Eger - hetilap, 1885

1885-12-08 / 50. szám

404

tau itó keze alá 80-nál több növendék ne adassék. A tapasztalat mé gis igen sok népiskolában az ellenkezőről teszen bizonyságot; s lia mégis találkoznak népünk közművelődése iránt önzetlenül ér deklődők, kik e bajok orvoslását óhajtva, a szembetűnő hiányoka t és visszásságokat föltárják: darázsfészekbe nyúlnak, s leg- töb bnyire teljesedik rajtok a példabeszéd szava: „Veritas odium parit“ — „Mondj igazat, betörik a fejed!“

Az idézett t. ez. 11. 55. és 83 §-ai azt rendelik, hogy az iskolai kertekhez két holdnyi tér csatoltassék a végből, hogy ott a. növendékek a földművelésben, kertészetben, szőlőművelésben, faoltásban, — sőt hozzá tehetjük — a selyemtenyésztésben is kellő gyakorlati oktatást nyerjenek. — Ha szigorú vizsgálat alá vennők hazánk összes népoktatási intézeteit, vajmi kevés oly népiskolára akad nánk, hol a népoktatási törvény eme rendelkezése pontosan foganatosítva van, vagyis, ahol a népiskolához gyakorlati oktatás czél jából két holdnyi terület van csatolva! . . Pedig ha léteznek — s azt hiszem: ha csekély számmal is, de mégis léteznek — ilyetén népiskolák, ahol a növendékek törvényszabta 2 holdnyi területen valósággal is nyernek alapos gyakorlati oktatást az említett gazdászati tárgyakban: az ilyen iskoláké már csak a jó példa-adás czéljából is, tanácsos, sőt kívánatos volna tüzetesen megismertetni, s dicsérettel fölemlíteni, mert igaza van a példa szónak, hogy: „Verba (solum) movent; (séd) exempla trahunt.“ A szó csupán indít, de a példa magával ragad.

Tagadhatatlan, hogy a sokféle tantárgyak közöl, a földművelő nép gyermekeinek oktatásánál, a gazdászát volna a legsarkalatosabb és leghasznosabb, amennyiben ebből tanulná meg vagyonkájának okszerű kezelését, s ez vetné meg vagyonosodá- sának alapját. Helyesen mondja a hires nemzetgazdász, hg. Sully, hogy „a földmivelés azon emlő, mely a hont táplálja.“ („Robot és dézma.“ Koszoruzott pályamunka 139 1.) — I. Napoleon is azt mondja, hogy „a földművelés állítja elé az élet eszközeit, azért a népoktatás terén első helyet érdemel. A műipar az élet kényelmeiről s kellemeiröl gondoskodik; a kereskedés pedig a fölösleget a hiányzó tárgyakért cseréli be.“ (L. i. m. 454. 1.)

A községi faiskoláknak áz országban általános felállítását nemcsak a törvény, de kormányi s köztörvényhatósági rendeletek és intézkedések is régóta erélyesen sürgetik; s mégis — tisztelet a kivételeknek! — e részben országszerte a legsanyarúbb állapotokat tünteti föl a köztapasztalat. Ahol ily községi faiskolák léteznek is, minden kerítés, körülárkolás, megfelelő gondozás és ellenőrzés nélkül vannak, Csáki- szalmájaként, elhanyagolva!

A népiskolai növendékeknek a fa-oltásban való általános oktatásában sem konstatálhatok örvendetesebb eredmények. Pedig a nép gyermekeinek ebbeli oktatása, hogy mily rendkívüli fontossággal bir: nem szorul bővebb kommentárra. Ez oktatás utján tanulja meg a serdülő népnemzedék a nemesített gyümölcsfák

Az „EGER“ tárczája.

Athas, a vak énekes.

— Kisoroszországi történet. —

(Vége.)

Dalaiban nemzetének hősei az ősidők szürke ködéből gyors paripákon száguldoztak elő; ott lovagolt előttük délezegen Mu- rometz Ilia, a pórnép hős vezére ; a hallgatók látták a vitézeket harczolni, diadalmasan győzni, vagy hősileg, becsülettel elesni. Látták Kaniowskinak, a világon a leggyülöltebb zsarnoknak félelmes alakját a színtéren megjelenni, valamint Lengyelhon hírhedt rablóját: Dobosh-t. Mikor pedig elbeszélésre fordította a dolgot, a biblia alakjai megelevenedtek s a haza jó és balsorsa mindenki szemei előtt lebegett. A királyok, a szép herczegnők, a ravasz udvaronezok; az erdők, vizek, a lég szellemei mind beszéltek.

A hallgatók még lélekzetöket is visszatartóztatták, úgy figyeltek az énekesre és elbeszélőre. De legnagyobb áhítattal csüngött ajkain Ursa s szive lelkesülten dobogott a dalnokéval együtt. Nagy érdekkel hallgatta otthon is Athas beszédét s tanácsadásait. Mert mindennap jöttek ám Athashoz látogatók, kik egy vagy más dologban tanácsát, véleményét kérték, s rendesen vigasztalva, elégűlten távoztak el. Ursa ilyenkor mindig talált valami dolgot a szobában, hogy bent lehessen. Sokféle ügyes-bajos ember jelent ott meg különféle panaszokkal és kérelmekkel. Jötiek szegazdasági nagy hasznait, azok megbecsülését, s ennek folytán felnőtt korukban azoknak megkimélését, gondozását, s a nyegle megkárosításoktól s elorzásoktól való erélyes megvédését.

Ily gyümölcsfáknak okszerű tenyésztéséhez, s nemesítéséhez a kedvet és ösztönt a népiskolai növendékekben a kívánt eredménynyel fölébreszteni, s istápolni, nézetem szerint, egyik leghat- hatósabb eszköz a jutalmazás. Meg vagyok győződve, hogy ha a népiskolai növendékek által eszközlött minden egy éves gyümölcsoltvány után 10 kr., két éves után 20 kr. csekély jutalom- dij állapíttatnék meg, legott megnyílnék a növendékek közt a nemes verseny és vételkedés a gyümölcsfák nemesítésére. E jutalmak, az iskolai év végével, az elöljárók által lennének az év zártával ünnepiesen kiosztandók. Mert valamint a társadalmi életben, a tudományban, iparban, gazdászatban, a jutalomdijak hathatós eszközt képeznek a versenyzés ösztönzésére, kétségtelen, hogy ily kicsi jutalmak az apró nemzedéknél is kiszá- mithatlan hatást gyakorolnának a kívánt czél elérésére. Sőt ily versenyjutalmazás még azokra is buzditólag hatna, kik a közgazdaság egyib ágaiban, péld. a földművelésben, kertészetben stb. szembetűnő előmenetelt tanúsítanának.

Ilyetén jutalmak létesítése czéljából, egyelőre a községek, mint testületek, s az egyes községbeli jobb módú lakosok áldozatkészséghez kellene fordulni. S amennyiben ily jutalmak együttvéve sem tesznek ki valamely jelentékenyebb összeget, azt hiszem, hogy azok összegyűjtése, akár fillérenkint, - semmi esetre sem járna a lakosság nagyobb mérvű megerőltetésével. Sőt meg vagyok győződve, hogy ott, hol földes uraság, vagy vagyonosabb közbirtokosság létezik, ezek, saját érdekükben is, szívesen járulnának a Demes czélhoz aránylagos áldozattal. Idővel aztán e nemes czél a szó szoros értelmében „maga megteremné gyümölcsét“, amennyiben az évenkint kiosztandó jutalmi dijak, a községi faiskola nemesitett ojtványainak, s esetleg a nemes gyümölcsterméseknek eladásából bőven kikerülnének nemcsak, hanem az iskola egyéb czéljaira fordítandó némi jövedelmet is hoznának. Hiszen, ha a nagy emlékű gr. S z é c s h e n y i István, — saját állítása szerint, — csupán eper fa-tenyésztésből s el a dá sb ó 1 évente 2 — 3 ezer pengő forintot vett be : vájjon a nemesebb fajú gyümölcsfák tenyésztése, s czélszerű gondozása által nem lehetne-e a községeknek teljes biztossággal megfelelő jövedelemre számi- taniok ? . . Az igaz, hogy az olyan minden rendszer nélkül, mintegy isten kegyelméből kezelt, vagy jó részt teljesen elhanyagolt fa-iskolákból, minők számos községekben láthatók, — bizonyára keveset, vagy épen semmit!

A gyümölcsfa-nemesítés, illetve, a fa-oltás gyakorlati beok- tatására első sorban a falusi lelkészek és tanítók vannak hivatva. E részben legczélszerübbnek bizonyult az olyatén eljárás, hogy az illető oktatók mindenekelőtt az idősb növendékeket, az isrelmesek, kik szerelmi varázst kértek tőle egy büszke vagy hideg szív meghódítására; jöttek olyanok, kik a hűtlen kedvest vagy pillangószerű szeretöcskét akai’ták ismét magokhoz vonni; — olyanok, kiknek szivbeli egyesülését a szüléi akarat vagy vagyoni körülmény gátolta. Mások, kiket a féltékenység gyötrelmei kínoztak; szülék, kiknek elfajult gyermekeik, férjek, kiknek köny- nyelmű nejeik voltak. Jöttek egyének, kik egymással czivódtak s ismét mások, kik valami egyességre vagy szerződésre akartak lépni. Felkeresték az ügyefottak, árvák, kárvallottak, betegek.

És Gawrilo Athas mindenkinek tudott tanácsot, vigaszt, enyhülést nyújtani, amennyiben hatalmában volt — s hatalma a szivek felett igen nagy volt, — a természeti erők ismeretében pedig nem volt párja. Felszántotta a szerencsétlenek könyeit, visszaadta a szeretőnek kedvesét, a férjnek nejét, a szüléknek gyermeküket, a viszálkodókat kibékítette, okos tanácsával megvédett mindenkit a veszteségtől s rászedetéstől, az ügyefogyotta- kat tőle telhetőleg gyámolította, a betegeket saját házi szereivel gyógyította.

Legtöbben azért jártak hozzá, hogy okos tanácsadásait meghallgassák s egy vagy más dologban véleményét kérjék. Athas türelemmel hallgatta ki látogatóit, készséggel magyarázta meg nekik a természeti jelenségeket, a polgári s egyházi törvényeket és sok más dolgokat, melyekben — úgy látszott — ifjúságában alapos oktatást nyert, s melyeket lehetőleg azután is tanulmányozott.

Ursa mindezt élénk figyelemmel hallgatta s mindennap növekedett érdeklődése, tisztelete Athas iránt. Háláját, ragaszkodását egyébkint nem tudván kimutatni, csöndes, szerény, szorgal-