Eger - hetilap, 1886
1886-04-06 / 14. szám
113 lőséget bízta meg. A vizijogról szóló 1885. XXIII. t. ez. illetőleg a m. kir. közi. miniszter január 15-én kibocsájtott rendelete a megyei közig, lapokban közzététetett. Ugyancsak a közi. miniszter jan. 15-én kelt „a vontató utak és szabad kikötők“ létesítésére vonatkozó utasítása tekintetében intézkedés tétetett. — A hevesmegye és a m. k. 4-ik csendőr parancsnokság közt létrejött szerződést, mely szerint a füzesabonyi megyei épületet, a csend- őrség évi 300 írt. bér mellett használja, a m. kir. belügyminiszter jóváhagyta. Folyamatban levő fegyelmi ügy van: 3. A hasznos házi állatok közt ragály vagy járvány nem mutatkozott. Kaálban egy szarvasmarha vértályogban döglött meg, de az óvintézkedések megtétettek. — Csempész, vételár és bírságpénzek nem folytak be január havában. A közigazgatási bizottság január havi ügy forgalma. Hátralék 5, beérkezett jan. hóban 252, ebből elin- téztetett 239, marad függőben 18. Az árvaszéki elnök jelentése szerint: ügy forgalom: decz. hóban elintézetlen maradt 770 iigyd., jan. hóban beérkezett 1877 üd., ebből elintéztetett 1882, elintézetlen maradt 795. A számvevőségnél elintézetlen maradt 14, beérkezett 385 ; ebből elintéztetett 314, elintézetlen maradt 85. A központi közgyám jel. szerint 1886. évi ápril havában nagykorúságot ért 50 árva. Az árva letéti pénztár állása 1886 jan. hóban: 481,139 írt 8373 kr. A megyei főorvos jelentése szerint: a január hó elején járó nedves idő következtében hurutos és csuzos bántalmak fordultak elő tömegesen, de az egészségi viszonyok a múlt hóban jelentékeny rosszabbulást nem mutattak. Ragályos betegségek előfordúl- tak, és pedig: Himlő: Hevesen, Császon, Átányon, Erdőtelken, Tarna-Bodon, Egerben, Veresmarton, Ludason, Besenyőn, s nagy mérvben Ecséden és Gyöngyösön. Roncsoló toroklob: Egerben, Hevesen, Horton, Besenyőn, Felső-Tárkányon, N.-Tályán Makiáron, Deménden. Kanyaró : Hevesen, Egerben, Vezekényen, T.-Sz.- Miklóson, Pélyen, Tisza-Örsön, Tisza-Igaron, Szurdok-püspökiben, sz. Jakabon s nagy mérvben Csányon. Vörheriy: Egerben és Poroszlón, Hagymáz : Egerben ; Rüh: Csehiben. Különfélék. — Heti naptár. April. 6. Kedd. Rk. Coelestin. — Pr. Ire- neus. — Go. (mart. 25.) Gy. oltó b. Assz. — Napkel. 5 ó. 29 p. — Napny. 6 ó. 37 p. April. 7. Szerda. Rk. Armin. — Pr. Hegezip. — Go. (mart. 26) Gábor. April. 8. Csütörtök. Rk. Dénes. — Pr. Ap ilin. — Go. (mart. 27.) Mat. April. 9. Péntek. Rk. Kleof. — Mária. — Pr. Demeter. — Go. (mart. 28.) Hilárion. nyert s a ránehezűlő önvád terhe alatt mind panaszosabb hangokra fakad. Titkos keservemben, Hull orczámrúl könnyem — mondja s a megszokott fájdalom, mely keblét az elérhetetlen kedves miatt tölti el, már szinte jól esik neki. Bus fejem egyedül csak búskodni szeret, Mert pokolnak tetszik ez világi élet. A régi kedves csak szép kisértet már neki, súlyos bűnére emlékeztető, de nem akar, s nem is tudna szabadulni az emléktől. A megújult lángot el nem fojthatja már. Vergődő lelke szenvedését egy remek hasonlata festi le. Mint a mérges nyíllal lőtt vad, Kibül nyilvas ki nem szakad, Petreng, sem élhet, sem halhat: ügy tűröm szivem fájdalmát. Öt évig folyt a per, mely végre is a házasság felbontásával ért véget. A költőt végtelenül lesujtá a szégyenletes eredmény. Tehát minden hiába! Pedig ő megtett mindent, hogy a gyalázatot elháríthassa magáról. Katholizált, mert a szentszék előtt ügye jobb sikerét remélte, befolyásos barátaihoz fordult, kiktől még valamit várhatott, hogy szóljanak mellette „Isten és az igazság szerint.“ Mind hasztalan! Házassága vérfertőző és bűnös, April. 10 Szombat. Rk. Ezekiel. — Pr. Dániel. — Go. (mart. 29.) Márk. April. 11. Vasárnap. Rk. C 5. Fekete v. — Pr. Judica. — Go. (mart. 30.) E. 5. böjt. April. 12. Hétfő. Rk. Gyula. — Pr. Ezekiel. — Go. (mart. 31.) Ipacs. Időjárás Herschel szerint változó. Az orsz. időjelző állomás szerint enyhe, - majd később esős időt várhatni. — Föpásztorunk Jászberényben. Mint egyik fővárosi napilap („M. A.“) jászberényi levelezője Írja, dr. Samassa József érsek ur ő excellentiája m. hó 29-én egész váratlanul Jászberényben megjelent, Budapestről menve Szmrecsányi P. kanonok s Pucher József, budapesti műépítész urakkal. Utjának czélja volt, hogy a múlt nyáron ott építtetett ápáczazárda- s leánynevelő intézetet megszemlélje s berendezése iránt intézkedjék. A románstylü, s Pucher J. által nagy müizléssel épített gyönyörű egyemeletes épület, melynek minden egyes termeit, kápolnáját, pincze-, konyhahelyiségeit, udvarát s kertjét behatóan megszemlélte, meg is nyerte ó éxja magas tetszését. Az épület hetvenötezer írtba került; bel- felszerelése legalább 8—10 ezer frtot fog még igénybe venni. A templomon keresztül, mely most a jubileum alkalmából az isteni szolgálat idején kívül is nyitva áll, ahol is ő exciája rövid imát végzett, vi szatért, a plébániaiakba, itt már a tisztelgők egész sora várta a nagynevű főpapot; mert bár inkognito is akart maradni, még sem lehetett megakadályozni, hogy az enyhe tavaszi szél szárnyán gyorsan el ne terjedjen és szájról- szájra járjon az örvendetes hir: itt van az érsek! Tiszteletök adóját rótták le ez alkalommal: a nöegylet, négytagú küldöttség által; a város polgármestere; a főgimnáziumi tanegylet 81 éves elnöke; a főgimnázium igazgatója s hittan tanára; a sz. Ferenc- rendház főnöke, a Riszner-féle leánynevelőintézet tulajdonosai; végre a tisztelgők sorát bezárta tek. Becsey Gyula járásbiró ur. De jöttek volna még tisztelegni számosán, ha az a gondolat őket vissza nem tartja, hogy talán az inkognito jött raetropolitának alkalmatlanok lesznek? Ily gondolattal jelent meg fenn nevezett járásbiró ur is, de egyenes határozottsággal kijelentette, hogy inkább akar ő exciájának alkalmatlan lenni, mint elmaradása által azon föltevésre következtetést engedni, hogy, magas személye iránti tisztelete csak egy perezre is megingott. És hogy mennyire nem voltak a tisztelgések ő excellenciájának terhére, ezt a kegyes főpásztori leereszkedés, mely mindannyiszor nyájas mosolyban ömlött el arczán, szelíd szavakban nyert kifejezést ajkán, — fényesen igazolá. Esti hat órakor ő exciája kocsira ült, kiindulásakor a harangok megszólaltak, amikor az utczák már megnépesültek, a közönség kalaplevéve búcsúzott és éljen-kiáltást hangoztatott. Ez alkalomból, más oldalról vett értesülésünk alapján megemlítjük, hogy az intézet, mely a szatlnnári irgalmasnővérek vezetése alatt fog állani, már a legközelebbi tanévre megfog nyittategyetlen fia törvénytelen, ő maga pedig — szégyenében, bújában — világ bujdosója, ki keservesen panaszolja, hogy: Idegen emberek Engem elkerülnek. Maguk hozzám nem adják! Az asszony? — felszabadult e házasság kötelékéből, s csakhamar férjhez ment harmadszor is, magával vivén a költő átkát: Szenvedj te is értem, hogyha én szenvedtem, Verjen meg az isten méltán én érettem, Ne csalhass több szivet, Itten érjen véget Álnokságod értem! II „0 szemei sírván“ indul tehát a nagyvilágnak a költő. Valóban szivreható a dal, melylyel búcsút vesz egykori kedvesétől, attól az egyetlen drága lénytől, kit ő tett boldogtalanná, s ki öt mégis soha sem szűnt meg szeretni. Immár solymoeskádat, Kedves madárkádat, Kit karodon hordottál, Klárisokkal rakott Skófiummal varrott Lábzsinóron tartottál, Bocsásd el békével, Szegényt hadd menjen el, Beá ne haragudjál. Vége, vége már mindennek. Az ég is beborult. Emléke is elvész, nyoma sem marad a messze bujdosónak.
