Eger - hetilap, 1885
1885-08-18 / 34. szám
279 is csak 2 emeletesek többnyire — földszinti házak pedig még kis városok sőt falukon is ritkák — többnyire 1 emeletesek ott is; a házak legnagyobb része csak 2—3 ablak széles s ennek következtében egy házban csak egy család lakik; — hogy mily előnyös ez egészségtani szempontból azt könyen elgondolhatjuk; egy-egy családtagra sokkal több lég jut — külön s több nappali s háló szobák lehetnek, s hogy betegség esetén — különösen ragályosaknál — a többitől teljesen elkülöníthetők; s ha talán ily több emeletre elosztott lakás káros rósz oldalakkal bír, úgy az egyszerű lépcsőmászás lehet; a lakások beosztása rendesen következő: az utcza felszíne alatt benn a konyha, kamra, szin — faraktár — fürdőszoba, földszint s első emeleten vannak a társalkodó, elfogadó s ebédlő szobák, a második emeleten a háló szobák — s a tető alatt a cselédség helyiségei; a szobák többnyire tágasak, nem túlságosan magasak, a fal papirburkolattal vonatik be — mely igen helytelen, miután légcserét absolut nem enged meg a falakon át; a padló puha fából van, mely télen szőnyegekkel boritta- tik be; az ablakok igen tágasak — s nyitásuk úgy eszközöltetik, hogy az alsó fél, a felső fölé tolható — az ablakok zárásánál a mi már említett genialis vurstliaink nem használtatnak; — a fűtés majdnem kivétel nélkül kandallóval történik, mely eltekintve azon hátránytól, hogy sok tüzelő szert igényel, íölülmulhatatlan szellőző készülék — mely ha szűk kéménynyel bir is, pettenkofer számításai szerint képes 12—17 egyén által fölhasznált lég megújítására. (Folyt, köv.) Különfélék. — Dicsön uralkodó fejedelmünk, Ferencz József, Ausztria császára-, s Magyarország apóst, királya születésnapjának évfordulója alkalmából, ma f. aug. hó 18-án, 9 órakor, a föszékes- egyházban ünnepélyes istentisztelet fog tartatni. — Báró Fejérváry Géza honvédelmi minisztertől f. hó 14-én d. e. 10 óra előtt kapta Papp Emil honvédőrnagy a táviratot, hogy a déli vonattal városunkba érkezik., Érsek ur önagyméltó- sága nem lévén itthon, a miniszter ur Algya Sándor százados segédtisztjével együtt Zsendovics József prépost-kanonok vendég- szerető házához szállott. Megérkeztéről a hatóságoknak nem lévén tudomásuk, csupán a házigazda és a szolgálattevő tisztek fogadták. Még ebéd előtt látogatást tett ő excellentiája Kaszap Bertalan megyei alispánnál. Az egy órakor kezdetét vett ebéden csupán hatan ültek. Négy óra előtt fogadta a miniszter ur a polgármestert és a rendőrkapitányt, kik a város nevében üdvözletére siettek. Ezután átöltözött honvédtábornoki ruhába és a városba hajtatott, hol a laktanyát, ruharaktárt és fegyvertárt apróra megszemAnna ismét megkezdte magányos sétáit, de nem olvasott többé; elmerengett emlékein s felkereste azokat az utakat, melyeken rokonával együtt jártak. Mint a gyermekek, kik kagylóhéjat gyűjtenek a tengerparton, s a téli estéken azzal töltik az időt, hogy újra meg újra megszámlálják őket s gyönyörködnek bennük, Anna is visszaidézte lelkében minden egyes eseményét annak a rövid meleg időszaknak, melynek ragyogó napja Tanguy volt, örömét lelte abban, hogy újra átélheti ez időszak kedélyizgalmait s ismét élvezheti annak szétszórt édes emlékeit. Tanguy hazaérkezése után néhány nappal a párisi Ploudanielek meleg hangú köszönő levelet Írtak bretagnei rokonaiknak; e levélhez Tanguy a maga részéről külön levélkét csatolt, melyben ér- tesité húgát, hogy csokra feledtette vele az út unalmait. A válaszba, melyet atyja nevében irt, Ploudaniel kisasszony ügyesen egy nagy szótárban előzetesen lelapitott szegfűt csúsztatott. Azt hitte, hogy Tanguy kézhezvételéről tudósítani fogja, de várakozásában csalódott; a két család közt hallgatagság állott be s beérték azzal, hogy mint azelőtt is, az uj év alkalmával kölcsönösen üdvözöljék egymást. — Három évvel később a derék Ploudaniel meghalt szivszélhüdésben. Ploudaniel kisasszony értesité e szomorú esemény felől párisi rokonait, kik szeretetteljes részvétlevéllel válaszoltak reá, de ezzel vége volt mindennek. Kerlaz örökösnője elhagyatottabb volt most alvó udvarházában, mint valaha. A hónapok, az évek egyhangúan teltek, enyhítve Ploudaniel Anna fájdalmát s megfosztva szerelmi ábrándjait üdeségöktől. Már harminczadik évében volt, s az egyedüllét mind nyomasztóbbá vált reá nézve. Soha sem volt kedve ahoz, hogy hajadon maradjon, s látván, mint hervad el ifjúsága, még élénkebben érezte lélvén, megelégedését nyilvánította a tapasztalt rend és tisztaság felett. A várból 6 óra után tért vissza lakására; azonnal civil ruhát öltött s fogadta Danielik János c. püspök kanonok urat, ki a káptalan nevében, továbbá Kaszap Bertalan alispánt és Zalár József m. főjegyzőt, kik a megye nevében üdvözölték. Még pár magán egyénnek adott andienczia után Danielik püspök urat és a város polgármesterét tisztelte meg látogatásával. A vacsorán jelen voltak ő excellencziáján a miniszter uron és a házi gazdán kívül Kaszap alispán, Zalár főjegyző, Tavasy polgármester, Gró- nay rendőrkapitány, Papp őrnagy, Algya honvéd huszár százados, Rapaics D. megyei pénztárnok, Rapaics Raymond egyetemi tanár és Luga, nyomdaigazgató. A fesztelen és kedélyes vacsora alatt Zalár főjegyző egy szellemes felköszöntőben éltette a honvédelmi miniszter urat; azután a házi gazda mondott köszönetét a miniszter urnák, a miért szerény házát, mint vendég, megtisztelni kegyes volt. Ezekre igen szépen válaszolt a miniszter ur. Látva, hogy itt mily szép egyetértésben van a honvédség, katonaság, papság és világiak, poharát emelte ez egyetértésért, mert csak igy, egyetértve, vállvetve működve tehetjük nagygyá és boldoggá a hazát. Mindazokat meglepte és lekötelezte magának b. Fejérváry Géza honvédelmi minister ur szeretetreméltó nyájasságával, leereszkedő modorával, barátságos viselkedésével, kik rövid itt időzése alatt szerencsések voltak társaságában lenni. Még aznap az éjjeli vonattal Budapestre utazott. A pályaházhoz a vele volt társaság kikisérte, melynek minden egyes tagjától szívélyesen vett búcsút. — Dr. Samassa József egri érsek ő exja, f. hó 11-én, meleg hangú levél kíséretében, a magyar iskola-egyesület czéljainak előmozdítására 100 irtot küldött. Érsekünk ő nmlga ugyancsak f. hó 15-én az erdélyi közművelődési egylet igazgatósagával tudatta, hogy közelebbről az egyletbe alapitó tagul fog belépni. — Gr. Szapári Gyula m. kir. pénzügyminiszter ő exját a német császár a fehér sas rend nagy keresztjével tüntette ki. — Nagylelkű adomány. Az egri mélt. főkáptalan e napokban a következő átiratot intézte t. Tavassy Antal, Eger város polgárnagyához : „Tek. Polgármester ur! Teljes megnyugvással értesültünk a f. é. juh 19-én tartott képv. ülésből hozzánk intézett becses átiratából, hogy a „Fekete sas“ városi épületnél a ragályos vagy járványos betegek számára egy kórház felállítása 1313 frt 68 kr. költséggel elrendeltetett, s hogy ezen költség részbeni fedezésére fog felhasználtatni azpn 500 frt is, melyet alúlirt főkáptalan 1884. átirata mellett 0 csász. és apóst. kir. Felsége születésnapja alkalmából egy ily, kórház költségeinek pótlására t. Polgármester úrhoz küldött. 0 csász. és apóst. kir. Felsége augusztus 18-ára eső születésnapját a főkáptalan, a szokásos hálaadó isteni tiszteleten kívül, e f. évben is valamely jótékonysági tettel kívánván megünnepelni: az egész hazára öraz egyediiliség unalmát. Egyébiránt a kerlazi udvartelken szükség is volt férfira. Anna nem értett a mezőgazdaság vezetéséhez. Bérlői lopták, szomszédjai kizsákmányolták. Ideje volt e visszaéléseknek véget vetni, különben az a veszély fenyegetett, hogy Kerlaz szerény jövedelme zérusra száll le. Csupán az volt a kérdés, honnan vegye a férjet? ... A környékbeli nemes családokban a fiatal emberek, mihelyt húsz évesek lettek, odahagyták otthonukat hogy szerencsét próbáljanak; a néhány nőtlennek pedig, kik otthon maradtak, eszébe sem jutott, hogy egy már koros lányt vegyenek nőül, kinek nincs más hozománya, mint a kerlazi földek. Volt azonban ekkor Poullan-ban egy körülbelől 30 éves fiatal ember, Jean Le Bozellec, ki elhagyván szolgálatát a haditengerészetnél, egy szomszédos jószág igazgatója lett. Derék, tisztességes, erős, egészséges, fiatal ember volt, szelíd szemekkel, napbarnított bőrrel, széles vállakkal, ki igen jól értett a gazdálkodáshoz s ügyesen végezte dolgait. Egyszer valami hasznos szolgálatot volt alkalma tenni Ploudaniel kisasszonynak, s ez néha meghitta asztalához. Lassankint bizonyos meghitt viszony keletkezett köztük; de soha sem merte volna Jean Le Bozellec törekvése czéljául azt kitűzni, hogy a kisasszonynak, kinek asztaltársa és tanácsadója volt, kezét megnyerje. Mindazáltal a plébánián már fecsegni kezdtek; s hogy a mendemondáknak véget vessen, maga Anna tette meg az elhatározó lépést, és kereken szóba hozta a házasságot a jószágigazgató előtt. Egy szép nyári napon a hirdetés megtörténtével Ploudaniel kisasszony minden zaj nélkül egész polgáriasán Jean Le Bozellec asszonysággá lett. (Folyt, köv.)
