Eger - hetilap, 1885

1885-09-22 / 39. szám

316

Dr. Frantz Alajos.

sz. 1830. f 1885.

Legyen szabad nekem is, gyermekkoromtól fogva legbübb barátom megrendítő elhunyta alkalmából, a boldogult sírjára szeretetem és hálám hervadhatlan koszorúját e kegyeletes sorokban letennem! . . .

*

Dr. Frantz Alajos egyszerű polgár-családból született, 1830-ik évi febr. 2-án, Egerben. Ugyanitt végezte, jeles sükerrel, a cist.-rend vezetése alatt álló 6 osztályú gymnásiumot, s a lyceumban a két osztályú philosophiai kursust. Az 50-es évek elején Budapestre ment az orvosi tanfolyamot hallgatni. Itt, mint vagyontalan ifjú, föntartására nézve, egyenesen önmagára, saját szép tehetsége- s szorgalmára volt utalva, melyeket benne Mihál ka Antal, azon idők szerint egy jó liirú budapesti magán- nevelő-intézet igazgató-tulajdonosa, csakhamar fölismervén, a fiatal Franczot intézeténél felügyelő tanársegédül alkalmazta. Ekként anyagi existentiája biztosítva lévén, a jeles ifjú megfeszített szorgalommal fogott szaktanulmányaihoz, úgy, hogy pálya-éveinek befejeztével a szigorlatokat csakhamar letévén, a ritka szorgalmú s szép készúltségú ifjú orvost tanárai közöl elébb dr. Arányi, majd dr. Rupp egyetemi tanárok alkalmazták assistensükül. A nagy hirú dr. Balassa, protomedikus, óhajtása folytán, kinek bizalmát és szeretetét a fiatal orvos szintén nagy mértékben bírta, dr. Frantz még pár évig, gyakorló orvoskint Bpesten maradt. Innét választotta, s hívta meg őt Jászberény városa az ottani kórház fő-orvosi állására. E tisztje következtében dr. Frantz több évig lévén jász polgár, fokozatosan terjedő praxisában csakhamar általánosan feltűnt ama szerencsés diagnosisa, a kórállapotnak ama rögtönös felismerése, s pontos meghatározása, melynél az ifjú orvost széles korú orvosi ismeretei, hosszas gyakorlata alatt talán egy alkalommal sem hagyták cserben. E szerencsés körülmény csakhamar megalapította, mind szélesebb körben terjesztette, s végre országossá tette hírnevét annyira, hogy midőn néh. bold, eml. Bartakovics Béla egri érsek, az egri mélt. főkáptalannal karöltve, az egri jogakademiát a 60-as években fölállította, ez inAz „EGER“ tárczája.

Hajnalálmak.

VL

Nem sírok vérkönyút a sírodra,

Nem siratlak többé téged;

Elsírtam bús kényeimnek árját,

Míg hő csókom rajtad égett;

Ott feküdtél, ott, a ravatalon,

S jégkezedre ráborúltam —

Ráborúltam, mintegy szomorúfúz,

Fájdalomtól áthatottam

Ám azóta kis sírodhoz, mint egy Szellem, vissza-visszatérek;

Megkérdem a kicsiny virágszáltól:

Ott a mélyben jó-e néked? . . .

S feleletét a szívembe zárva,

Hozzád én is le-levágyom. . . .

Olyan édes örök-szép hazánkról Szent körödben a sír-álom . . !

Gringoire.

Az orr.

(liumoristiko-anatomiko-psycho-physiognomikai essay.)

irta: Orrondy Orrbán.

(Folytatás).

A mennyiben érzékeink testi és szellemi fejlődésünkre hatalmas befolyást gyakorolnak: az orr, mindenekelőtt, mint szagló érzékünk szerve kelti föl figyelmünket.

A szaglás idegei az orr kanyargós csatornáiban vannak eltézetnél a törvényszéki orvostan tanári székére egyenesen dr. Frantz Alajost hívta meg.

A jászberényiek alig tudtak megválni szeretett fő-orvosuk- tól, s midőn elvégre is távoznia kellett körükből, a hálás polgárok a Jászság örökös tiszteletbeli fő-orvosának választották meg.

De az ifjú orvost régóta haza sovárgó szive, s neme^ ámbitiója visszavezették szülő-földére, hol egyébként már messze terjedő nagy hírneve jóval megelőzvén, Eger közönsége epedve várta, s örömmel fogadta jeles földijét, ki rövid idő alatt, nagy tudománya, rendkívül tapintatos és szerencsés gyógy-gyakorlata, valamint szép társadalmi müvelsége s szeretetreméltósága által összes közönségünk osztatlan tetszését, tiszteletét és bizodalmát megnyervén, csakhamar a főrangú papság, számos testület, egylet és intézet, s a legelőkelőbb családok kérték fel dr. Frantz Alajost házi örvösükül.

S e roppant elfoglaltsága mellett sem szűnt meg magát folytonosan képezni, orvosi ismereteit gyarapítani, úgy, hogy nem merült föl az orvosi tudomány terén újabb vívmány, újabb találmány, melyet, ha czélszeriinek s helyesnek talált, gyakorlatában nyomban ne alkalmazott volna. De sőt hogy szaktársait is hasonló önképzésre s munkásságra ösztönözze, megalapította a ma már szépen virágzó, és üdvös sükerrel imüködő „hevesmegyei o r vos-gy ógys z er é sz-eg y let e t“, melynek, a tagok folyvást megújuló bizalma folytán, halála napjáig buzgó, s tevékeny elnöke maradt.

Egerbe telepedése után egy év múlva nőül vette dr. Mon- tedegoi Albert Ferencz hírneves csillagtudós, érs.-lyceumi tanár kiváló műveltségű leányát, Adélt; s a derék hitvestárs, a hú, ragaszkodó, gondos, nyájas, szeretetreméltó s önfeláldozó nők valódi mintaképe, évtizedeken át nemcsak házi boldogsággal árasztotta el, hanem egy kedves, szeretetreméltó családdal is megajándékozta jelesünket.

Heves vármegye közönsége a jeles orvos iránt való tiszteletének, s elismerésének azzal adott ecclatáns kifejezést, hogy 1867-ben a megyei főorvosi tisztre dr. Frantz Alajost választotta meg. Magánérdekek ugyan egy választási cykluson át mellőzni készteték őt ez állásban, — de utóbb, a körülmények fordultával, újból nagy diadallal lön dr. Frantz Alajos a megyei tiszti főorhelyezve, s e szerint az orr közvetetlen eszköze szaglásunknak. A szagot terjesztő testekből elilló, vagy kipárolgott parányi atomok, a levegőben eloszolva, az orr nyílásain beszitt léggel az orr üregébe jutnak, itt a szaglás idegeivel érintkezésbe jőnek, s szag- érzékletet keltenek.

Érzékié idegeink közt, úgy látszik, szaglási idegeink a legfinomabbak. Treviranus, és más tudós chemikusok számítása szerint, ép, egészséges szagérzékú embernél a rózsaolajból egy milligrammnak 1/20,000, a pézsmából pedig egy milligrammnak 1/2,000,000-mod parányrésze is elegendő szagérzés előidézésére. A tengerparton tenyésző rozmarinfélék illata a derék tengeren 20 — 30 mérföldnyi távolságra is érezhető. — Egyébként a szag- érzéklet finomsága nagyon subiectiv; s úgyszólván minden embernél különböző. Vannak emberek, kik a legcsekélyebb illattól is elájulnak, amit mások jóformán meg sem éreznek.

A szerint, amint valamely szag kedvező, vagy visszatetsző hatást idéz elő szervezetünkre, a szagok közt is kellemeseket, vagy jó illatuakat, és kellemetleneket, vagy bűzösöket szoktunk megkülönböztetni. De valamint a szaglás finomsága, úgy a szagok hatása is nagy mértékben alanyi. Egyik ember egész kéjérzettel élvezi azt az illatot, amitől egy másik megundorodik. Sok, úgynevezett gourmand azt tartja, hogy a sajt — mint a Kerkápoly-szivar — annál jobb, minél büdösebb. — Schillernek, a hírneves német költőnek, rendkívüli élvezetet nyújtott a rothadt alma szaga. Iróasztalfíókja rendszerint tele volt ilyetén rothatag gyümölcscsel, mig Q u e r c e t, I. Ferencz király titoknoka, kábulást és orrvérzést kapott az alma-illattól.

Mindennapi tapasztalásból tudjuk, hogy az ételszag is egészen más hatást gyakorol az éhes emberre, mint arra, aki már torkig lakozott.

Kant, a nagyhírű német filozófus, nem sokra becsülte a szagérzéket, mert — úgymond — a szaglás járul legcsekélyebb mértékben szellemi életünk fejlesztéséhez, s mert a szagló szerv sokkal kevesebb élvezetet nyújt, mint amennyi kellemetlenséget okoz, főleg népes, nagy városokban, hol lépten-nyomon tömérdek mindenféle szaggal találkozik orrunk.