Eger - hetilap, 1885

1885-02-24 / 9. szám

XXIV. év-folyam.

9. szám.

1885. február 24-én.

Hirdetésekért

mindéit 3 basa hozott petit sorhely után 6, bélyegadó tejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért lö kr. fizetendő.

Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden.

Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza, zsebköz, 24. sz.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alattitvárni ház a lyceuni átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő.

Előfizetési dij :

Egész évre .

5 Ír

t - kr.

Félévre . .

2

50 ,

Negyed évre.

1

30 „

Egy hónapra

—

45 „

Egy es szám

—

12 ,.

EGER.

Ipar-ügyeink.

Most, midőn a kormány és a törvényhozás folytonosan az ipar emelését hangoztatják, nem lesz talán üres szalma-cséplés, ha mi is fogalkozni fogunk annak bővebb megbeszélésével annál is inkább, mert már e lapok hasábjain mi évek előtt is tárgyaltuk azt, és pedig oly időben, midőn a közvélemény az ipar emelésének szükségességével még nem volt annyira tisztában, mint ma, s mikor az ország dolgainak intézésére, vagy ahhoz szólásra hivatott egyének némelyike részéről, a magyar iparügy elhanyagolásának, mostoha sorsának érdekében tett nyilt föllépésünkért, félreértésnek, sőt gyanúsításoknak is ki valánk téve. — No de. bála Isten, azóta nagyot haladt a világ, s benne Magyarország nemzetgazdái is. Ok is meggyőződtek azóta annak igazságáról, amit mi amaz időkben oly erősen hangsúlyoztunk, hogy az iparszabadság nem lehet üdvös oly államban, melynek ipara még úgyszólván gyermekkorát éli, hogy azt nem a külföldről importált iparczikkek beözönlése által, hanem önálló vámterületen, helyes vámpolitikával lehet csupán előbbre vinni. Evek előtt, emez akkor kifejtett nézetünk ellen a mindenhez érteni akaró kiváltságosak folyton azt hangoztatták, hogy a verseny épen az ipar terén a legszükségesebb, mert épen ez ösztönzi az egyént jobb és olcsóbb iparáruk előállítására; hogy az ilyetén verseny az iparost nemhogy elszegényítené, sőt határozottan jobblétet teremt neki; stb. — Nem mondjuk, hogy ezen állítás minden alapot nélkülöz, s hogy okkal-móddal nincs benne igazság. De ha ezt elfogadjuk, annál jobban kell aztán azon csodálkoznunk, hogy most. midőn a mezőgazdasági termelésnek megjött a concurrentiája, az illetők a versenyt egyszerre egész máskép kezdik magyarázni. Nem tagadjuk. hogy mi ebben részünkre elégtételt látunk, minek annál inkább örülünk, mert igy egy táborban látjuk magunkat azokkal, kiknek ily kézzelfogható argumentum kellett annak beismeréséhez, hogy Magyarország anyagilag csupán úgy boldogulhat, ha terményeit lehetőleg itthon maga dolgozza föl. s ez által értékét sokszorosítja. Örülünk mondom, habár örömünket némi aggodalom zavarja azon gondolatra, hogy azok közt. kik hazánk ügyeinek intézésére hivatvák, még mindig fölös számmal vannak olyanok, kiknek a jóravaló meggyőződéshez ily kézzel fogható argumentumok kellenek; hogy ott még mindig túlnyomó azon elem, mely mindent, csak tanulni nem szeret. Hogy ez igy van. eléggé bizonyítja a Sándor-utczai törvénygyárból került 1884 : XIII. t. ez., melyben tiszta bor helyett ezukros vizet kaptunk, mely az egészségnek nem árt ugyan, de a kiszivatyuzott ipartestben a vérkeringést aligha fogja meggyorsítani.

Emez általánosságban elmondottak után térjünk át a városunkat érdeklő iparügyek megbeszéléséhez. Mindenekelőtt azt kérdezzük : mi lehet annak az oka, hogy az említett új ipartörvény IV. fej. 122. íj alapján az ipartestület mind e mai napig meg nem alkottatott? — Amennyire mi a helyi viszonyokat ismerjük, e kérdésre a következőkben válaszolhatunk. Mint már föntebb is emlitők. a törvényhozás helytelenül, mondhatni: meggondolatlanul intézkedett akkor, midőn az ipartestületek megalakítását az iparűzők kétharmadának kívánságához kötötte. Ezzel annak adta bizonyságát, mennyire nem volt tisztában az ipar beléletének tanulmányozásával ; mert ha igen: tudnia kellett volna, hogy az iparszabadság czimén nagy számú oly elemek váltak iparosokká, melyek leginkább eme szabadosságból származó rendtelenség folytán ámításból állhatták föl, s tarthatták főn magukat; melyeket rendhez szoktatni, kényszer-eszközök nélkül, még jövőre sem lehet. Az ily elemek aztán az idézett törvénynek az iparosok javára szolgáló ama csekély részét is lehetetlenné teszik, mely az ipartestület létrehozásában kulminál. Ehhez járul a városi közegeknek az iparügy érdekeiben szembetűnőleg mutatkozó indolentiája, tapasztalatlansága, s az illető törvényekben való tájékozatlansága, minek folytán a hozzájok tanácsért folyamodó iparosokat nemhogy érdekeik fölismerésére utalnák, sőt ellenkezőleg arra törekszenek, hogy azokat a törvényben rejlő önkormányzat czélszerütlensége és kivi- hetlensége felől minél erősebben kapaczitálják, nehogy az iparosok észre ébredése folytán, a fölöttök eddig uralt ko rlátlan hatalmat, a törvény értelmében alakulandó ipar-szervezettel szemben, veszélyeztetni legyenek kénytelenek. Ebből foly aztán azon törvény- ellenes eljárásuk, hogy városunkban, az első fokú iparhatóság vezetését oly közegre hízták, amely eme tisztség viselésére merőben illetéktelen. Kérjük megjegyezni: hogy nekünk nem az illető, általunk is igen becsült és tisztelt tisztviselő személye, hanem pusztán és egyedül az ellen van alapos kifogásunk, hogy az általa elfoglalt I. fokú iparhatósági hivatal viselésére nem bir a törvényben megszabott illetékességgel. Ez abnormis állapot aztán városuk iparos osztályát, az uj ipartörvény által biztosított minden jogaiban s haladásában megakasztja azért, mert minden oly határozatot, vagy rendelkezést, melyet ily illetéktelen hatóság, ha még oly helyesek volnának is. mint nem törvényes hatóság által hozottakat, a II. fokú iparhatóság kénytelen megsemmisite- ni. miként ezt legközelébb is tette, midőn a mondott illetéktelen hatóságnak ama rendeletét, melylyel a tanulókat iskolába nem járató iparosokra büntetést szab, érvénytelennek mondta ki.

Hol van hát a hiba?

Azide vonatkozó ministeri rendeletekként szól: „Az eljárás lehető megkönnyítése, egyszerűsítése, főleg pedig az egyöntetűség czéljából leghelyesebb el tárás lesz. ha a városi tanács saját kebelébe 1, a lajstromok vezetésére, a munkakönyvek kiállítására, a tanoaczszerződések megkötésére egy oly tagot delegál, aki eme teendőket, egyéb ügyei mellett, szabatosan teljesíteni képes.“ — És e minist, rendelet világos értelme ellenére, mit tesz Eger város hatósága? Azt. hogy az I. fokú iparhatóság vezetését, egy tanácstag helyett, oly közegre (a mezei rendőrkapitányra) bízza, mely a városi tanácsnak épen nem tagja s kiegészítő része, világos jeleid annak, hogy úgy a hatóság, valamint a megbízást elvállalt tisztviselő az erre vonatkozó törvényt s minist, rendeletet vagy nem olvasták, vagy azt teljesen ignorálták.

Az iparügy. főleg városunkban, eléggé fontos arra, hogy azt ne hagyjuk. Csáki szalmájaként ide oda ránczigálni. Reméljük, az érdeklettek megszivlelendik jelen felszólalásunkat, s mennél előbb intézkedni fognak, hogy Eger városának a törvények s törvényes rendeletek értelmében delegált, illetékes I. f. iparhatósága legyen. Atkári. *)

Városi ügyek.

Egervárosának 1885. f'ebr. 22-én tartott képviselő-testületi ülésében a következő ügyek tárgyaltattak:

I. Elnöki indítvány folytán: Osiky Sándor 80-ik születésnapja emlékére a baktai (specialis) utczának „Csiky Sándor-utcza“ elnevezéssel ellátandó tábla ünnepélyes befalazására határidőül f. é. felír. 28-ík napjának délutáni 5 órája tűzetett ki. s egy szersmind ugyanezen nap, Csiky Sándor tiszteletére, az egri tözs- casino által rendezendő ünnepélyen a város képviseletével: Ta*) T. polgártársu ik s barátunk, mint ipariigyeink egyik legbuzgóbb eiílliar- ezosa fönebbi sorain« : szives-n megnyitottuk I ipu ik baftibjnit azon reményben, hogy városunk tevékeny hatósága ’igyekezni fog a létező bajon mielőbb gyökér’Sen segíteni. Szerit.