Eger - hetilap, 1886

1886-05-04 / 18. szám

144 te Szendyei János VIII. o. t. „A hold menyasszonya“ költ. el­beszélésével.—*.. .Az egyes nyerteseket, különösen az ismételten diadalmasokat úgy a közönség, mint pályatársaik lelkesen megél­jenezték. —. Szele Ambró titkár olvasta fel ezután a titkári jelentést, melyből kiviláglik, hogy az önképzőkör 25 rendes és 45 pártoló taggal alakult meg; 90 darab dolgozat érkezett be, elfo­gadtatott 32 db. éspedig 7 prózai, 25 vegyes ; ehhez járul még az 5 pályamű. — Végül Barchetti Károly VIII. o. t. az egyesü­let alelnóke tartott egy megnyerő előadásű, takaros záróbeszédet, molyben az önképző kor tagjai nevében is, szive mélyéből mond­va hálás köszönetét a kör nagylelkű jóltevője: ngos és főtiszt, lo­vag Szvorényi József int. igazgató urnák, s a két elnök-: főt. dr. Ma ez ki Valér <stts Négyessy László fő-gymn. tanár urak­nak, — különösen kiemelve ez utóbbinak az önképző kör vezeté­sében tanúsított, páratlan, odaadó buzgalmát, fáradhatatlan mun­kássága1, s tapintatos, szeretetteljes és gondos irányadását, elér- zékenyü'ten vön busút a pályatársaktól, kiket a jövőben is ki­tartó munkásságra buzdított. Az ifjú, [derék nlelnököt, ki tisztét egész éven át példás buzgalommal s tehetséggel töltötte be, osz­tatlanul megéljenezték. — Ekkor az ifjúsági dalkör, mely a uni­s' r közben is énekelt, Szabó Ignácz tanár úr vezetése alatt m g egyszer rázendítette a háttérben, s a tüzes népdalok szép. egy­bevágó előadásával kisérte ki a távozó közönséget, melynek köré­ben kétségtelelenül maradandó nyomokat hagyott az igen szé­pen süfcerütt ifjúsági ünnep emléke. Egy jelenvolt. Megyei élet. Ezeknek figyelembe vétele tehát ajánlatossá tenné azt. hogy a bemutatott kérvényekben foglaltak méltatása mellett, a vasutak létesítéséhez a megye segélylyel járuljon, ámde a megyének oly vagyona a mely e czélra lenne fordítható nincs, az önadóztarás pedig a jelen nehéz közgazdasági viszonyok közt igénybe nem vehető, de amennyiben, a létesítendő vasutak használata által, a jelenleg a megyére nehezedő kiadások apaszthatok, ezen megta­karítás arányában részt vehetni e vasutak építési költségeiben, s az ezen ügyben a kir. építészeti hivatal által bemutatott számí­tást alapúi véve, annak kijelentésével hogy a megye minden ne­mű útépítéshez szükséges anyagokat a létesítendő vasutakon szál- litandja, ezzel is hozzájárulva a vasutak forgalmának emeléséhez, viszont a vasutaktól azon kedvezményt a melyet ily szállítások­nál az államvasút nyújt igénybe veendi, elhatároztatik, miszerint a megyei közmunka alap terhére felveendő s ezen alapból hosz- szabb 40 V« év alatt törlesztendő kölcsönből — minthogy segélyt olykép hogy az minden viszontszolgálat kikötése nélkül adassék alap hiányában nem nyújthat: a mátrai vasút építési alapjához 50,000 frt, a debreczen-füzes-abonyi s eger-nádasdi vasút épitési alapjához 100,000 írttal járúl, azaz ezen összegnek megfelelő törzsrészvényeket elfogad, a mely törzsrészvények a közmunka Ez a meghívás nagy szöget ütött, fejünkbe. Nem akartunk hinni a muszkának, bár ő is becsületszavával biztosított sértetlen­ségünkről, mégis nagy gondot adott nekünk. Végtére is katonák voltunk, háborús időben nem egyszer néztünk a halállal farkassze­met, elhatároztuk, hogy elmegyünk. Másnap délután Ámon igazgató kocsiján mentünk Miskolczra. Mikor Diósgyőrt elhagytuk, muszka lovasok czirkáltak az ország­úton. Mind félre állt és szalutált. — Jó jel! — monda Spánvik, úgy látszik, hogy szívesen látott vendégek leszünk Miskolczon. ügy is volt. M kor a Nag\-Huny .d-utczára értünk, n ,gy néptömeg, pol­gárok és muszka katonák fogták kocsinkat kö ül. Egy törzstiszt jött lóháton elénk, a ki a nép sürii sorfi a között Vezetett ben­nünket a Szathmáry féle házba, melynek emeletén a generális lakott. A nagy terem tele volt törzstisztekkel. Mikor köztük megje­lentünk, először a generális megcsókolt mind a kettőnket. Azután a többi tis/tek össze-visszi nyalta k-faltak, hogy a nagy szeretke­zés miatt alig tudtunk egy kis italhoz jutni. — Ráki! ráki! — nyújtók a vad italt vagy tiz felől. Jót huztunk belőle, de igen savanyu arezot vágtunk utána. — Vino, vino! — mondom egy tisztnek. Erre a szóra annyi boros üveget nyomtak a kezembe, hogy azt sem tudtam, melyikből igyam. Felsiges bor volt. alap tulajdonai lesznek, s melyek csak akkor vétetnek meg tény­leg a midőn az illető vasúti vállalat az előmunkálatok befejezté­vel az épitési engedélyt megnyerte. — Mely határozat az illető fo­lyamodókkal közlendő s jóváhagyás végett a kir. közmunka s közlekedésügyi miniszterhez felküldendő, felkéretvén egyúttal, hogy tekintetbe véve a megye kiszabott korlátái és szűk anyagi viszonyai mellett is a területén létesítendő közhasznú müveket, akként hogy abban minden vidék részt vegyen támogatni kész, s most is tetemes áldozattal járúl a közforgalom emeléséhez, s te­kintettel arra hogy a kölcsön alapjáéi lekötött megyei közmun­ka alapra az 1879. évben az államkincstárból felvett 100,000 írtból még csak 18,750 frt lett törlesztve, a még fenálló tartozás törlését rendelje el, illetve a minden évben be fizetendő részletek fizetését szüntesse meg. Ezután a megye monographiájának mily módon, mily terje­delemben s mily tiszteletdij mellett leendő megiratása tárgyában véíeményes jelentés tétel végett kinevezett küldöttség jelentése alapján határoztatott: hogy a megye monographiája megírásának részletes alapelveiűl a magyar Történelmi társulat által 1872-ben szerkesztett pontozatok fogadtatnak el. Tehát a monographia ma­gában foglalja, a megye kül- és beltörténetét, a megyei terület ál­lapotát a magyarok bejövetele előtt, a hódítás történetét ezen vidéken s a további változásokat s eseményeket (háborúk, ostro­mok, táborozások, országgyűlések, király látogatások, stb.) A me­gye kormányzati, közigazgatási, törvénykezési, közbiztonsági szer­vezetének történeti fejlődését s állapotát, a megyei, városi, községi szervezkedések történetét, népe viszontagságait, a társadalmi élet fejlődése s változását; egyházi s vallási állapotát s ezzel a ke­reszténység fejlődését, a reformatio korszakát; közművelődési vi­szonyait, a mai állapot ismertetésével, gazdasági, ipari s kereske­delmi állapotait különösen a földművelési s marha tenyésztési vi­szonyokat átalakulásaikban; a megye geológiai, természet- és földrajzi, s helyrajzi ismertetését; a források és okmányok föl­jegyzését s azoknak lehetőleg másolatban csatolását. — A mo­nographia tekintve a millenium közelgő idejét 6 év alatt elké- szitendő. E végből a munka 2 részre osztatik. Első rész a legrégibb időktől a mohácsi vészig terjed, a második rész a mohácsi vésztől egész 1857-ig melynél a közgazdasági, közművelődési iparügyi stb. viszonyok napjainkig kiterjesztendők. A két rész megírása 2 Író­ra bizatik. A munka megbirálására a magyar Történelmi társu­lat annak idejében fölkérendő. A munka a megye tulajdonába megy át s kiadásáról a megye intézkedik; mindkét iró tisztelet- dijáúl egy évi 1000 frt s igy hat éven át 6000 frt szavaztatik meg a nemesi pénztár kamatjövedelmeiből. Végre küldöttség vá­lasztatott az alispán elnöklete alatt, hogy azon írókkal, kik e te­kintetben combinatioba jöhetnek, magukat érintkezésbe téve, kettőt szemeljenek ki, egyezkedjenek velők s a megkötendő szerződést a júliusi, közgyűlésnek mutassák be. — Eger város képviselőtes­tületének „Közgyűlési szabályok“ ez. szabályrendelete, miután a Kis idő múlva asztalhoz ültünk. Ettünk, ittunk. ,Este felé már mindenik muszka tiszttel bruderschafrot ittunk. Éjfél tájon annyira belemelegedtünk a mulatságba, hogy Spányik és én egé­szen el voltunk érzékenyülve; talán még muszkául is beszéltünk. Reggel azután egy egész életünkre szép emléket — a musz­ka ölelkezés emlékét — vive magunkkal, visszatértünk a Hámorba. Szép napok voltak ezek. De nem sokára jöttek a keserű napok is. Egy szép nap V a d n a y Pál, ki akkor központi főszolga- biró volt, kihozta nekünk Görgei parancsát, hogy tegyük le a fegyvert s menjen haza mindenki békés otthonába. Keserű érzések között raktuk le a fegyvereket. — Elmehet mindenki haza! — mondó Spányik. Elment mindenki. A körülbelül háromszáz embert számláló csapat mind a Duna mellékéről való volt. Csak én maradtam itt. Meg az a muszka katona, ki a Kriván-hegy vidékén szegő­dött századunkhoz és azontúl az egész hadjárati idő alatt nem akart csapatunktól elválni. Hűséges, ügyes ember volt! — Hát te merre mégysz? — kérdém tőle. Csak jelek által mutatta hogy bizony ő nem megy Muszkaországba, hanem itt marad. Már el is felejtettem a muszkát. De ezelőtt vagy tiz évvel a fazekas-utezán járva, egy faszenes szekér mellől megszólít egy ember. — Jó reggelt kívánok, hadnagy ur!

Next

/
Thumbnails
Contents