Eger - hetilap, 1885

1885-12-29 / 53. szám

430 férjébe kerültek, ki ellen a szükséges záradékkal szabadságukat biztosítani képesek voltak. Ekképen a nők fölötti gyámság pusz­ta formává sülyedt alá. Már Ciceró is gúnyolódott afölött, bogy a gyámok gyámoltjaik papucsai alatt állnak. Ok törvényes bábok voltak ugyan, de mégis csak bábok, kikkel a hölgyek tetszésük szerint űzték játékukat. A római jognak még Jusztinián császár előtt történt nagy újjá-alakitása előtt a gyámkodás intézménye megszüntetett. Jusztinián a római jogot, egyöntetű törvényköny­vekben, melyeket összesen „r ómái j o g“-nak neveztek, össze gyűjtötte azon alakban, melyben az időnkig jutott. E jogban a nemek egyenjogúsága elvben fel van állítva. Kivételek, részben kedvezmények, részben háttérbe szorításuk az erősebb nem előtt, csak ott állnak be, hol a törvényhozó a gyengébb nemet ráfogott könnyelműségénél fogva, különösen pártolandónak Ítélte. — így, nem tűrte a törvényhozó, hogy a nő idegen kötelezvényeket, pl. kezesség által magára vállaljon. Ilynemű üzletből, mindennemű alaki akadályok által, a nő mintegy kizáratott, és ha ezek mind szerencsésen elmozdittattak, a nemére történt hivatkozás által az üzletből származott kötelezettség alól kibújhatott,. Férjéért pedig rendesen egyáltalában nem kezeskedhetett. A házasságról a rómaiaknak magas erkölcsi nézetük volt. Ugv tekintették azt, mint a házastársak egyesülését állandó élet- közösségre. Már ebből is kitűnik, hogy a római asszony méltó he­lyet foglalt a férje oldala mellett. Teljesen önálló azonban csak vagyonjogi tekintetben volt. Az erkölcsös törvények követelik ugyan, hogy férj és nő egy legyen; minek jogi következménye valamennyi, és igy a vagyoni viszonyoknak közössége lenne; azonban pénz dolgában itt is meg­szűnik a kedélyesség; a földi dolgokról, nemkülönben az asszony­ról és utódokról való gondoskodás, akár elválás, akár halálozás esetében, szükségessé teszi a mindkét oldali vagyontömegeknek elválasztását, és a nő vagyonbiztosítását a térj önkénye ellenében. — Ez eszme a római jogban találja legpregnánsabb kifejezését. A házas élet egész tartama alatt a nő szabad ura maradt saját vagyonának. Csak amit a nő hozományképen hozott magával a férjhez, az volt ennek használatra átengedve ; a tulajdonjog azon­ban ehhez is a nőé maradt. Szóval, férfi- és nő- vagyon teljesen el vala egymástól különítve. A házastársaknak vagyon dolgában egyenjogositása körül Just inián nagy érdemeket szerzett magának. Az egyenjogositást több ízben hangsúlyozza. így mondá többek közt „ — valamint Is­ten (Justiniáu jámbor uralkodó volt, szüntelen „Isten“ nevét hor­dozd ajkán) — a férfiút és nőt egyenlően az emberi nem feutar- tására teremtette: úgy illik hozzánk is, hogy mindkettőt egyenlő jogokban részesítsük. —“ És törvényhozói szempontból mindent meg- tőn az egyenjogúsítás keresztülvitelére; az anyát a gyermekekkel teljes örökösödési joggal ruházta fel, az özvegynek köteles részt . . Oh én . . . én Kutianovics Demeter, mily vak voltam én eddigelé! Én nem tudtam, ki az a nevelt idegen! Hisz ez nem lehet más, mint Csicsóka herczeg maga, ki hűtlennek képzelt neje há­tából szijjat hasított, Jenő és Kálmus kis herczeg fiukkal pedig fogdosta a krokodilusokat, — de miután a feleség ártatlansága félig-meddig napvilágra jött, — elbujdosott szomorúságában Cso- kajba, kóstolgatni kebelbarátja hordójából a pocsaji savót. Én vak, hogy eddigelé mindezt nem láttam! Az a szép férfias veres arcz hirtelen haragot, az a zöld szem herczegi származást, az a hajlott nyak nagy búbánatot jelent. No, harangozó, itt van a visszafizetés órája! A korcsmában voltak összegyülekezve Pocsaj színes emberei, midőn egy vasárnap este művelten betaszitottam az ajtót. . . — Héj, kocsmáros, ide a javából! adjon nekem egy porczio két garasosat. Az egész publikum rám bámult, mert ő kegyelmük nyomo­rúságos háromkrajczáros mellett fanyalogtak. — Hogy vagyunk pandúr koma, Misa koma, János koma? Hát maga hogy érzi magát harangozó mester? Meg kell adni nekik, hogy tőlük nem várt műveltséggel ille­delmesen megköszönték kérdésemet, s tisztelettel tudakozódni kezd­tek egészségem iránt. Hja! hiába! az ember nem leltet barátja egy bujdosó her- czegnek anélkül, hogy egy kis nagy úri tempó ne ragadjon rá — különösen, ha az a herczeg barátja maga is nevelt ur! biztosított ; a szülőket a leányok irányában kötelezettségre szorí­totta stb. Szívesen hajlott Jusztinián nejének, Theodora császárnénak tanácsára is; ennek folytán a nővilág irányában szerzett érde­meinek nagy része a császárnéra száll. Theodora, mielőtt császár­né lett, kétes hírű színésznő volt. De az írók, kiktől életrajzát bírjuk, a legnagyobb lelkesedéssel emlékeznek róla, és nem győ­zik nagy erényeit magasztalni. Azonban bármiként álljon a dolog, e nő Justinián szivét annyira körül tudta hálózni, hogy az őt tör­vényes nejévé emelte fel. Előbb azonban nagy akadályt kellett elhárítani. Akkor ugyan­is még Justinius császár, Justinián nagybátyja uralkodott, és tör­vény által tiltva volt, hogy senator vagy más tekintélyes férfiú, színésznővel házasságra lépjen. Törvényhozó testületek akkoriban még nem léteztek ; a császár akarata volt a legfelsőbb törvény. Justinius, a nagybátya, tehát egyszerűen e törvényt eltörülte. Hasonlót tón Claudius császár is, ki testvére leányát akarta nőül venni, és az ezt tiltó törvényt megsemmisítette. Teodora ily mó­don színpadi királynőből az összes keresztény világ uralkodójává Ion. Ebből láthatni, hogy a színpadi kirányleányok nemcsak a mai, de az ó korban is csináltak szerencsét. — Theodora méltósággal viseli e a koronát, és a történelem tanúsága szerint, még jobban értett az uralkodáshoz, mint a birodalom fölött uralkodott félj, ki, rendeletéiben, Theodorát „nagytekintélyű, 1st est éntől adományozott nejének“ nevezte. Lörinczfy János. Különfélék. — T. olvasóinknak, a küszöbön álló évforduló alkalmából — a viszonttalálkozásig — boldog uj évet kívánunk. — A karácsoni ünnepeket szokott kegyeletei áhítattal üllötte meg városunk közönsége. Az ünnep első napján, a székes főegyházban tartott istentiszteleten, fényes papi segédlet mellett, dr. Sa mássá József érsek ő exja pontifikáit, mely alkalommal a katonai zenekar tagjai által erősbűit főtemplomi ének- és zene­kar Schubert nagyszabású Pastorál-miséjét adta elő. Ezt meg­előzőleg az éjféli misén Lengyel Miklós püspök nagyprépost ő mlga celebrált. Az ünnepségeken minden alkalommal az ajtatos- kodók nagy serege vön részt. — Az egri műkedvelők társasága Karácson másod-ünnepén dec. 26-án tartott előadást, a törzs-kaszinó termét minden zugá­ban elfoglaló díszes közönség előtt. Szilire kerülték : Almáséi T. „A rendelő óra“ vigj. 1 felv. következő szereposztással: dr. Fa­ragó orvos: Farkas Rúd. ur; Szidónia, neje Szabó Imre né Tudományosan végig néztem őket,, azt hiszem épen úgy, mint Csicsóka herczeg az én savómat, s fontosán felelém nekik: — Én, én csak megvolnék, hej de nálam sokkal jobb, ne­veltebb emberek rosszúl vannak. — Hogy-hogy Kutianovics ur ? de üljön hát közénk, oly rég váltottunk egymással nehány barátságos szót ! Túlságosan jó szivem van — — s az a túlságos jó szív most is rávitt, hogy felvettem a két garasost, és közéjek ültem. — Hogy is mondta csak Kutianovics ur '? Államtitok volt ugyan az egész Csicsóka-iigy, de mert éle­tem fő-czéljának tartottam oktatni a tudatlanokat, nem sokáig hagytam kéretni magamat. — Hej nagy dolog az. országos dolog! kicsiny ez a Csők aj határa, és mégis olyan titok lappang most benne, mely egy egész országban sem fért meg! — Mi az! mi lehet az ? talán bankót csinált benne valaki'? — Ha még csak az volna! az több annál! ebből könnyen háború kerekedhetik az egész földön. — A patvart is, de hát beszélje el azt a nagy históriát! — Jól fejezte ki magát Misa koma. mert ez csakugyan egy nagy ember nagy históriája. — Kendtek persze nem hallották hírét Csicsóka herczegnek ? de hogyan is hallották volna, hisz én se hallottam egészen a múlt hét elejéig . . . Itt azután kezdtem nekik elmondani, hogyan olvastam én egy kezdet és végnélküli drága könyvből a történetet. Elmondtam nekik a rettenetes szijjhasitást, a krokodil-fo­gást . . és midőn a szörnyüködés tetőpontját ér.e, felemeltem jobb karom mutató ujját orromhoz: — És most csitt - beszéltem nekik fojtott hangon —

Next

/
Thumbnails
Contents