Eger - hetilap, 1885

1885-09-08 / 37. szám

300

munka: „a dolce far niente“ fáradalmait. Hát biz elhiszsziik, hogy az ilyeneket megölte a — gyáripar. Jól tette.

A legelszomoritóbb, s megdöbbentőbb rohamos hanyatlás azonban városunkban a terménykereskedés mezején tapasztalható. Pedig teljes határozottsággal állíthatni, hogy Eger város anyagi viszonyainak ez a legfontosabb éltető ereje, elhaladásának legfőbb tényezője, melynek teljes elvesztése a végső anyagi romlást, a tökéletes pusztulást fogná maga után vonni.

Mielőtt városunk és vidéke nem részesült ama jótéteményben, bogy vasúti csatlakozások által lépett a világforgalommal összeköttetésbe, az Alföld ide tartozó vidéke legfőképen Egerre volt utalva terményeladásával, mert a tőke mégis csak inkább a nagyobb városokban összpontosul, s nem kellett tőle tartani, hogy a kereskedelem e fontos ágát magán-érdekek tőlünk elvonják. Azon idők szerint azonban a terménykereskedés még nem volt oly magas fokra fejlődve, mint mai napság, s igy nem is eredményezhetett oly fényes sükert, mint aminő ma joggal várható volna, ha kereskedelmünk ez ága alá nem sülyedt volna annyira, hogy maholnap a saját szükségleteinkre megkívántaié terményeket is idegen piaczokon leszünk kénytelenek beszerezni.

Nézzük már most, mik e hanyatlásnak főbb okai, s miként lehetne e miseriákon segiteni? — mert, hogy lehetne, az bizonyos, csak értelem és jó akarat kell hozzá.

A legfőbb oka e pangásnak ez idő szerint az eddigelé oly jelentékeny forgalmú egri Schwartz István féle gőzmalom bukása, mely az utóbbi években beállott gyászos viszonyok nyomasztó súlya alatt, — melyeknek okait ez úttal nem akarjuk szellőztetni, —■ hónapok óta teljesen beszüntette működését, habár e fontos vállalat hasznosságát, városunkra nézve szembetűnő szükségességét, s szép jövedelmezőségét kétségkívül beigazolták, helyes és avatott kezelés alatti virágzó múltjának sükerdús eredményei.

Bizonyos, hogy városunk terménykereskedésére s anyagi viszonyaira nézve már is igen érzékenyen érezhető eme hátrány mindaddig főn fog állani, mig e gőzmalom működése újból, s még pedig minél elébb meg nem indul, minek foganatba vételére az egri kereskedelmi köröknek, saját jóvoltuk érdekében, még áldozatok árán is, mindent el kellene követniük.

De e mellett van még egy másik igen fontos ok is, mi terménykereskedésünket megbénítja, úgy szólván tönkre teszi, s ez által városunkra könnyen végzetessé válhatik.

A mi terménypiaczunk nemcsak kizárólag kereskedelmi, de nagy mértékben fogyasztó is egyszersmind, annyira, hogy városunk közönsége, a tiszta búzát kivéve, — mely legfőbb részt a gőzmalomra volt utalva, — egyéb terményárukból oly nagy meny- nyiséget fogyaszt, hogy e részben roppant előnye van mindazon szomszédos piaczokkal szemben, melyek a mienkkel concurrentiáAz „EGER“ tárczája.

Egy színi előadás Jászberényben.

(Causerie.)

Még alig gyepesedett be a hant az egyszerű sir fölött, melynek mélyében ami néhai kedves, általán becsült és szeretett „Ferkó bátyánk“ hamvai az örök álmot aluszszák.

Ki ne ismerte volna őt, az egri székes-egyház kenetteljes ajkú szónokát; az egri lyceum bölcsészeti karának jeles mennyiségtanárát ; a derék tudóst, ezt az igazi p o 1 y h i s t o r t, aki nemcsak az ó classikai, de több modern müveit nyelvben, s e mellett csaknem minden tudományszakban bírt jártassággal; ezt a véka alá rejtett szellemfáklyát, ki előbaladt kora nyugalmi éveit is folytonos tanulásban, tudományos búvárkodásban töltötte anélkül, hogy valaha kedvező alkalma, s hozzá méltó tere lett volna gazdag ismereteit az emberiség s haza javára értékesíteni; ezt az aranyszívű emberbarátot, e gyermeteg kedélyű nemes lelket, mely a szív becsületességének önnönmagát hozta áldozatul ... Ki ne ismerte volna — Magyar Ferenczet?

Most is előttem áll a kedves „öreg ur,“ gömbölyű, piros arczával, örök szelíd derültségű tekintetével, jó gondviselésről tanúskodó, alacsony, telt termetével, s elül rendszerint tubákos, kopott reverendájával, amint „fontolva haladókhoz“ illő, kimért, lassú léptekkel ballag a lyceumtól a zircziek kolostoráig, hogy ott „tudós barátját és collegáját,“ H. Zsigmond tanárt, köztisztelet- és szeretetben is versenytársát, a mi universális „kedves Zsiga bátyánkat“ fölkeresse, és sétálni hívja.

ban állanak. Füzes-Abony, Mező-Kövesd, s más egyéb közel vasútállomások terménykereskedői, daczára, hogy az eladók közelebb érik e helyeket, még sem képesek a terményért olyan árakat adni, mint az egri terménykereskedők, mert amazoknak a bpesti termény-árhullámzásokat is folytonosan tekintetbe kell venniük, holott mi egriek, mint nagyban fogyasztók, itt helyben a terményt jobban fizetjük. Igen ám, de a termelő csak azon esetben jön el hozzánk áruival, ily előny mellett, sőt e nélkül is, mert itt minden czikkre biztos vevőt talál, — ha ugyanolyan, sőt még nagyobb eladási kezdvezményekre talál, főkép a tanulatlanabb földmives osztály, aminőkben más lerakodó helyeken részesül, s nincs kitéve annak, a mi már számtalanszor megtörtént, hogy csak úgy eresztették el az eladót, ha még valamit ráfizetett az árujára.

Eltekintve attól, hogy minden ember jogot formál ahhoz, hogy bárhol és bármikor a törvények és a rendőrség oltalma alatt állónak tarthassa magát, és akarata ellen is, akár előnyére, akár hátrányára, szigorún és lelkiismeretesen ellenőriztessék, hogy ne essék áldozatul lelketlen csalók- és kufároknak, — mindezektől eltekintve, mint ezt a törvény egyenesen parancsolja, — nálunk még nagyobb áldozatok árán is oda kellene törekednünk. hogy ily oltalom mellett még némi kényelemben is részesülhessen az eladó, hogy annál inkább kedve legyen áruczik- keivel piaczunkat fölkeresni, s házi ipar- és kereskedelmi czik- keinek szükségleteit itt vásárolni be.

Hogy mi módon lehetne mindé bajokon segiteni, — végzi a czikkiró — arra nézve szerény észrevételeim elmondását akkorra tartom fel, ha ez irányban hatóságunk s közönségünk körében kellő érdeklődéssel találkozom, most egyelőre csupán a bajok fő kutforrásainak megjelölésére kívánván szorítkozni. Minden esetre szükséges, hogy mielőbb a törvények kerete közt mozgó, s kellő szakértelemmel szerkesztett terménypiaczi szabály- rendelet alkottassák, melynek elkészítésére egy, a városi képviselő testület kebeléből választott, s az illető szakférfiakkal kiegészített küldöttség volna megbízandó. Czikkiró Ígéri, hogy bővebb tájékozás végett, közelebbről az e téren fölmerült számos visszaélések egyes kirívóbb eseteinek leleplezéseire is ki fog terjeszkedni.

Az állatkiállitások és mezőgazdaságunk.

Irta Tormay Béla, min. tanácsos.

Az utóbbi évek — úgy véljük — nem tartoznak azok közé, melyek tapasztalatai mezőgazdáinknál kárba fognak veszni. Ezen évek bizonyították be azt, hogy azoknak, a kik a mezőgazdaságban a termelésnek több oldalúvá tételét ajánlják, bizonyára igazMert hát e két derék férfiú, — Orestes és Pylades, — rendszerint együtt szokott volt a délesti órákban, — mikor a pedellus már megszűnt rángatni azt az átkozott „primus- csengetyüt“, — hosszabb-rövidebb séta-utat tenni.

Egy ilyen sétálás alkalmával még arra a vakmerőségre is vetemedtek, hogy egész a „ felnémeti zugó“-ig elmenjenek. Nem tudom pontosan, hány óráig tartott e „csiga-utazás“; de azt tudom, hogy öreg este volt, mikorra haza értek.

A lyceumnál váltak el egymástól.

— Ma ugyan jól kidiskuráltuk magunkat! — mondja Ferkó bucsuzásképen, szokott csöndes hangján.

— Az ám! válaszolt Zsiga, kezet nyújtva.

E hét szóból állott összes társalgásuk, mert útközben egy árva kukkot sem váltottak egymással.

*

Magyar Ferencznek úgy a tudományok és nyelvek köny- nyed elsajátításában, mint később, hitszónoki tisztében igen nagy segítségére volt rendkívül jeles emlékező tehetsége, melyről fényesen tanúskodik a következő, történelmileg is igen érdekes és fontos eset: Magyar Ferencz 1849-ben, rokonai körében épen Szegeden időzött, midőn ugyanott Ko suth Lajos, hazánk akkori kormányzója, a haza védelme tárgyában egyik emlékezetes, nagy szabású s hatású beszédét tartotta. Magyar Ferencz, egy ház-sarokhoz támaszkodva, maga is ott hallgatta nagy figyelem- s érdeklődéssel, a remek szónoklatot. A szegedi Űrlapok szerkesztői, nem lévén elkészülve nagy hazánkfia e föllépésére, s igy nem gondoskodhatva annak szó szerinti megszerzéséről, a legnagyobb aggodalommal töprenkedtek: mi módon jut-