Eger - hetilap, 1885

1885-12-22 / 52. szám

420 kés tagjai irói egyesületeket, önképzőköröket alakítottak, hol, kölcsönös támogatás és versenyzés mellett, igyekeztek tollal a nemzet szolgálatára lenni. A jó ügyet pártolni s minden szépért lelkesülni kész papnövendékek most sem késtek lelkes munkára kelni az általánosan megindult nemzetiségi mozgalomban, mert midőn a talpra szólító vészharang első kongása elhangzott, s a haza minden hű fiától munkás és elszánt áldozatot kívánt, — a papnevelő-intézetekben is lázas izgatottság vett erőt, a könnyen fellelkesülő ifjú seregen, s a derék ifjak egyesületeket, szerveztek, s az amúgy is terhes szaktanulmányaikra szánt idő mellett meg­takarított néhány szabad órájukat, nemes lelkesedéssel szentelték az ébredő hazának, a kezdetleges irodalom fölkarolásának s fej­lesztésének. A nemes irányú mozgalom a középponti szemináriumból in­dúlt ki. Ez intézet ifjú lakói csakhamar megértették a kor intő szózatát, s a nagynevű Rudnay Sándor bib. hg.-primásnak készséggel megadott engedélyével létrehozták keblükben még 1830 máj. 31-én a „Magyar gyakorló iskolát’1, melynek czélja volt a kitünőbb idegen nyelvű egyh.-irodalmi termékeknek édes anyanyelvűnkre való áttétele. A siker, melyet 1832 évben kiadott 1-ső évi munkálataikkal arattak ; a dicséret és osztatlan elisme­rés koszorúi, melyekben az ifjú bajnokok mind a sajtó, mind egyes kitűnő állású egyénektől részesültek, egri növ. társaik­ban is csakhamar azon vágyat ébresztette : bárcsak ők is tehet­nének valamit, bárcsak ők is megindulhatnának s hasonló sze­rencsével haladhatnának azon az utón, melyen a pestiek, a ve­zérzászlót kibontva s fennen lobogtatva, oly sok reményre jogo­sító lelkesültséggel és dicséretes eredménynyel haladnak! — És forró óhajuk, rég tervezett, legfőbb vágyuk nemsokára teljesedésbe is ment; mert 183 5 de ez. 19-én épen tiz évre a magy. tud. akadémia megalapítása után, s öt évvel később, mint a pesti kis- papok magy. gyakorló iskolája, intézetünkben is engedélyt nyer­tek a hittanhallgatók egy „olvasó társaság“ alakítására az atyai gondoskodását mindenre kiterjesztő, főt. el ülj áró Ságtól. — De hadd beszéljenek ők maguk. — íme az első jegyzőkönyv egy­szerű bekezdése: „Régóta vágytak és törekedtek az egri papne­velő intézet széplelkű növendékei egy magyar olvasó társaságot keblükben felállítani; de szent ügyekezetük csak az 1835-iki de- czemb. 19. sikerülhete, a midőn, alázatos esedezésünkre a t. elöl­járóság kegyesen megengedte, egy oly theologiai magyar olvasó társaság megalapitását, mely czélúl közköltségen vett ma­gyar könyvek által a honi nyelv, s literatnra tanu­lását s mindennemű hasznos ösmeretek megszerzé­sét tűzze ki. Egyébiránt ezen theologiai magyar olvasó társa­ságot az első alapítók úgy kívánnák tekintetni, mint talpkövet egy majdan építendő nagyobb fényesebb épülethöz, egy a pesti anyira megaszalódott maga is, hogy kis unokája, a 241 éves, há­rom hónapos Kutyú gyerek, szentgyörgy-gomba helyett felakasz­totta a kémény mellé. Egyszerre vége lett az addigi szép egyetértésnek. A Chámok, meg a Kutyák elkezdtek egymás ellen áskálód­ni, pusztították, ölték, ették egymást, annyira, hogy utoljára csak egyetlen ember maradt hírmondónak famíliámból, aki jónak látta tömérdek vagyont : egy birge-bőrt meg egy kabakot, megtöltve reszelt tormával (ami akkor épen olyan nyalánkság volt, mint most például a mézeskalács) nyakába kötni, s incognito Kutiano- vics álnév alatt, kivonulni az ősi verem-palotából. Holléte soha se jött tudomásra. Sok — sok évvel később azonban kezdtek előtűnni a kis Kutia- novics urak, egyik mint világ-utazó, ki útközben privát passióból drótozgatta az eltört fazekakat, — másik mint nagy tudós, hasz­nálva az emberiségnek a patkány-vesztés által, — harmadik mint művész, faragva az egyenes fából görbe kanalakat és a többi. Megegyezés szerint az Araráton kellett találkozniok, és ők találkoztak is, de nem Araráton, hanem Aradon, — hol díszes ban­kettet rendezve, melyen tönkre tettek négy zabkenyeret és tiz iteze pálinkát, — megölelték egymást, elbúcsúztak egymástól, sor­sot húztak, hogy ki merre menjen, és mentek egyik cselőre, má­sik hajszra. . . Szép apám: a patkányvesztő tudós Magyarországon maradt, s hivatalt vállalt Pozsonyban egy nyúlbűr-szedő mellett, hol csak­hamar tekintélyre vergődve, saját kezére kezdett működni, szép fizetésért hordván Csokajba a pocsaji savót, és szállitván Po- csajba a csokaji vizet eleintén a hátán, azután egy taligán, még azután meg egy kulán, melybe nagy apám két rudat tétetett, apám hordót csináltatott, én pedig szamarat vettem. Ez az én famíliám eredete, története. növeudékpapság magyar iskolájához hasonló egyesület fölállításá­hoz“ ! — íme mindössze ennyi adatunk van az alapítást illetőleg, s ha ehhez még az elöljáróság engedélyező okiratának jegyző- könyvi másolatát elolvassuk, mindössze annyival fogunk többet tudni, hogy a fensőbbség beleegyezése az olvasó társaság alapí­tásához készséggel megadatott az elöljáróságnak 1 8 8 5. d e c z. 19-én tartott íanácskozmányában, mely tanácskozmánynak az „ol­vasó társaság“ engedélyezését ezélzó határozata jegyzőkönyvi ki­vonatban, az eredeti latin szöveg hiteles másolatában olvasható az első jegyzőkönyv 2-ik §-a alatt ezen aláírással : Datum ex Conferentiis die et anno ut supra celebratis: Mathias Kovács m. p. Can. Agr. Seminar» Cleri Junoris Rector; per Josephum Kovalcsik m. p. Actuarium Studiorum Philos. Pre- fectum“ 2) (Folyt, köv.) Megyei élet. Hevesmegye közigazg. bizottsága f. decz. hó 14. s köv. nap­jain tartotta rend. havi ülését. — Az alis páni jelentés szerint f. é. nov. hóban a megye területén a közbiztonsági állapotok ki­elégítők voltak; emberölés 1, súlyos testi sértés szintén 1 eset merült fel. Tűz eset volt 11 : és pedig Leleszen, Baktáu, Szűcsi­ben, Pásztón kettő, G-y.-Patán, Tepély pusztán, Gy.-Orosziban, és Taron 3 Ízben. — Apátfalva környékén kuruzslással foglalkozó apátfalvi illetőségű Forróné ellen a vizsgálat megindítására Bor- sodmegye alispánja hivatalosan megkerestetett. Fegyelmi vizsgá­lat alatt áll 3 közs. jegyző, pénzbírságban elmarasztaltatok 4 közs. elülj áró. A hasznos házi állatok közt nagyobb mérvű jár­vány nem tapasztaltatok. Lovaknál 2 esetben, szarvasmarháknál 2 községben fordultak elő szórványos betegségek. A szomszédos­megyékben uralkodó száj és körömfájás ellen a kellő intézkedé­sek megtétettek. Hevesen közvágóhíd állítatott fel. Ügyforga­lom -. hátralék 2; érkezett 183; elintéztetek 84 ügydarab. — Az árvaszéki elnök jelentése szerint: hátralék 1128, érkezett 1731, elintéztetek 2057, elintézetlen mai'adt 802 ügyd. A számvevőség­nél hátralék 5, érkezett 232, elintéztetek 215, elintézetlen 22 ügyd. 1886. íebr. hóban nagykorúságot ér 71 árva. Az árva le­téti pénztár állása 162,751 frt. 54 kr. A „gazdátlan pén­zek“ ügyének tüzetes átvizsgálása után megállapította az árva­szék, hogy 1879 és 1880 években valótlan adatokra alapított végzésekkel a nevezett tömegből 3530 frt 70 kr. s ezzel kapcso­latosan a gyámpénztári tartalék-alapból 1239 frt 01 kr. s igy i) I. jk. 5. 1. 2) I. jk. 6. 1. * Tizenöt éves korom óta utazom, tanulom ismerni a világot, az embereket, az életet. Utazom Pocsajból Csokajba minden nap, s apáim nyomdo­kain haladva szállítom a pocsaji savót Csokajba, s a csokaji vizet Pocsajba. Bruuczvik úgyse! mennyit tanulhat az ember, ha módjában áll az utazás ! Már csak maga az mily nagy dolog, hogy évek alatt nyo­mára jöttem, miszerint Pocsaj távolabb van Csokajtól, mint Cso- kaj Pocsajtól legalább is félóra járásnyival. Hajnalkor kiindulva Pocsajból szamaram, a Csinos, alig bir szuszogn a sok tövistől, amivel egész éjjel traktálja magát, én pedig alig látok az éhségtől, amit egész éjjel bolonddá tudok ten­ni, mert kedvéért rendesen Argyilus kurályfi lakodalmi ebédjéről álmodom ; Csokajból haza térve Pocsajra, Csinosom egyik oldal­bordáját finom kezű ember megérezheti a másik oldalon át,- ma­gam pedig úgy ülök a hordó tetején, jóllakva csokaji pálinkával, mint Ahasvérus király a selyem pokróczon. Van öröm egyik faluban is, másikban is, midőn bevonulásomat tartom; — nein hiszem, hogy ily népszerűségnek örvendett volna azon szamaras emberek közül, kiket a história említett, említ, vagy említeni fog, — más, mint Bileám, aki egyébiránt meg is érdemelte azt, mert nem csak maga volt nevelt ember, hanem a jószága is ! * Jeles dolog az, ha az embernek van nevelése, de még jele­sebb dolog, ha az ember ezt a nevelést önmaga adta magának, — mint példáúl én is. Gyerek-koromban sokat megátkoztam azt az iskola-mestert, ki az abc minden betűjét a képemre irta először leharapdosott

Next

/
Thumbnails
Contents