Eger - hetilap, 1885
1885-09-22 / 39. szám
318 nyilvánításával, hogy ő mint országgyűlési képviselő, városunkat rövid idő múltán elhagyni lesz kényszerítve, — elnökül Gáspárdy Géza urat ajánlja. Mivel pedig az egyletnek jegyzőre és pénztárnokra is van szüksége, ideiglenesen jegyzőül Eliássy Ferencz részvényest, pénztárnokul Mayer Imre nyug. kapitányt ajánlja. Mire Gáspárdy Géza elnökül, Eliássy Ferencz jegyzőül, Mayer Imre pénztárnokul egyhangúlag megválasztattak. Hogy a további részvények gyűjtése minél hamarabb eszközöltessék, ezeknek gyűjtésére felkérettek : Káldy Gyula mérnök, Szolcsányi Gyula, Zettner Károly, Dr. Schwarcz Dávid, Eliássy Ferencz; Gyöngyösről: Kékesy Kálmán; a hevesmegyei takarék- pénztár, az egri takarékpénztár, s az egri keresk. és iparhitelintézet pedig jegyzőkönyvi kivonat alapján kérendők fel. Előhozatván, hogy a részvények értéke mikor és mily feltételek alatt szedessék be, és mily alapítási költség számittassék ? Határoztatok, hogy midőn az 1500 db. részvény aláíratott, a részvény-érték befizetése azonnal havi 10 frt részletekben megkezdessék, és alapítási költségek czimén 1 frt, az első részlet befizetésénél kéressék be. Végül elnök Szederkényi Nándor indítványára Rejtő Sándor kir. miniszteri ipari felügyelő urnák szives felvilágosításáért és közreműködése, és fáradozásaiért jegyzőkönyvileg köszönet sza- vaztatik. Orsz. kiállításunk a külföld előtt. Kiállításunk fényes erkölcsi sikerei közt a legnagyobb jelentőségű és legörvendetesebb bizonyára az, hogy a nyugati nemzetek közvéleménye, mely eddig sok tekintetben balnézeteket, sőt igazságtalan felfogást táplált hazánk kulturtörekvései irányában, most országos tárlatunk alkalmából az igazságos megítélés medrébe kezd átcsapni. A külföld sajtójának legtekintélyesebb közegei a tisztelet és elismerés hangján szólanak Magyarország művészeti és tudományos fejlettségéről, és komoly ipari haladásáról, és a mit egy évtized alatt csak elvétve tudtunk elérni, annak most naponta örvendhetünk: az európai sajtó kimeríthetetlen elismeréssel árasztja el hazánkat, és osztatlan Ítéletével lelkesülten sorozza nemzetünket az európai kulturnépek közé. Ez kétségtelenül közeledtét, az amerikai benszülött az ellenséges tábortüzek szagát mértföldekre megérzi. Nagy ritkaság az, hogy a finom szimatorr finom szagló érzékkel is bírjon egyszersmind. Némely ember szagló érzéke oly durva, hogy például a vöröshagyma-szagot is ambrosiaparfumnek tartja, holott orra oly finom, hogy a legtitkosabb, s légváratia- nabbul fenyegető bajt is azonnal megszimatolja. „Kiváló példát szolgáltatnak e tekintetben — úgymond Esser — sémita polgártársaink, kiknek úgy jellegző alakra, valamint finom szimatra nézve is különleges orruk kiváltképen a „lucri bonus odor“, a „rebach“ kellemes illata iránt bir rendkívüli fogékonysággal. Carus szerint az orr terjedelme, nagy vagy kicsiny volta, körrajza, színe s egész formája még döntőbb vonásokkal járulnak az arcz plastikai jellemzéséhez, mint a szemek vagy az ajkak metszése. A physiognomia búvárai, formai tekintetben, vastag és vékony, hosszú és rövid, hegyes és pisze vagy fitos orrot különböztetnek meg. Weber azt állítja, hogy igen sok ember van, akinek az orra ferdén áll, mint a pisai torony. Innét van, hogy az ily emberek gyakran félrelépnek, ha az orruk után indulnak. Bizonyos azonban, hogy e részben az orrok alakja némely visszaélések és népszokások által sokféle módosításoknak van alávetve. Bábák és komámasszonyok rendszerint az újszülött orra után ítélik meg, vájjon az apjához hasonlit-e inkább, vagy pedig az anyjához; s ha a bába-asszonynak netalán nem tetszik a csecsemő orra, saját önkénye szerint idomítja azt hosszúra, vagy tömpére; laposra vagy fitosra stb. — A négerek és chinaiak különös szépségnek tartják a lapos orrot. Innét van, hogy gyermekeiknek mindjárt születésükkor annyira belapitják orrukat, hogy orrlyukaikba, melyek a csillagokat vizsgálják, bátran beléesik az eső. Ehhez járulnak még a csinált orrok is, melyeknek alakja a műtő orvos, vagy az orrgyáros ügyességétől függ. Tudniillik ma már nemcsak üvegszemeket, álfogakat, álhajfürtöa leghatalmasabb vívmánya országos tárlatunknak, a melynek immár teljesítve látjuk ama hivatását, hogy kulturális fejlődésünk, anyagi és szellemi állapotaink való képét tárja a külföld szemei elé. E rokonszenves elismerés egy újabbik tanujelével találkozunk a franczia sajtó egyik legelőkelőbb közlönyének, a „Temps“-nak legutóbbi számában, a mely beható czikkben foglalkozik hazánk művészetével és iparával. Van-e Magyarországnak nemzeti művészete és nemzeti Ízlésen alapuló ipara ? Ezt a kérdést veti fel a „Temps“ Írója, ráutalva arra, hogy vannak nemzetek, a melyek a művelődés szükséges voltának tudatára ébredve, hirtelen ráveték magukat a kultúra munkájára, de rendszertelenül, zűrzavarosán fogtak hozzá a nehéz műhöz, és az eredmény az lett, hogy a czivilizátiónak csak töredékeit tudták elkapkodni, de saját nemzeti kultúrát létesíteni nem tudtak. Magyarországnak azonban van nemzeti művészete és a hagyományok által megszentelt nemzeti Ízlése. A czikkiró ismerteti ezután agyag-, porczel- lán- és majolika mű-iparunkat, a mely szerencsésen sajátította el a régi Pannónia talajában talált ókori műkincsek stíljét és formáit. Keramikus házi iparunkról azt mondja, hogy formái feltűnő módon hasonlítanak a Délfrancziaországban űzött agyagipar idomaihoz, és a díszítés és modellirozás e hasonlatossága annyira megy, hogy el sem hitte volna, mikép e tárgyak nem Franczia- országból hozattak be hazánkba, ha iparmuzeumunk tisztviselői nem biztosítják a leHinnepélyesebben róla, ,hogy e tárgyak hazánkban évszázadok óta igy készíttetnek. Érdekes hasonlatosságot fedez fel a czikkiró a magyar népbutor stílje, díszítése és festésében is. E bútorok — úgymond — majdnem teljesen olyanok, mint az arabsok bútorai, és láttukra az ember azt vélné, hogy valamely Algirbeli falu szobájának belseje van szemei előtt. Azután fejtegeti, hogy a magyar bútorok, szőnyegek, ékszerek, zománczok mennyire megőrizték régi keleti jel legöket. Az érdekes czikk a német ipar befolyására utal, s azután igy végződik: „Németország kereskedelmi s ipari befolyása ellen legtöbb sikerrel kiizdlietne itt Fraucziaor^zág. Társadalmi tekintetben a magyar nép rokonszenvét bírjuk, és a barátságos tüntetések zajossága miatt nem kell az érzelmek őszinteségét kétségbevonnunk. A mezei gazdaságokban, a bányáknál ügyes mérnökök kitűnő állásokat szerezhetnének, műipari czikkeinket szívesen vennék, és a nagyipar bizonyos ágai, igy nevezetesen a gazdasági gépipar fontos piaczot találhatnának. De Magyarországban épp úgy, két, de hamis orrokat is igen elmésen tudnak készíteni, s ez egyik legszebb vívmánya a modern sebészettudománynak. Tagliacozzi nevű olasz orvos volt az első, ki mesterséges orrokat csinált az emberi test azon izmaiból, melyeket az ember ülésre is szokott használni. Újabb időkben a műorrokat a homlokról lefejtett eleven bőrből készítik. Azonkívül ma már gyárilag is készítenek mesterséges orrokat. Csak e napokban olvastunk egy gyárilag készült orr fölött, egy komikus port, mely a moszkvai bíróság előtt folyt le. A felpörös T. asszonyság volt, kinek valami malieiosus betegség elvitte az orrát. A bájaiban eként alaposan megfogyatkozott asz- szonyság egy ismert „orrgyároshoz“ fordult, aki 25 rubelért magára vállalta a baj reparálását. Az asszonyság azonban úgy találta, hogy a gyáros által szállított orr nem felel meg a szerződésbeli föltételeknek, mivel ő „r ó m a i orrot“ rendelt meg, a gyáros pedig kissé merész hajlású, héber stilü orrot szállított. Ennek folytán felpörösnő kérte a 25 rubel visszafizetését. Az alperes azzal védekezett, hogy ő 25 rubelért nem készíthet egy antik szabású római orrot, s hogy ezt a felperesnőnek világosan ki is fejtette. Ámde T. asszonyság 25 rubelnél többet nem akart egy orra riskirozni, érje be tehát azzal, a melyet kapott. A bíróság felperesnőt elutasította s T. asszonyság hosszú orral hagyta el a bírói termet. (Folytatjuk.) Pittoreskek. Irta: Kürthy Jenő. IV. Brauwer Adrien (1608—1640.) — Meddig tart még ez igy ? Más tisztességes ember már agyonra dolgozta magát, midőn az ifjú urnák még mindig aludni méltóztatik; s ha délben fel kel is, csak azért, mert az álmodott ebédtől felkopnék az álla.
