Eger - hetilap, 1885
1885-11-17 / 47. szám
XXIV. év-folyam. 47. szám. 1885. november 17-én. Előfizetési díj: Eaész évre . n Irt — l<r Félévre . . 2 „ SO , Negyed évre. 1 „ 30 .. Egy hónapra — 4ő „ Egyes szám — 12 .. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceunii nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza. zsebköz, 24. sz.) és Szolosányi Gyula könyvkereskedése (alaoitvámi liáz a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. EGER. Hirdetésekért minden 3 hasa hozott petit 8orhely után 6, bélyegadó tejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért lő lir. fizetendő. A király mondta. „Midőn ismételve meglátogattam az imént berekesztett budapesti országos kiállítást, a legélénkebb örömmel és megelégedéssel szemléltem a szellemi teremtő erő és az ern y ed étié n munkáé fény es alkotás át, mely tanulságot tesz magyar koronám országai lakóinak a közelebbi évtizedek alatt minden téren való ö r vendet esel ő- h a ladásá ró 1.“ így szól ő felsége, a magyar király, Európa legalkotmányosabb uralkodója, midőn egy f. hó 6-áról kelt királyi kéziratban Rudolf trónörökös ö fenségének, mint a budapesti országos kiállítás védnökének, az e kiállítás iránt kezdettől fogva tanúsított nagy érdeklődéséért s annak fényes sükere körül kifejtett lelkes buzgólkodása-, s ő felsége atyai szándékaival is találkozó s élénk örömére szolgáló üdvös közreműködéséért őszinte elismerését s meleg köszönetét nyilvánítja. S a király e köszönő elismerésében őszinte, s hálás szívvel osztozik sz. István koronája birodalmának hazafi-érzéstől áthatott minden igaz polgára, mert kétségtelen, hogy országos kiállításunk ez alig remélt fényes, és európai jelentőségű sükerének elérésében a kiállítás fővédnökének, Rudolf főherczeg trónörökös ö fenségének. történelmileg maradandó érdemei vannak oly annyira, hogy lélektanilag eléggé indokoltnak látjuk az exaltatio sokak által kárhoztatott ama kitörő nyilvánulását, mely a független alkotmányos magyar kormány egyik tagját arra bírta, hogy a trónörökösnek kezet csókoljon. Herczeg Bismark, a mai kor legnagyobb diplomatája, a ki az alig jelentékeny Poroszországból nagy és hatalmas Németországot teremtett, — egy exaltált pillanatában szintén kezet csókolt uralkodójának, Vilmos császárnak. Daczára a rendkívüli, s kezdettől a bezárás utolsó pillanatáig csaknem szakadatlanul tartott tömeges látogatásnak: országos kiállításunk bevételei nem voltak képesek födözni az óriási kiadásokat, úgy, hogy a végleges számadásnak a közelebbi napokban történt lezárása után egy millió s háromszázezer forintnyi hiány mutatkozik, mely a még remélt bevételek által csak igen csekély részben lesz födözhető. Tagadhatatlan, hogy országos kiállításunk, sok tekintetben, a magyar nemzeti büszkeséghez méltó, fejedelmi fénynyel volt fölszerelve, s az intéző körök nem is kötöttek ahhoz vérmes reményeket, hogy e kiállításunk még jövedelmet is hozhat, sőt el voltak rá készülve, hogy itt ismét a nemzet, az ország áldozatkészségére kell appellálniok. S ma. ismerve az országos hangulatot, konstatálhatjuk, hogy azon deficitek közöl, melyekkel eddigelé a kormány az ország elé járult, a kiállítási deficit az egyetlen, mely resen- sussal nem találkozott, s ez az 1 millió háromszázezer forintos áldozat az, melyet a nemzet teljes megnyugvással kész meghozni. Mert az imént bezárt budapesti országos kiállítás erkölcsi s anyagi hasznai a jövőre nézve megmérhetetlenek, s ezerszeresen fogják viszafizetni a nemzetnek a reá fordított áldozatokat. Eltekintve ama n agyszerű erkölcsi diadaltól, hogy országos kiállításunk, mig egyrészt nagy mértékben fokozta az irántunk eddig is barátságos népek és nem zetek őszinte tiszteletét és becsülését: másrészt még legnagyobb ellenségeinket is kényszeríti meggyőződni arról, hogy az európai legelső kultur-nemzetek sorában méltó helyet foglalunk el: a tanulság, melyet abból gazdá- szatunk, kereskedelmünk, s főleg még mindig nehézkes fejlődésű iparunk merített, oly rendkívüli horderővel bir, hogy annak üdvös eredményei rövid időn észlelhetők s érezhetők lesznek anyagi érdekeink minden irányú fejlődésében. Ezért veszszük mi is az országos kiállítás deficzitjét. a magunk részéről, hazafias megnyugvással tudomásul, mert meg vagyunk győződve, hogy nemzetünk ennél nagyobb hasznot hajtó áldozattal még nem járult hazánk oltárára. S ezért csatlakozunk mi is őszinte, hálás szívvel ama magas fejedelmi elismeréshez s köszönethez, melyet felséges uralkodónk az országos kiállítás fő intézői, s különösen annak kimagasló szelleme, fő éltető lelke: Rudolf főherczeg, trónörökös, ő fensége, mint a budapesti országos kiállítás védnöke iránt, a legnemesebb, legszeretetteljesebb uralkodói szívvel nyilvánított. Az egri szegény tanulókat segítő egylet. Az egri szegény tanulókat ruházattal segítő egyesület felügyelő bizottsága, özv. Majzi k Vktorné szül. Petheő Antónia úrnő ő nsga. s F ü 1 ö p József elnöklete alatt, feltűnőn kevés számú tagok részvéte mellett, múlt vasárnap, f. hó 15-én a városház nagy termében gyűlést tartott. Ez alkalommal beterjesztettek az eddig begyült készpénz- s ruhanemű adományok, melyekről a részletes kimutatást lapunk más helyén találja a t. olvasó. A fölhívott, s vállalkozó gyűjtők között, kik közöl a jelen gyűlésen csupán özv. Máj zik Viktorné, Zalár József, Szőke Sándor, és Horváth Lajos terjesztették be gyűjtéseik eredményét, gyűjtésének kiváló buzgalomról tanúskodó szép sükerével leginkább föltűnt Zalár József, ki egymaga a város I. negyedben, több ruhaneműeken kívül, készpénzben 76 írt 30 krt gyűjtött az egylet czéljaira. Zalár József, írásbeli jelentésében azon kérelmét terjeszti a bizottság elé. hogy — „miután egyesületünk csak úgy állhat fenn, szép hivatását és nemes feladatát csak úgy teljesítheti, ha az egyletnek minden tagja minden évben legalább egyszer valamivel, akár tetszés szerinti pénzadománynyal, akár valamely ruhadarabbal, vagy más értékesíthető holmival, járul az egyesület czéljának előmozdít ásához, — méltóztassék a t. választmány intézkedni, hogy azon e gyesületi tagok, kik még eddig nem adakoztak, ezen az egyletbe lépésükkel önkéntesen magukra vállalt s emberbaráti nemes érzelmeiknél fogva bizonyosan szívesen is teljesítendő kötelességeiknek még e f. év végéig megfeleljenek. Miután a t. közönség egy jelentékeny része aligha bir tudomással arról, hogy az egyesület immár megkezdte működését: a bizottság elhatározta, ho gy erről a közönséget hirlapilag fogja értesíteni, fölkérve egyszers mind az egyesület beiratkozott t. tagjait, hogy önkéntes adományaikat vagy az illető városrészben ezzel megbízott gyűjtő, vagy az egyesület részéről e czélra mielőbb kiküldendő eljáró kezeihez hovahamarább eljuttatni méltóztassa- nak, hogy az immár égető szükséggé vált ruhabeli sogélyezés
