Eger - hetilap, 1885
1885-07-28 / 31. szám
254 zésnek a mechanikáról; a vízvezetékről, a gyújtó lencsékről, a testek súlyáról stb. E korban maga Columbus volt első felfedezője egy eltérés nélkül való delej vonalnak, s a két Vespucci, Amerigo, és öcscse Juan, elsők fedezték fel ama különbséget, mely a különféle szélességi fokok hóhatára, s a lég liőmérsékének a tenger színétől fölfelé, s az egyenlítőtől a sarkok felé való különbségei közt arányos fokozatokban mutatkozik stb. Azt hisz- szük, egy szuszra ennyi is elég annak ecclatáns bebizonyítására, hogy „a középkor története, amint látszik, bizony dicsekszik, még pedig szép számban, és jeles búvárokkal, kik a természeti tudományoknak nagyobb lendületet adtak.“ Azt az állítását pedig, hogy: „az újkor azon tudós búvárai és fölfedezői, kik uj korszakot alkottak stb. „sokszor nem is nagyon fényes tehetségű egyének voltak,“ — meg vagyunk győződve: a t. czikkiró maga sem hiszi. Hát Verulami Baco, Galilei, Kepler, Ticho, Descartes, Huyghens, Newton, Leibnitz, Toricelli, Guericke, Boyle, Pascal, Mariotte, Wall, Gray, Franklin, Galvani, Volta. Faraday, Arago, a két Humboldt stb. mind csak olyan köznapi tehetségű, inczifinczi fráterek voltak ? — Hasonló értékű a t. értekező abbéli állítása is, hogy „az eddig ismert bolygók n a- g y o b b részét nem a természetbúvárok és csillagászok, hanem a kereskedők, a földművelők és természetkedvelők fedezték fel.“ (!!) De ne folytassuk tovább; mert ha mindazt, ami az értekezés további folyamában Írva van „de rebus omnibus, et de qui- busdam aliis,“ — mind ostorhegyre akarnék venni, talán soha sem fogynánk ki belőle. E tárgy befejezéséül tehát röviden csak azt jegyezzük meg: hogy aki a physika és chémia haladásának történetét rövid vázlatban, mintegy dióhéjban akarja megírni, annak több tudományos apparátussal s tájékozottsággal kell bírnia, s főleg nagyobb gonddal, s körültekintéssel dolgoznia. Készünkről valóban méltán csudálkozunk az értekezés t. íróján, kit az elemi oktatásügy körében, mint igazán hivatott, s elméletileg úgy, mint gyakorlatilag kiváló képzettségű szakembert van szerencsénk ismerni, hogy e hálátlan, s az ipariskolai értesítő keretébe épen nem illő théma helyett, saját, szakbéli ismereteinek gazdag tárházából nem választott feldolgozásra oly tárgyat, mely mind az iparos tanulókra, s az iparos testületre, melyeknek számára a kérdéses értesítő első sorban készült, mind a nagy olvasó közönségre nézve élvezetesebb s tanulságosabb leendett vala. Azonkívül meggondolandó, hogy az eféte iskolai értesítők, közszokás szerint, cserében, a hasonszervezetű intézeteknek is megküldetvén, országszerte elterjednek, s szakemberek kezeibe kerülnek, s ép ezért nagyon fájlalnék, ha ezek, nagy fontosságú fiatal intézetünk szellemi vezetésére nézve ezen értekezés gyarló volta után vonnának következtetést. __________ Szikszói. d ani: „De kedves lelkem!“ — „János, hallgass!“ — volt a válasz, az egyeduralomnak kétségbevonhatatlan hangsúlyozásával. A másik úri ember még annyit sem bátorkodott mondani. Mindjárt megismertem őket. Két házaspár a Papucs-utczából. Szerencsére H-ba értünk. Megvesztegettem a conducteurt 50 krajczárral, s ő egy más coupét adott, hol, hála néki, nem volt csak 3 férfiú és nem voltak szürke állatok. Aludtam aztán békében utam végéig. De aludni s álmodni két nagy különbség! Almomban majd kofferek estek rám, majd vasúti szerencsétlenség ért, rablók fojtogattak, s macskák álltak körül, menyegző-dalukat zengedezve. Borzasztó! csak álom ne volna a világon! Nem csalódnánk felébredve annyit, s nem szenvednénk az álomképektől. Minő pompás az, aludni mint a bunda vagy a tej, s nem zavartatni semmitől, még a szomszéd horkolásától sem. Megérkeztem végre, s megmosakodva, átöltözve mentem a kiállításba. Ne ijedjen meg t. Szerk. ur, nem írok róla tárczát. Csak azt jegyzem meg, hogy veszedelmes dolog olyat kívánni, a mi nincs, s azt nagyon kívánni. Az első nap roppant meleg volt, epekedtünk eső után, — no volt másnap egész álló nap. Akkor kívánkoztunk esőtelen hús idő után. Azt is megkaptuk s jártunk őszi kabátban. Újra sóhajtoztunk szép, derült idő után, kaptunk olyat, hogy árnyékban is 25—26 °R. volt. Azonban elég ebből ennyi. Tisztelt Névrokon ur is N.-Vá- rad, s többi útjáról később ir, legyen szabad nekem is. Higyje el t. Szerk. ur, lesz azokban is ilyen úti kaland. Mint késtem le az első hajóról, mint — épen ellenkezőleg mint Szentgáli ur — hallgattam, miként szidja, becsmérli, rosszakarat s kedvezéssel vádolja épen a k—i convictus tanárait két édes mama, mert az egyiknek fiacskája megbukott a németből, ped;g „már kis korában oly A lakásokról. Dr. Axmann Bélától. Alakások zsúfoltságát tekintve ma a járvány halálesetek adatai ugyancsak 10,000 lakosra számítva, következők; nevezetesen oly szobában ; hol í lakos van : cholera 61 typhus 116 2 W » 131 161 n 2—4 5? W 219 203 4-nél több „ „ 327 304 tehát a cholera mintegy ötszörié, a typhus pedig 3-szorta gyakoribb volt a zsúfolt lakásokban, mint a nem zsúfoltakban. Az udvarok tisztaságát tekintve, 10,000 lakos után járványhaláleset volt: cholera, typhus tiszta udvarú házakban 227 192 szennyes „ ,, 697 505 tehát mintegy háromszorta nagyobb volt a halálozás a szennyes, mint a tiszta udvarú házakban. A lakások tisztaságára nézve pedig a következő adatok tanúskodnak ; 10,000 emberre jutott halálozás: cholera typhus Igen tiszta lakásokban 90 162 „ szennyes „ 430 515 tehát a szennyes népség között a piszkos lakásokban a cholera ötször, a typhus pedig háromszor több halált okozott, mint a tiszta lakásokban elhelyezett népesség között. Előrebocsátott közleményeimből láthatja a t. olvasó, mily fontosak a lakások minden tekintetben a járványok terjedésére nézve is; s könnyű belátnunk, mennyi ház van a fővárosban, hol egy kis jó akarat, — s talán több szigorral ha teljesen uem is megszüntethetök, de igen nagy mértékben leszállithatók volnának e szomorú viszonyok. Vegyük most sorba eme tényezőket, kritizáljuk meg egy kissé lakásainkat, s ügyekezzünk majd a végén egy minta-lakást fölállítani. Először is építkezési tekintetben; ha valakit a sors megáldott egy ház építésére szükséges összeggel, az mindenekelőtt lehetőleg 3—4 emeletes házat épit; összeszo- ritja a lakásokat egymás hátára, beépít minden zugot, hogy csak az óhajtva várt szép, — magyarán úgynevezett zinsfertály — lehető legjobban üssön ki. Egy-egy ily házban 20—30, — sőt több lakást is fölhalmoz; s mi ennek a legközelebbi következménye ? Az, hogy az egész házban alig van 8 —10 szoba, mi megérdemli ez elnevezést, a többi az lyuk, még pedig utczai, vagy udvari sötét vagy világos lyuk; az udvar ad minimum összeszori- tott — a körülvevő magas falak miatt kevés légcserével bírván, nedves és nyirkos; az elvezető csövek, bármily bővek és nagyok is, az összehalmozott és zsúfolt lakosok szükségleteinek nem feszépen tudta mondani: „Guten Morgen lieber Gross fater“ — a másik, mert az övé nem tiszta jeles, sőt a szépírásból csúnya kalkulust kapott. — Mint nem kaptam kocsit, leszállván a hajóról, s mint kellett megelégednem a postakocsi s annak lisztes zsákjaival, s ezeken trónolva, mint eredtek meg az egek csatornái, s mint éreztem lassankint, hogy kovászos lettem, — mint jártam meg két ikertestvérrel, mindig az egyiknek mondván azt, mit a másiknak akartam, stb. stb. Maradtam t. Szerk. urnák stb. Szentgáli. (Nro. 2. Szerk.) Vasúti kaland. Hackländer beszélye. (Folytatás.) Most mindketten követték az utasokat, kik lassan távoztak, és a grófnő mondá: „Most jut eszembe, hogy a málha-jegy bátyámnál van, — ez kellemetlen dolog; valahogy segitnem kell rajta.“ Közeledtek már a kimenethez és épen el akarták hagyni az indóházat, midőn egy jó külsejű idegen úr, a legjóakaróbb arczkifejezéssel Stollberg úr karját könnyedén megérinti és barátságos hangon mondja neki: „Szabad egy pár szóra kérnem négyszemközt ?“ „Ismerőse önnek ezen Ur?“ kérdé a grófnő kísérőjét. „Soha életemben nem láttam ezen urat,“ — válaszolt Stollberg úr, és aztán a jóakaraté úrhoz fordulva, bosszús hangon mondá: „Valóban nem tudhatom, mit akarhat ön, mint teljesen idegen, nekem mondani; de azt csak nem kívánhatja tőlem, hogy e hölgyet itt hagyjam, s önnel félremenjek.“
