Eger - hetilap, 1886

1886-03-23 / 12. szám

97

utasítottam, hogy mielőbb állomásának elfoglalása végett a város közönségénél jelentkezzék. A kinevezett tanárnak adott utasítás másolatát a város közönségének mellékelve megküldöm, oly felhívás mellett, hogy a tanfolyam vezetőjét minden ténykedésében kitelhetőleg támogassa. Egyúttal felhívom a város közönségét, hozzon javaslatba oly egyéneket, kikből egy felügyelő bizottság volna alakítandó oly czélból, hogy az úgy a tanfolyamnak, mint a telepeknek a helyi viszonyokhoz mért vezetését ellenőrizni és előmozdítani volna hivatva. A javaslatba hozandó egyének közül a felügyelő bizottságot kinevezni fogom, és egy úttal ki fogom adni azt a szabályzatot is, mely a felügyelő bizottságnak hatáskörét szabja meg. Budapest, 1886. marcz. 4. Széchenyi.“

Az értekezlet tagjai örvendetes tudomásul vették minister ő exja emez intézkedéseit; melegen üdvözölték a körükben megjelent szaktanár urat, fölkérve őt, hogy további teendőire nézve magát a hevesmegyei kir. tanfölügyelővel érintkezésbe téve, lakhelyét mielébb városunkba tenni, s működését megkezdeni szíveskedjék, mit nevezett szaktanár úr készséggel meg is ígért.

Az egri szőlészeti s borászati szakiskola ügye a legközelebbi ülésben fog városunk képviselő testületé elé terjesztetni.

Az értekezlet folyamán kifejlett eszmecsere kapcsán szembetűnő megelégedéssel s örömmel győződtek meg az enquete tagjai, hogy városunk, s szőlőművelés-, valamint borkezelésügytink a t. szaktanár urban egy kiváló képességű, s városunk e nagy fontosságú ügyét egész odaadással szivén hordozó szakembert volt szerencsés nyerni.

Irodalom és művészet.

„Adatok az egri egyli. megye történelméhez. — Az egri egyh. m. irodalmi egyesület választmányának megbízásából szerkeszti; Kandra Kabos. II. füzet. Eger. Szolcsányi Gyula bizomá- nya. Ara 1 frt 50 kr.“ — Ha örömmel üdvözöltük az. első fűzet megjelenésével egyházmegyénk irodalmi társulata vállalatát: úgy a második füzet átolvasása csak fokozta bennünk ama lelkesedést, melyet minden történetkedvelő érez a múltak emlékeinek megmentésénél. Midőn az első füzetet letettük kezünkből, reméltük, hogy tört. irodalmunk egyik hézagpótló termékévé válik az időnként megjelenő füzet. Most, hogy a második füzettel megismerkedtünk, nincs okunk csalódásról beszélni, vagy ha igen, csak a vállalat javára lehet azt jegyezni.

A tört. búvárkodásban lankadást, fáradtságot nem ismerő szerkesztőtől (kinek uj hivatalához : juratus nótárius, gratulálunk !) két jeles tanulmányt találunk e füzetben. Az első: „Az Örs (Eurs- úr) nemzetség és a kácsi apátság.“ 169—211. E tanulmány, melyet a szerző már 11 évvel előbb felolvasott a m. tört. társulat junius havi ülésében, Borsodmegye hivatott monographusát mutatja be a közönségnek. A második értekezése: „Adatok a Kis- várdai ,sz. László építette egyház történetéhez“ (273—307 1.) Zupkó Ágoston: „Jász-Dósa község“ (212 — 272 1.) s Kovacsóczy István: „Tisza-Szajol“ (308—321 1.) történeti leírásával utánzásra méltó példákat nyújtanak a plébániák története megírására, kiterjeszkedve a nép valláserkölcsi s műveltségi állapotára. Erős meggyőződésünk, hogy az egri egyházmegye példáját a többi egyházmegyék múlhatatlanul követni fogják.

Egy uj rovattal találkozunk e füzetben: a Régiségtárral. Bartalos Gyula: „Eger vidékének történetírás előtti emlékei,“ (322—362 1.) s Foltin János: „A kácsi monostor romjai,“ (363— 365 1.) czimű tanulmányok töltik be az említett uj rovatot. A tudomány nevében csak üdvözölnünk lehet a két szakavatott férfiút,, s óhajtanunk, hogy e kevesek által müveit téren a kezdet nehézségeivel már megküzdve, egyházmegyénk régiségei körül sikerüljön összetoborzani azon kis sereget, mely hivatva van egyházmegyénk történetét minden oldalról megvilágítani.

Okmányok és Regesták (366—382 1.) zárják be a rendes rovatokat Kovacsóczy István, Kandra Kabos és Hanthó Lajostól. A vegyesekben Bunyitay Vincze közli a debrődi confraternitas reguláit 1633-ból, (383—387 1.) s végül Kandra Kabos, mint történész és Négyesy László, mint nyelvész közlik e lapok múlt számában is megjelent felhívásukat, melyhez legjobb szándékukhoz illő sikert kívánunk.

E folyóirat t. szerkesztőjének s az egri egyh. m. irodalmi egyesületnek pedig óhajtjuk, hogy hazafias munkálkodásukat csüg- gedetlen erővel folytassák, s találják fel jutalmokat azon tudatban, hogy a haza iránt a legszentebb kötelességüket teljesitik.

Historicus.

Különfélék.

— Heti naptár. — Mart. 23. Kedd. Rk. Frumentius. — Pr. Ebeihárd. — G.-o. (mart. 11) Szofrón. — Napkel. 6 ó. 2 p. Napny. 6 6. 14 p.

Márcz. 24. Szerda. Rk. Gábor. — Pr. Gábor. — G.-o. (mart. 12) Theofánus.

Márcz. 25. Csütörtök. Rk. Gyümölcsoltó B. A. ünnepe. — Pr. Gyüm. o. B. A. — G.-o. (mart. 13.) Niczefor.

Márcz. 26. Péntek. Rk. Manó. — Pr. Manó. — G.-o. (mart. 14) Benedek.

Márcz. 27. Szombat. Rk. Rupert, — Pr. Rupert. — G.-o. (mart. 15) Agápius. — Utolsó negyed déli 12 órakor.

Popper Dávid gordonka-művész, és Reisenauer Alfréd zongora-művész hangversenye a törzskaszinó nagy termében.

ló befedése eddig, minden egyéb fedési módok között alegjóbbnak, a legczélszerübbnek mutatkozott, miértig ahol csak keresztül lehet vinni, más elfedést soha se alkalmazzunk. S nem is oly nehéz és veszélyes ezen elfedési mód, mint sokan gondolják, főleg ha már a rózsafák- ültetésénél megtörtént az, amire az ültetésről szólva mi is felhívtuk a rózsatenyésztők figyelmét, hogy tudniillik a rózsafákat arra az oldalra, melyre azokat lehajlitani szándékozunk, kissé rézsűt, oldalra hajlítva ültessük, s az egész eljárás abból áll, hogy azon az oldalon, mely felé a rózsafákat lefektetni akarjuk, azok gyökere mellől egy ásóval a földet mint egy 20 centimeter mélyre s 30 centimeter szélességben eltávolíttatván, s egypár ásó földet vettetvén arra a helyre, a hová a rózsatő koronája fektetve lesz, hogy az puha földre kerüljön, a törzs meghajlitását a rózsa töve fölött kezdve, lassankint igyekezünk annak törzsét any- nyira meghajlítani, hogy koronája egészen a földre borúljon, ami megtörténvén, egy munkással néhány ásó földet vettetünk arra, s miközben a korona ágait, egy ügyes munkás által kissé szétosztatjuk, hogy annak lehetőleg minden ága külön álljon, a másik munkás lassankint földdel az egész koronát

elfedi, ami az egész rózsatelepen megtörténvén csak azután fogatunk, minden egyes korona fölött a földnek kúp vagy sir alakban oly módon való felhalmozásához, hogy arról a viz lefusson, amire azért kell ügyelni, mivel ha a viz magát a földbe beveszi, főleg ha levelesen fedtük el a hajtásokat, vagy elmulasztottuk a hajtásokat az elfedés előtt annyira bekurtitani, hogy azokon semmi éretlenség ne maradjon, — a hajtások könnyen rothadásba mennek, miértis a rózsákat mindig száraz időjárással és a száraz földdel kell elfedni, s ha a levelek az ideig le nem hullottak, azokat a hajtásokról leszedni, és pedig nem kézzel tépve, hanem ollóval szedve le oly formán, hogy a levél kocsánynak egyrésze a hajtáson vissza maradjon, mely lelevelezést főleg a kényesebb thea-rózsáknál tanácsos soha einem mulasztani, valamint a hajtásoknak ugyan ez alkalommal való bekurtitását sem egész a már megfásodott részig. S miután főleg a tliea rózsák a nedvesség iránt annyira érzékenyek, az ezeknek koronája fölé húzott földet, hogy azt a nedvesség behatása ellen egészen biztosítsuk, igen czélszerü még deszka darabokkal vagy cserépzsindelylyel is befedni. Természetesen minden rózsafát évről évre azután mindig ugyanazon oldalra

kell lefektetni, amit ha betartunk, e munka évről évre könnyebben megyen s még kar- nyi vastagságú törzszsel biró rózsafákat is egész könnyűséggel le lehet hajtani.

Egyes nagyobb koronával biró thea- rózsát, melyet földdel jól elfedni sok vesződ- séggel jár, oly módon védhetünk meg legjobban az elfagyás ellen, hogy koronáját raffia háncs vagy füzvesszövel összeköttetve, a fölé egy deszka-ládát vagy fűzvessző-kosa- rat borittatunk, s azután ezt fedetjük be földdel, vagy szalmás trágyával.

Szokása némely rózsatenyésztőnek, munkakimélés czéljából, hogy két három rózsafának a törzsét is összeborittatja és együtt fedeti el. Mi ezt senkinek sem ajánlhatjuk, mert ez eljárásnak a rendes következése az szokott lenni, hogy midőn azután tavaszszal fel kell szedni a földből a rózsákat, egy csomó hajtás minden koronáról letöredezik, mert hogy a lefedéskor a hajtások össze ne kuszálódjanak, azt elkerülni nem lehet.

Rendkívüli hideg teleken a rózsák mindamellett szenvedhetnek a hidegtől, hogy koronájuk el van fedve, azáltal, hogy rendkívüli erős fagyok a rózsafák törzsét is megtámadhatják ; ha tehát ily erős fagyoktól lehet tartani, czélszerü a rózsáknak tör-