Eger - hetilap, 1885
1885-02-17 / 8. szám
67 iip.m annyira az ujjak technikai fejlesztésére, mint inkább az Ízlés finomítására, s az érzelmek nemesítésére kell fektetni a fösulyt, mire legkivált, a klassikus zeneirodalom nyújt bő anyagot. Kálim p ázni (klämplern) manapság csak a házmesterkisasszonyok tanulnak (kérem: nem Egerben — hál ’ istennek ! — hanem — Bécs- ben.) A technikai ügyesség, a családélet egyéb teendői közt, rendszerint eltűnik ; de a magasztos zene álfái fejlesztett linóm érzés, és műveltség az egész jövőre kihat. Csak dicsérnünk kell Fiezere Ilona növendéket, hogy az uralgó szokáson túltéve magát, a kedves cziterát választotta hangszeréül, melyet kezdőnek, már is elég ügyességgel, s felfogással kezel. A kardalok is csinosak voltak. A soron kívül előadott Mendelssohnféle „Szép erdő“ négyes dal előadásából azonban újabban meggyőződtünk arról, hogy nő- növendékeknél csak duettek, legfölebb tercettek (igen szépek s e czélra alkalmasak találhatók Beethoven. Mozart stb. gyermek-dalai között) taníthatók. A quartetteknek békét kell hagyni. A női quartett az executiv ensemble-énekmüvészet non plus ultrája. Ezért lett a svéd nők négyese világhírűvé. A symphoniá- nak keresztelt furcsa quodlibetet — szívesen elengedtük volna. De — nem kritikát, hanem csupán szerény megjegyzéseket akartunk ezúttal írni, amaz őszinte, igaz, jó indulattal, melylyel az angolkisasszonyok egri nőnöveldéje, e nagy fontosságú, jeles intézetünk messzek it erjedő jó hírneve s fölvirágzása iránt mindenkor viseltettünk. — Hangverseny. — Nagy Jakab, híres tilinkó-müvész, e hó 19-én csütörtökön esteli 8 órakor az ó-casino nagytermében, több műkedvelő szives közreműködése mellett, hangversenyt ad. A mű- sorozat igen érdekesen s változatosan van egybeállitva s a következő 10 számból áll: 1) A világosi fegyverletétel 1849-ben. Egyveleg-ábránd, a hymnus, szózat és lengyel dalok felett, szerzetre és előadja angol concertinén és tilinkón, — Zsass- kovszky Károly zongora-kísérete mellett, a hangversenyző. 2) Rondo capri ccioso. Mendelssohn Bartholdytól. Op. 14. Zongorán játsza: dr. Ludáuyi Béla. 3) Ve 1 enczei carneval. Zsasskovszky Károly zenetanár zongora-kisérete mellett, előadja tilinkón a hangversenyző.t 4) Magyar népdalok. Játsza czimbalmon Kele József. 5) Ábránd és változatok magyar népdalok fölött, szerzé és Faló ez Kálmán négyes vonós kísérete mellett előadja furulyán a hangversenyző. Szünet után: 6) Bevezetés és változatok C. M. Weber utolsó gondolatai fölött. Szerzetté és előadja, Zsasskovszky Károly zongora- kisérete mellett, tilinkón a művész. 7) Lucia, di Lammermoor. A se. bértől. Zongorán előadja: dr. Ladányi Béla. 8) Ábránd „Repülj fecském“ népdal fölött, és „Katicza“ csárdás; szerzé és vagázolni. Elindult innen Fiúméból a gyorsvonat, de bizony alig ért a hegyek közé, a második-harmadik állomásnál formaliter belefagyott, belerekedt a hóba; úgy kellett kiásni belőle. Node ne menjünk Horvátországba, mert ott magyar ember létemre köny- nyen beverhetnék a fejemet; maradjunk csak itt a tengerparton, nézzük meg, mi történik azon a végtelen vizmassán, melyet tengernek neveznek. Bizony csúnya mulatság van most ott is. Jaj annak a hajónak, amelyet rósz sorsa ilyenkor a partok közelébe vet. A nyílt tengerre igyekszik ilyenkor minden hajó, mely biztos kikötőben nem nevethet a bora erőlködésein. Igaz, hogy a nyílt tengeren sem tréfa dolog a vihar; ismerem ezt is, élveztem, midőn másfél évvel ezelőtt Fiúméból Anconába hajóztam. Máso dik nap irtózatos vihar lepte meg hajónkat; a tenger fehér lett a tajtékzó haboktól, mint a tej, a Lloyd-társaság szép nagy „Nil“ nevű gőzöse ?ánczoít, mint valami kis dióhéj; az utasok a fedélzetről leparancsoltattak, a kormányost a kormánykerék mellé kötözték, hogy a rohanó szélvész s a fedélzeten keresztül csapkodó hullámok le ne sodorják. De hát végre is, bármint ostromolja a viz a hajót, az erős vasbordákat betörni nem képes s az emberi ész és ügyesség győz az elvadult elemek fölött. De ha a szélvész a partok, vagy zátonyok közelébe veti a hajót, akkor csak Isten csodája mentheti meg az elpusztulástól. Kormányozni a hullámok gigási ereje ellen ember fölötti erőt igényel s gyakran még siettetheti a hajó végromlását. A hajó népe ilyenkor Istenre bízza magát, a tersatoi Madonnának fogadalmat tesz, ha szabadulásában segíti. Bizony jól mondják, hogy ha valaki istentelen, menjen a viharos tengerre s megtanulja félni az Isten végtelen hatalmát. A tersatoi templom előcsarnoka tele van akgatva fogadalmi anathemákkal, azaz többé-kevésbbé gyarló képekkel, melyek a vihar által hányatott hajót ábrázolják a veszély főfokán, azon ponton, midőn már minden emberi erőlködés haszontalanná lett, midőn már csak az Isten hatalma segíthet. Minelőadja, Zsasskovszky Károly zongora-kisérete mellett, tilinkón a hangversenyző. 9) Bértők Lajos „Nagy nótája“, czimbalmon játsza: Kele József. 10) Ábránd népdalok fölött és „Margitszigeti fülemilék“, csárdások, átírta, szerzetté s tilinkón, Zsasskovszky Károly zongora-kisérete mellett előadja a hangversenyző. — Az ősz művész s 48-as honvédbajtárs e hangversenyét, ki uralkodók előtt is fényes elismeréssel játszott, s úgy művészi játéka, mint jótékonysága által mindenütt méltó elismeréssel találkozott, a legmelegebben ajánljuk t. olvasóink figyelmébe. (Ff. Gij.) — Az egervidéki jótékony-nöegylet mai ál arezos-bálja, a nagyszabású előkészületek, s a jelentkezett álarezosok tekintélyes száma után Ítélve, rendkívül érdekesnek, s mulatságosnak Ígérkezik. Figyelmeztetjük rá szórakozni szerető t, olvasóinkat. — Az orsz. magy. képző- művészeti társulat tagjai Egerben, 1885. Pártfogók: dr. Samassa József érsek; az egri fokápta- lan; Hevesmegye. Alapítók: Pánthy Endre, Imre Miklós. Rend. tagok: Babies János, Begovcsevich Robert, Egervárosa, egri törzs-kaszinó, egri új-kaszinó, egri keresk. s ipar-hitelint., egri takarékpénztár, Ferenczy Imre, Györgyényi Ignácz, Hartl Eile, hevesmegyei takarékpénztár, Kovacsóczy István, dr. Kozma Károly, Ledniczky Ipoly, dr. Maczki Valér, ifj. Samassa János, Schwartz Hermann, Szele Gábor, Szmrecsányi Pál, Szolcsányi Gyula, Szvorényi József, dr. Ury József, Vavrik Endre, Vincze Alajos, Zsendovics József, dr. Udvardy László, — és Sajóssy Alajos, a társulat egri megbízottja, kinél a társulatba tagokúi belépni kívánók jelentkezhetnek. A társulati tagsággal sok kedvezmény jár. Eltekintve attól, hogy a tagsági jegy egyszersmind sorsjegyet képez, mely a társulat által évenkint beszerzett s kisorsolt értékes nyeremény-képekre játszik, — a társulat tagjai évente, becses műlapokat kapnak, s a tagsági jegy szelvényeivel az orsz. képző művészeti társulat kiállításait, kivétel nélkül mindenkor dij nélkül látogathatják. A társulatba lépést melegen ajánljuk t. olvasóinknak. Tagsági dij évenkint: 10 frt. — Estély. — Özv. Mészáros Istvánná úrnő vendégszerető házánál f. hó 11-én kitűnően sikerült estély volt. — Vacsora után (melyen a felköszöntők sem hiányoztak) a legjobb kedvvel folyt a táncz Palócz Kálmán zenéje mellett egész a késő hajnali órákig. A házi asszony, s kedves leánya: Kornélián kívül jelen voltak: Frantz Piroska és Etelka, Fülöp Berta és Piroska, Gás- párdy Malvin, Imre Leonka, Matekovics Mónié, Szentkirályiné, Végh Jenöné, továbbá: Dr. Frantzné, Imre Miklósáé, Fülöp- né stb. — Csíki Sándor arczképe, melyet a tiszteletére, születése 80-ik évfordulója alkalmából, f. hó 28-án az egri törzskaszinó den ily képen azután olvasható a fölirás, mely szerint pl. 1882. jul. 23-án a „Jókai“ nevű hajó J. kapitány vezérlete alatt a Canari szigetek közelében a vihar által megrongáltatván s erős sérüléseket szenvedvén, a kapitány és a hajó-nép, miután látták, hogy emberi erő a hajót többé meg nem mentheti, a tersatoi Madonnához fordultak segélyért s anathemát fogadtak a templom számára. Mint mondám, egész sereg ily képet látunk a tersatoi templom előcsarnokában, mint megannyi jelét a tenger kapzsi ölelő karjai közül kiragadott hajónép vallásos hálájának. — De fájdalom! A tersatoi Madonna sem segít mindig. Öreg háziasszonyom mindennap elbeszéli, vagy jobban mondva elsírja az ő szegény fiának történetét, ki 12 évvel ezelőtt a „Pinus“ nevű hajóval az afrikai partokon szenvedett hajótörést s veszett el nyom nélkül a tenger telhetetlen gyomrában. Nem régiben meg az ablakomból néztem végig négy vitorlás hajónak elpusztulását, melyeket a szél ereje besodort a Quarnero öböl előtt elterülő szigetek közé; s amint ide jutottak, végük volt. Eleinte ide-oda hányta-vetette őket a vihar, mintha kiakarta volna magát velők játszani, mielőtt megsemmisítené őket. Fiume egész lakossága a partra tódult végig nézni a rémes drámát, melynek kimenetele senki előtt sem volt kétséges. A kikötő gőz remorquerjei a veszélyben forgó vitorlások segélyére siettek, de minden erölküdé- sök mellett sem tehettek semmit; az óriási szél, a felbőszült hullámok ereje nem engedte, hogy közelökbe jussanak. Fiume partjairól látni lehetett az egész küzdelmet; jó távcsővel kivehette az ember minden mozzanatát azon egyenetlen, reménytelen kimenetelű, kétségbeesett harcznak, melyet a gyönge ember törékeny járművével a dühöngő elemek ellen küzdött. Látszott a hajósnép arczán az elszánt küzdelem, a végső erőmegfeszités s a tompa kétségbeesés kinyomata; szinte hallani véltem vérfagyasztó kiáltásukat, midőn egyik hajó a másik után tört forgácsokra a part szikláin. Négy hajó teljes rakománynyal, összes legénységével
