Eger - hetilap, 1886
1886-04-06 / 14. szám
Ill De voltak olyan községek is, hol orvostudorok nem jelentkeztek. A közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi XIV. t. ez. tehát megváltoztatta az 1871: XVIII. t. czikknek szigorúbb rendelkezését s 143. §-ában kimondotta, hogy a már alkalmazásban volt községi orvosok megválaszthatok, ha az 1871: XVIII. t. ez. 74. §-ában körülirt minősítéssel nem bírnak is; és hogy ezentúl községi örvösökül oly okleveles sebészek is felléptethe- tők, kik három évi folytonos sebészi gyakorlatot képesek kimutatni. A közegészségügyi törvénynek ezen intézkedését a köztisztviselők minősítéséről szóló 1883. évi I. t. ez. is fentartotta azzal a különbséggel, hogy ez a rendezett tanácsú városok orvosaira nézve, az orvostudori oklevélnek és 2 évi orvosi gyakorlatnak kimutatását kívánja, és egyszersmind kimondja, hogy az ily orvosi állomás betöltésénél előnynek tekintendő, ha valaki egyetemi tanszékeknél, különösen pedig oly egyetemi tanintézeteknél, melyeknek tantárgy a i a betöltendő állomás feladataira vonatkoznak, tanársegédi minőségben legalább egy, vagy gyakornoki minőségben legalább két évig működött, vagy azon tárgyat magántanári quali- ficatióval előadta. Ha az „élőn y“ szónak értelme, — a vagyonjogi előny fogalmától eltekintve — jogi terminológiánkban meg volna határozva, akkor könnyű lenne megmagyarázni az 1883. évi I. t. ez. 9. §-ának fentebb leirt rendelkezését; e nélkül azonban nem lehet a törvény valódi értelmét akképen kimutatni, hogy az ellenkező felfogásnak jogosultságát teljesen kétségbe lehetne vonni. Az én véleményem szerint, az 1883. I. t. ez. 9. §-ában használt „előny“ szónak nem kell azt az értelmet adni, hogy a városi orvosi állomásra az egyetemi tanársegéddel szemben más, a kellő gyakorlatot kimutatni képes orvostudor nem pályázhat; mert e törvény szerintem csak tanácsadólag intézkedik, a nélkül, hogy a választási szabadságot korlátozná. Az 1883. I. t. ez. 1. §-a szerint minden magyar állampolgár kinevezhető, vagy megválasztható tisztviselőnek, ha gondnokság-, csőd alatt nem áll, vád alá helyezve nincs, büntetve nem volt, s erkölcsi tekintetben alapos kifogás alá nem esik, ameny- nyiben kimutatja, hogy azon képzettséggel bir, amelyet az 1883: I. t. ez. az elnyerni kívánt tisztségre megállapít. Ugyanezen törvényezikk 2. és 9. §§-ai értelmében pedig, a rendezett tanácsú városok orvosaira nézve az 1. §. c,. pontjában jelzett képzettség: az orvostudori oklevél és két évi orvosi gyakorlat ; mert az 1883. évi I. t. ez. 3. bekezdésének világos szavai szerint, csakis ezen kellékeknek „kimutatása s z ük s égés.“ A törvény tehát nem kívánja, hogy a városi orvos tanársegéd lett legyen; hanem megengedi minden olyan tisztességes, magyar orvostudornak a kijelölését, aki két évi orvosi gyakorlatot képes kimutatni. És aki e képzettséggel bir, arra nézve a választás, az 1883. évi I. t. ez. 1. §-a szerint, érvényesnek tekintendő. A törvényben említett előnynek a választás alá eső orvosi állomások betöltésére nézve nincsen gyakorlati jelentősége. A törvényhozás inkább a belügyminisztérium közegészségügyi osztályában és a fővárosi rendőrségnél működő orvosok kinevezésére nézve akart útbaigazítást adni. Mert ha a törvény a választók jogát kivánta volna megszorítani, vagy azt óhajtotta volna elérni, hogy a tanársegéddel szemben, más orvos ne pályázhasson; akkor e megszorító, kivételes intézkedést kifejezetten ki kellett volna mondania, mint ahogy kimondja pl. az 1873. évi II. t. ez. a kiszolgált altisztek elsőbbségét más pályázók felett. Az 1876. évi XIV. t. ez. 143. §-a is rendelte volt már, hogy a községi orvosválasztásnál az orvostudori oklevéllel bíró pályázóknak a megválasztható sebészekkel szemben előny bizto- sittatik; de azért a belügyminisztérium, 1877. évi 3132. számú rendeletében is úgy rendelte alkalmazni e törvényt, hogy a szavazatok egyenlősége esetében tekintendő az orvostudor — a törvény által biztosított előnynél fogva, — megválasztottnak. Pedig az 1876: XIV. t. ez. 143. §-a úgy van szövegezve, hogy könnyű lett volna annak oly magyarázatot adni, mely a sebészeket eltiltja vala az orvostudorral való pályázástól. Az 1883: I. t. ez. 9. §-a azonban nem igen hagy fenn kétséget az iránt, hogy a kellő gyakorlattal bíró orvostudor, a tanársegéddel együtt is kijelölhető a városi orvosi állomásra. Nem is tudnám megokolni, miért ne lehetne pl. egy 15—20 évig kórházi, vagy községi orvosi gyakorlattal biró kitűnő orvostudort városi orvosnak megválasztani, vagy kinevezni, ha ez állásra pl. egy két évig gyakorló, ügyetlen orvos is pályáz, kinek összes érdeme csupán az, hogy — esetleg protectióból — egy évig valamely tanársegéd helyén volt?Hisz a törvény azzal, hogy a tanársegédi minőséget előnynek tekinti, még nem mondja, hogy más orvostudort egyáltalán nem lehet a tanársegéddel szemben kinevezni, vagy megválasztani! Azt is előnynek lehet tekinteni, ha valakit — ott, ahol ennek helye van — első helyen jelölnek ki; az is előny, ha valaki a szavazatok egyenlősége esetén megválasztottnak tekintetik; rendezett tanácsú városban valamely orvosra nézve az is előnyös, ha megválasztásához nem kívántatik általános szavazattöbség; sőt az is előnynek tartható, ha a tanársegéd, vagy egyetemi magántanár akkor is kinevezhető, vagy megválasztható a minősítési törvény 9. §-ában felsorolt orvosi állomásokra, ha nem képes is teljes két évi orvosi gyakorlatot kimutatni. Miután pedig jogelveink szerint a kedvezmények és kivéE viszonynak rendes — s ma is megszokott — vége az lett, hogy az ember, kinek a sok suttogás és mende-monda utoljára jutott a füléhez, éppen a férj maga volt. — Teljes híjával vagyunk az érdekes részleteknek, s a költő, ki „becsülete és (saját) jó hírneve mellett tanuságtételre egész Eger városát hívja fel,“ azzal bizonyítja a hölgy ártatlanságát, hogy hiszen Noga- rolli Ferdinand „az ő kitűnő feleségét, kit a bűn gyanúja miatt elűzött magától, újra visszavette“ — ami azonban jelenthet mást is, mint azt, hogy a hir teljesen alaptalan, s ha nem egyebet, a bizonyítékok elégtelen voltát. Károlyi Árpád, kinek ez okmány felderítése köszönhető, e viszony körülményeit kutatva, Balassa néhány legszebb darabjából, melyektől a mély és igaz érzés el nem vitatható, azt hiszi ezek alapján, hogy nem Losonczi, hanem Harrach Annának szólanák. Véleményem szerint a bizonyítás itt nemcsak igen bajos, de az ellenkező nagyon is valószínű és természetes. A költő, hogy bánatát feledje, keresve-kereste az apró szerelmi hóbortok lopott örömeit. De nem tudott feledni, a múltak árnya támadt fel szivében, s mert minden egyébben hasztalan keresett vigasztalást, végre a nősülésre szánta el magát. Hiszen, ha szivét e hölgy egészen elfoglalja vala, kívüle nem kellett volna semmi vigasztalás. Ez uj szenvedély hullámai elmosták volna a múltat. Hiszen, ha e viszony több lett volna, mint könnyen gyűlő vérének egy futó fellobbanása, nem nősült volna meg, holott tudhatta, hogy e hölgy akkor rá nézve mindenkorra elveszett. E szivviszonynak tehát nem lehetett mélyebb alapja; csak szórakozás volt az, melyet megúnt s mely után még jobban üldözte őt annak a Losonczi Annának szemrehányó emléke, kinek ama mély érzésből fakadó dalok szólanak. A múlt rémképei elől kereste búvóhelyül a házasság békés tanyáját. Az elveszett ideál helyett a szerető asszonyt. A szerelem játékai elvesztették vonzó erejüket. Uj próbát akart tenni a maga vigasztalására. S e nehéz próba volt a házasság. Bajos lenne bizonyítani, hogy Balassa szerelemből vette el Dobó Krisztinát, kisvárdai Várdai Miklós királyi főpohárnok özvegyét. Dobó Krisztina, az egri hős leánya, neki unoka- testvére volt. Szerethették egymást talán, — mint rokonok. A rokonok ellentmondása nélkül ment végbe a házasság, mely pedig Calvin vallása szerint (a vérségi viszonynál fogva) lehetetlen. Vájjon az atyafiságból folyó rokonérzet elég-e arra, hogy „ boldog házasság alapjává legyen ? A felelet szomorún ütött ki. 0 a békét, nyugalmat, a családi élet csöndes örömeit kereste benne — és nem találta meg. Egész élete szerencsétlenségének forrása lett ez a házasság. A birtokaikra leselkedő rokonok mindjárt házasságuk után meg- inditották a vérségi port, melynek czélja nem lehetett más, mint az, hogy az ellentmondásuk nélkül létrejött frigy felbontásával és az ifjú házasok gyalázata árán azok javainak birtokába jussanak. S a rokonoknak — különösen Dobó Ferencznek — álnok fon- dorkodása nem egyedüli csapás volt, mely Balassa érzékeny szivét sujtá. Még neje is mindinkább elhidegült iránta, s nem bízva ügyük ió fordulatában, hűtlenül elhagyta őt a legnehezebb na*
