Eger - hetilap, 1885
1885-02-24 / 9. szám
Melléklet ui „ Eff era 9-ik számához. A V/ijl egyehazunkról gyász-lobogó hirdeti, hogy Hevesvármegvének lottja van. M a j z i k Viki o r, Hevesmegye alispánja, ravatalon fekszik A gondolat szegény, a szó fukar, s a toll gyarló ama veszteség kifejezésére, mely a boldogult el liiuiytavai megyénket, társadalmunkat, s mondhatjuk : hazánkat érte. s székvárosának, Egernek, ha Az autonom megyei kormányzat egyik rendületlen bajnoka, a megyei tisztikar kimagasló mintaképe, ki úgyszólván bölcsőjétől a sírig, minden időkben, vészben és viharban, páratlan hűséggel, s önzetlen odaadással szolgálta a megyét; kihez hasonlók talán többen, de kinél méltóbbak aligha ültek Hevesmegye alispán i székén; a példaszerű megyei vezértisztviselő, kinek tapintatos, bölcs kormányzása alatt megyénk, annyi nehéz küzdelmek, s oly sok hányattatás után. a békés fejlődés, a minden irányban való alkotmányos előhaladás, s az önkormányzat áldásainak egyik legvirágzóbb korszakát élte; — a kiváló műveltségit, s tudományosan képzett férfiú, ki nemcsak megyei, de összes társadalmi életünknek is éltető, lelkesítő, vezérlő szelleme volt; a gyöngéd, szerető hitves és családapa; a hű rokon és jó barát, kit a jók és igazak csak szeretni s becsülni tanultak; ki hatáskörében, s környezetében ellenséget soha. csak olyanokat talált, kik őt a határtalan tisztelet és ragaszkodás hevével övezték körül, — nincs többé! A boldogult csak alig néhány nap előtt érte el tettdus élete ÖO-ik évét, midőn régibb meghűlés felujult bajai hirtelen megrohanták, s rövid idő alatt teljesen összetörték az edzett (estid. S amilv váratlanul. ép oly kérlelhetleníil ragadta őt ki a halál szeretteinek köréből. Még pár nap előtt azon örvendetes hír szárnyalta be városunkat, hogy szeretett alispánunk immár veszélyen túl, a javulás utján van ; - s ime ma már ki van terítve ! . . A nemes lélek, I. felír, hó 23-án. esti 81 •> órakor szállt el porhüvelyéből, hogy boldogabb hazába költözzék .... Megdöbbenve, — vérző szívvel állunk a ravatal előtt, melyen az imént még oly hőn dobogó, ma már elhallgatott, kihűlt szív pihen. . . A mély fájdalom a mi ajkunkon is elnémítja a szót. s csak könnyeink beszélnek ...............mindnyájunk könnyei, kik őt szerettük, . . mert mindnyájan szerettük őt! . . . A mélyen sújtott családot vigasztalja meg az örök gondviselés. Hisz e vigasztalásra mindnyájunknak szükségünk van. mert a nagy veszteséget, a dicsőültnek elvesztését mindnyájan érezzük! A boldogult hült tetemei f. hó 25-én, szerdán, délut. 4. ó. fognak a Fájdalmas Szűzről czimzeft sirkertben örök nyugalomra elhelyeztetni. Az igazak és jók angyala őrködjék hamvai fölött !
