Eger - hetilap, 1885
1885-11-03 / 45. szám
366 coupletje vegyül a népdalok mélabus dallamába; — mindenfelé cseng-bong a liget. Szinte elfelejti az ember, hogy néhány nap múlva — talán mig e sorok napvilágot látnak — már nyakra főre pusztulás-rombolás váltja fel a mostani élénkséget, és ahol most szépséges úri hölgyek körűi kótyoníittyes uracsok sürögnek- forognak, nemsokára munkás sereg fegyverrel, csákánnyal fegyverkezve tapossa a fákról zörögve lehulló faleveleket................. Az irói kört nagyban foglalkoztatja a „Budapesti Hírlap“ által megpendített Rákóczi-nóta fölelevenitése és ama mozgalomból, melyet Osztrovszki kúriai biró a fent említett lapban közzétett czikke előidézett, bizton lehet következtetni, hogy a régi nótát újból népszerűsíteni fogja a magyar közönség. A színházak körül pezsgő élet uralkodik. Ki sem fogynak az olvasó-próbákból. A népszínház legközelebbi újdonsága Almásy „Sári néni“ czimü népszínműve lesz, a nemzeti színházban pedig már javában folynak a próbák Csiky „Sötét pontok“ czimű társadalmi színmüvéből és Rákosi Jenő „Endre és Johanna“ tragédiájából. Legkiválóbb színi újdonság Budapesten a „Czigány báró“ szinrehozatala az osztrák fővárosban. A német újságírók boszan- kodására sorban importálják a bécsi színigazgatók a magyar színmüveket; ennek tudható be, hogy Jókait minden áron ki akarták tagadni az apaságból, fordítóját tolván előtérbe. Csakhogy a bécsi közönség józanabb része nem engedte magát kapacitálni és tüntetőleg tapsolt a nagy magyar regényírónak. Inuen-onnan elkészül a trónörökös könyvének első füzete is. Már a jövő hét folyamában értekezletre hívja össze a királyfi a munkatársakat a magyar akadémia palotájába, hol az összes munkálatokat behatóan megvizsgálni szándékozik. A trónörökösné is nagy érdeklődést tanúsít a népismei mű iránt, és ismételten megígérte Jókainak, hogy az ismertető részhez rajzokat fog készíteni. Kegyeletes ünnepre készül a főváros, közelget a „halottak napja.“ Török János főkapitány már kifüggesztette rendeletéit, elejét akarván venni holmi szerencsétlenségeknek, melyek az ilyen tömeges tódulás alkalmával előfordulni szoktak. Mert a ki csak módját ejtheti, koszorút vesz karjára és siet drága halottja iránt kegyeletét leróvni. Az ifjúság, — úgy mint minden évben — az idén is testüleg vonul ki a köztemetőbe és megkoszorúzza a nemzet nagy halottjainak pihenő helyeit. Egyelőre azonban türelmetlenül várják a sorsolási eredményeket. Általában az a nézet uralkodik, hogy azé lesz a főnyeremény, a ki legkevésbbé számit reá. (Ha ugyan akad ilyen is !) Jobbat azonban egy igazhivő jámbor ember sem tehet, mint hogy bízik istenben és remél ................ Ha rósz néven nem veszik, én is............. Illés József. egy férfiút, a mi véreinkből valót, egy ismerőst, ki a templom tornyán lakik. Semmi ellenkezés, semmi pityergés! Holnap férjnél leszesz.“ így történt. Eljött az ősz. Az elhervadt és a szél által felkavart levelek ránk nézve jelképei a dolgok múlandóságának. A lombozatuktól megfosztott fák csontvázaknak látszanak. A mezők füve megsárgult, és a szélmalmok, óriási szárnyaik nyögése közt, mintha mondanák : annyi őrölni való gabonánk, annyi árpánk, annyi zabunk van. Ez végre is egyhangúvá lesz. Egyhangú volt az atyja erőszakoskodása folytán férjhez ment fecskének élete is a torony lakójával. Nem tudta elfelejteni kedves pacsirtáját. Magas tornyáról szomorúan tekintett le az elhagyott terekre, a hol barangolt, énekelt vele. Most se szerelem, se pacsirta, se fecske. Az évi költözködés idejében minden elköltözött. Az ártatlan madárka nem tudott elmenni. Egy ostoba parádézó vadász meglőtte és szétzúzta egyik szárnyát. Férje akart ugyan néhány napig várni, hogy lássa, vájjon meggyógyul-e. Valóban, meggyógyult; de oly gyenge volt, hogy alig tudott csak egy keveset röpülni. Arra pedig éppen nem volt képes, hogy vállalkozzék egy hosszú útra hegyeken és tengereken át. Férje „Isten veled-“et mondott és elment. A kis fecske egyedül maradt magas lakásában, elhagyta az egész világ. Szomorú és gyenge volt, megkisérlette még a kimenést. Az Különfélék. — Királyi adomány. — Királyunk ő felsége a csehi-i rom. kath. egyházközségnek, iskolája helyreállítására, magán-pénztárából 100 frtot adományozott. — Mindenszentek napján, f. é. nov. hó 1-én, az egri főszékesegyházban tartott istentiszteleten dr. Samassa József egri érsek ő exja pontifikáit. Ez alkalommal a fóegyházi ének- és zenekar Reimann C dur miséjét adta elő. Betétek voltak: Schnabel : graduale („Exaudi“ magántenor) ; és „Justorum animae“ offertorium Führertől. — Halottak ünnepét, városunk közönsége szokott áhítattá s kegyelettel üllötte meg. Az ünnep elő estéjén a halottakért ta1'" tatni szokott ünnepélyes egyházi körmenetnek a sirkertbe kivo” nulása ez úttal, a kedvezőtlen idő miatt, elmaradt, s az a szé* kesegvház falai közt tartatott meg. Daczára annak, hogy az ég is könnyezni látszott elhunyt szeretteink emléke fölött, amennyiben a délesti órákban az eső sűrű csöppekben eredt meg: az egri 48-as honvéd-egylet, az egri jogakademiai polgársággal egyesülten, a lámpákkal díszesen kivilágitott Lyceum-téren sorakozva, esti 5 — 6 óra között, gyászlobogó elő vitele mellett, s szép számú közönség kiséretében vonult ki a „Fájdalmas Szűzről“ nevezett sirkertbe, a Kápolnánál elesett, s ide temetett honvédbajtársak- nak ez alkalomra ékesen földiszitett síremlékéhez, hol, Farkas Gyula jogakad. polgár, a haza védelmében hős halált szenvedett honvédek emlékét dicsőítő, s hazafiui lelkesedéstől áthatott beszédet tartott. — A temetőkben a földiszitett s kivilágitott sirhalmo- kat az ájtatoskodók nagy serege vette körül. Mindszenti Gedeon elhunyt jeles költőnk sirhalmára kebelbarátja: Kapácsy Dezső, tűzött koszorút. — Tegnap, halottak ünnepén, a székesfő- egyházban tartott gyászistentiszteleten ugyancsak érsekünk ő nmlga celebrált, mi közben a székesegyházi zenekar Kempter Requiemét adta elő. — Az egri egyházmegyei papnyugdijintézet ügyében okt. 27-én megtartott közgyűlés lefolyásáról, a következőket közöljük. A gyűlést, a lyceumi kápolnában Györgyényi Ignácz kanonok intézeti gondnok által mondott szentmise előzte meg, melyen érsek ur ő exja a gyűlés tagjaival jelen volt. Mise alatt papnövendékeink énekkara szabatosan előadott szép énekeivel emelte a jelenvoltak áhítatát. Mise után az egybegyűltek a lyceum egyik nagyobb termébe vonultak, lionnét több tagú küldöttség ment érsek ur ő excjához, ki is annak kiséretében csakhamar megjelenvén, papjai lelkes ovatioi mellett, a Szentlélek segélyül hívása után a gyűlést megnyitotta. A gyűlés jogosult tagjai névsorának felolvastával, melyből kitűnt, hogy egy-két tag kivételével, vala- menynyien megjelentek, kezdetét vette a tanácskozás. Ennek főtárgyát a központi bizottság által a legközelebb lefolyt három évi őszi ködös ég alatt, a templomhoz közel röpkedett, leszállt a temetőbe, és a sirásó, valahányszor meglátta, mondogatta: „A kedves kicsike nem él már soká.“ Igaza volt. Tiszta ég lévén november hóban, a dér minden növényt belepett; a kicsike mindinkább gyöngült a hidegség következtében, és az éhség miatt, érezte, hogy élete vége közeledik. Összeszedte minden erejét, hogy elmehessen a galagonyabokorig, melynek emlékét híven megőrizte. Itt, a hófedte fehér fenyőágak alatt, elfelejtő kiállott fájdalmait, el férjének önző viselkedését, elfelejtett mindent és nem gondolt egyébre, mint azon szép tavaszi napokra, midőn a pacsirta szerelmet vallott neki. Ezen édes gondolatok között fejét szárnya alá dugta és utolsó sóhajával kilehelte utolsó leheletét. Néhány nappal ezután visszajött hozzá az, kit ő annyira szeretett. Azt hívén, hogy elköltözött családjával, utói akarta ér- ni, és miután megkisérlette őt messze földön megtalálni, a Nílus partjainál, az ősrégi paloták oszlopsorai közt, visszatért az északi ég alá, hogy itt szülőföldjén keresse. A tél végével, midőn a tavaszi nap már felolvasztotta a havat, a kizöldült talajon, a virágos galagonya alatt, a bérlő fia meglátta a két kedves madárkát megfagyva a földön, egymás mellett. Kezébe vette és megindult szívvel nézte őket. Felidézte emlékezetében a napot, a melyen először karolta át jegyesét, mig ezen madarak egyikének a dala szólt — a szerelemről. (Fiancziából) —r.
