Eger - hetilap, 1885
1885-01-22 / 4. szám
34 @rszággyülés, A képviselőliáz jan. 17-én fejezte be a kereskedelmi költségvetés tárgyalásának átalános vitáját, mely teljes hat napon át tartott. A szombati ülésen igen zajos jelenetek fordultak elő. Az első szónok Steinacker Ödön volt; kijelentette, hogy elfogadja a költségvetést. Ezután Olay Szilárd szólalt fel; több mulasztást sorolt fel a miniszterrel szemben, s felhívta ezt, hogy e mulasztásokból származott bajokon helyes intézkedésekkel segítsen ; végül kérdést intézett a miniszterhez: igaz-e, hogy a törvényhozás tudta és beleegyezése nélkül már előre 5000 frt jutalomdijat utalványozott ki az államtitkárnak, mint a kiállítás országos bizottsága elnökének, s ha igen, milyen alapból utalványozta azt? Nendtvich Károly antiszemita irányban fejtegette nézeteit a közgazdasági válsággal szemben. Ernuszt Kelemen a porosz vámemelések alkalmából felhívta a minisztert, hogy nyilatkozzék és átalában nyugtassa meg a magyar gazdaközönséget. Széchenyi Pál gróf miniszter védelmére kelt az általa követett közgazdasági politikának. Reflektált Ernuszt, Rigó, Nendtvich és Olay Szilárd beszédeire, majd a vita során felszólalt többi ellenzéki szónokkal polemizált. Olay Szilárd kérdésére azt válaszolta, hogy a kiállítási költségekből nem utalványozott az államtitkárnak semmit. Olay Szilárd nagy zaj közt felszólalt, s kijelentette, hogy a miniszter nem válaszolt a kérdésre, mert csak azt mondta, hogy a kiállítási alapból nem utalványozta ki a kérdéses összeget, továbbá kijelentette, hogy fentartja állítását. A miniszter és Olay közt vita támadt. Következett a szavazás. A többség elfogadta a költségvetés első tételét s elvetette Szalay határozati javaslatát. A költségvetésnek még néhány tételét elintézték s azután letárgyalták a kérvények 5-ik sorjegyzékét. A képviselőliáz jan. 19-én folytatta a kereskedelmi költség- vetés részletes tárgyalását. A vita elején még egyszer szóba került az a kérdés, melyet a múlt ülésen Olay Szilárd vetett föl s mely akkor viharos jelenetekre adott alkalmat. Most békésebb hangulat uralkodott mindkét részről. Olay utalt a kérdés körül felmerült félreértésekre, mire a miniszter válaszában kijelentette, hogy az államtitkárnak csakugyan utalványoztak ki 5000 irtot, de nem a kiállítási alapból, hanem azt az ipartörvényjavaslat elkészítéséért való méltányos jutalomdij fejében kapta. Ezt a nyilatkozatot. azután a ház tudomásul vette. Az ipari czélokra előirányzott összeg tételénél Fröhlich Gusztáv utal arra, hogy a közös hadügyminiszter az ő iparczikkekben való szükségleteire úgy Írja ki a pályázatot, hogy abból kizárja a részvénytársaságokat, ez iránt kérdést intéz a miniszterhez. Széchenyi Pál gróf miniszter válaszában kijelentette, hogy ez ügyben majd érintkezésbe teszi magát a közös hadügyminisztériummal. A ház ezután a tételt elfogadta. — Nagyobb vita támadt a gazdaság különböző ágainak emelésére előirányzott tételnél. Rónay János néhány czélszerii intézményié hivta fel a miniszter figyelmét, Göndöcs Benedek hosz- szabb beszédben több szóbeli javaslatot tett a gazdasági egyesületek, hitelszövetkezetek, szőlőtermelés, gyümölcstenyésztés stb. ügyében. Lükő Géza a mezei rendőri törvényjavaslat beterjesztését sürgette. Keglevich István gr. a gazdasági egyesületek segélyezése ügyében helyesli a miniszter nézeteit, majd Szalay Imrének ama nyilatkozataira reflektált, melyeket a Keglevich gróf által szervezett bortermelői szövetkezet ellenében tett. Szalay Imre rövid válasza után Petrich Ferencz a vándortanitói intézményre nézve fejtette ki nézeteit. Herman Ottó hosszabb indokolás kíséretében határozati javaslatot adott be a mintapincze megszüntetése iránt. Tors Kálmán beszélt a gyümölcstenyésztés fontosságáról, s annak előmozdítása érdekében intézkedéseket ajánlott. TÁR CZ A. A csaták sárkánya. (Baja.) Sajó Kálmántól. (Vége.) VI. Közeledett a bírálat érdemleges része. Minden szem kíváncsian lesé az olvasó szájmozdulatát, mintegy előre akarva abból megérteni, mit szóló mondani fog. Egy elnyomott, visszatartott lélekzet volt, mi az egész hallgatóságon végig vonult, kivéve a karzat bájos hölgykoszoruját, mely csacska nyelvét bár kissé fékezé a köztök esetlenkedő csendbiztosok fenyegetéseire, pisszenéseire, mindazáltal nem szűnt meg félbehagyott búbánatát kebel- barátnéjának folytatni. — A beérkezett művek szép száma mutatja, — folytatá a bíráló, hogy mennyire indokolt volt azon indítvány, mely egy lelkes kaszinói tag részéről történt. Beérkezett összesen 45 mű, melyek közt egy annyira kiváló, hogy pályatársait nemcsak felülhaladja, de a jutalomra már csak azért is érdemes, mert irodalmunkat egy új műremekkel gazdagította, e mű czime: „A csaták sárkánya/1 Egy örömkiáltás hangzott a teremben s utána egy kétségbeeső sikoltás s rá nagy zavar és ijedt tolongás. Mindenki a hang felé fordult, melynek idézőjét annál könnyebb volt felismerni, mert. oly sajátságos poziturában függött, ég és föld között, hogy az alatta ülő hölgy-, és férfi-közönség ijedten futott el a fenyegetett helytől. A mi Adorjánunk volt ez alak, ki ott csüngött két karján a karzat oldalába erősített hatalmas gyertyatartón, mint valami gymnasztikus majom az erdő fáján. Túlságos érdekfeszitése feledkezetté tette, s jobban-jobban neki nyujtá nyakát, derekát a bíráló hangjának, úgy hogy kis billenős kellett hozzá, hogy a fenséges nép közöl a hinták és paloták szó szoros értelmében lenézett lakóira essék. Azt a kis billenőst önmaga segítette elő, mikor meghallotta a „Csaták sárkányát“ mint nyertest említeni. Hogy ne! hisz álma, vágya teljesült, neve ünnepelt lesz, édes visszatolásait végrehajthatja, szóval minden, minden az övé, az estély, a város, a tisztelet. Képzelj magadnak egy vizbefúlót kedves olvasó, ki ürömsikoltással pillantja meg mentő csalnokát, egy hajótöröttet, ki örömkönyek közt látja közeledni a mentő hajó vitorláját; képzelj egy holtra éheztetettet, kinek orrát a foghagy- más kolbász kedves illata csapja meg, képzelj egy agyon gyötört adóst, ki megpillantja kihúzott számait a lutri táblán: akkor magad előtt láthatod Bájormi Adorjánt is. ki már-már vizbe- fnlladt izzadtsága, csepegő verejtéke miatt; ki reményeinek hajótöröttje, ki dicsőségének nem kevésbbé, mint vacsorájának meg- kinzott éhezője, ki végre hitelezőinek halálra üldözött áldozata. Mondd kedves olvasó, te mit tennél ily helyzetben; hogy adhatnád méltóbban tudtul a világnak, hogy te boldog ember vagy? Annál megfelelőbben, kirívóbban nem mint hősünk. Ez a kis intermezzo egy létra segélyével eltávolíttatván s hősünk magyarázó mentégetései után a terembe befogadtatván, folyt tovább a bírálat. — Hármat a nyertes művön kívül dicsérettel tüntet ki a bíráló bizottság, mint melyek úgy kidolgozás, mint tárgy és lendület tekintetében kiválók. — Mit nekem hitvány dicséret, mit kitüntetés, fűzé arany-gondolatait Adorján, — nekem nem egyes levél, egész babér kell! — A többi müvek, folytató a bíráló, gyengébbek, s csupán névszeriut emlittetnek meg, hogy tudhassák az illetők müvük sorsát. Itt azután egy csomó név után, melyben ami ragyogó, csillogó, kiváló vitézi, szerelmes, hősi volt, mind ki volt fejezve, de ami különös figyelmet gerjesztett, egy másik szörny is csúszott közéjök „A csaták sálkánya“ czimmel. — Ez utóbbi — olvassa a bíráló, még csak foga sem lehet ama hatalmas versenytársának; esetlen béka az. mely nagy nevet akar magának bitorolni, hitvány csóka, mely páva-tollal ékeskedik, szamár, mely oroszlán bőrbe bújt. Érdeklődő moraj vonult végig a termen s kíváncsian lesték az eredményt. Adorjánunk kissé megszeppent az alacsony versenytárstól, azon szörnyű eshetőségre gondolva, hogy hátha az ő sárkánya lett békává, az ő babérért küzdő oroszlánja szamárrá. De nem! az nem lehet! Hisz már maga a kivételes körülmény, mely sárkánya bírálóihoz ily közel hozá, mutatja, hogy a sors az ő terére játszik. Meg azután: „Szörnyű bárdját fentartva bedobban, Hogy a várdobogó recsegve leroppan, De Sárkány e bajtól meg nem retten, Mert hát lova és ő ott vannak mindketten. Ily részletek, lehetetlen, hogy el ne kábították volna a bírálók fejét; ennél szebben nem lehet Írni. Azután szabad versben is Írva. mint Arany ..Katalinja“ ; hosszú is, mint Petőfi „Salgója,“ szóval a győzelem biztos! Ne félj Adorján, a pálma a kezedben van, babér koszorúzza hős halántékodat, ünnepelt leszesz! Ilyenekkel igyekezett költőnk fel-feldobogó szivét lecsilla- pitani, s halványuló ajkait ha nem is pirossá tenni, de legalább a reszketőstől megóvni. De hasztalan, érzé, hogy ereje csekély, hogy zsebbe mélyesztett kezei nem bírják fenntartani az egyensúlyt,
