, melyet méginkább növelt ama feltűnő körülmény, hogy leg hűbb, s leghatalmasabb támaszai s védői épen ez ülésben hiányoztak! Vita után az indítvány, hogy a polgármester ellen, a fölhozott vádpontok alapján a fegyelmi eljárás rendeltessék el, s a vizsgálat befejezteig hivatalától függesztessék fel, — névszerinti szavazás utján döntetett el; és pedig oly eredménynyel, hogy — miután számos jelenvolt tartózkodotta szavazástól, — az indítvány 32 szóval 31 ellen, tehát egy szótöbbséggel elvettetett, s a közgyűlés napi rendre tért. — Megjegyezzük, hogy a városi tisztviselők a szavazás alkalmával szavazatjogaikat nem gyakorolták. A nemzetiségi kérdésről. Werner Gyulától. I. Fölötte csalódnék az, aki a mi nemzetiségi kérdésünk eredetét, messze századokba vinné vissza, s ki bizonyos jelenségekben, melyek felületesen nézve nemzetiségi mozgalmaknak látszanak, már ennek a kérdésnek jelenlétét sejditené. Rákóczy har- czaiban is szemközt találjuk a szerbeket zászlóinkkal, melyeken ez volt Írva : „pro libertate.“ Az erdélyi oláhok már Il-ik József alatt dúlnak össze úri lakokat, s a rablás, gyilkolás, égetés, törvényen kívüliség, mely eszmék az „irredenta romana“ kiáltványaiból sugárzanak felénk: a visszaemlékezés kedves fényével ébreszt- getik Traján utódainak fajérzetét, s legkiemelkedőbb csúcsát képezik azon „ötszázados történelemnek,“ melyre Slavici annyi hévvel hivatkozik. Szándékosan választottam egyrészt szerbjeink, másrészt oláhjaink e két „történelmi szereplését“. Több évtized van e két mozgalom között. Különböző területeken, különnyelvű nép közt történtek; tömegek közt, melyek egymásról alig tudtak többet, mint egy művelt franczia, ama távoli gyarmatok lakóiról, melyek pedig vele egy állam-hatalom alatt élnek. Gáj Lajosnak és Kollárnak még nagyatyái éltek csak, s I-ső Sándor czár csak egy félszázad múlva adta titkos utasításait Tsitsakownak. Röviden : e mozgalmak nem voltak nemzetiségi gyűlölködésből; e fogalom akkor még nem élt. Nem voltak a korona védelméből sem, mert a szerbek fegyvereiből a fehér kabátosoknak is kijutott, s mert vezéreik Rákóczyval folyton alkudoztak. De tagadhatatlan, hogy e két mozgalom jellege ugyanegy; hogy bámulatos össz- hangzat van e két cselekvés rúgói között. A szerbek lobogóink ellen voltak, mert azok alatt a magyar nemesség: a birtokos osztály tömörült. Az oláhok felégették a magyar kastélyokat, mert azok — kastélyok voltak. Mindkét harcz a birtoktalanok harcza volt a vagyon ellen. Az eszmék, melyek őket lelkesítők, inkább Rochefortéi, mintsem a Strossmayeréi. Az tény, hogy a bánáti tömeges telepítések ; a végvidék
