Eger - hetilap, 1885
1885-07-07 / 28. szám
229 érdekből, hogy senkin erőszak ne tétessék, hogy a szomszéd átka vagy haragja az intézetet ne terhelje, a főnöknő 1000 frtot fizetett. Ez, amint mondám, mesével határos, de igaz. Aki nem hiszi, nézze meg. Ezt csak azon főnöknő teliette,. kinek szendesége szintugy, mint jellemszilárdsága feletti bámulatában egy valaki úgy vélekedett, hogy ő egy grófnő, kinek Svájczban nagy birtoka van. És kellett hozzá egy Danilovich Pál intézeti orvos, aki ha nagyobb alkotásról van szó, legyen az dalárda, tűzoltó egylet, kórház, egész elszántsággal, hősiesen működik. Isten áldja meg őket. Ez az intézet legújabb története, melyet emlékül feljegyezni érdemesnek tartottam. Sincerus. Felsö-tárkányi levelek. ii. Felső-Tárkány jun. 7. 1885. Előbbi ígéretemhez képest ezennel kedves „Eger“-ünk t. olvasó közönségét hiteles adatok alapján tudósítom a Felső-Tár- kányon is sajnosán fellépett phyloxera vastatrix pusztításáról, elterjedéséről, s a további elharapózásának meggátlására tett intézkedésekről. — Midőn néhány év előtt Borsod megye területének, — melyhez akkor Felső-Tárkány is tartozott — több helyein a pusztító szőllő-rovarnak létezése kétséget kizárólag, sőt szomorú eredményű pusztításai által kézzelfoghatólag konstatáltatott, még 1883-ban a nm. földmivelési minister által Sajóhelyi Frigyes budapesti reáltanodái tanár mint biztos Borsod megyének mindazon helységeibe kiküldetett, melyeknek határában szellők léteztek. így jött a nevezett tanár Felső-Tárkányba is, hol nagy sajnálkozásunkra szinte több szőllőben reátalált a kártékony rovarra. Azonban ezen évben annak kiirtására semminemű rendszabály nem foganatosíttatott. — Erre következett az 1883-4 diki kemény, jobbadán száraz tél, és annak elmúltával, midőn az egész természet kedves zöldbe burkolódzott, szeinbántólag rikitottak ki a szőllőben azon fekete foltok, melyek a phylloxera által elpusztított területeket jelzték. Ez időtájban átcsatoltatott községünk Heves vármegyébe, és ekkor mind a közigazgatási hivatalnokok, mind Egervárosának képviselő testületé, különösen az egri borászati egyletnek tevékeny elnöksége sürgetvén az ügyet, újra jött min. biztos, a szendrői szőlészeti kísérleti állomás főnökének, Turján Gábornak személyében, ki a megye és Egervárosa által kiküldött bizottság jelenlétében ismételve átvizsgálta az egész szőllö- területet, és pontosan kijelölte az inficiált térséget. Minthogy a rovar által meglepett és elpusztított szőlőterület majdnem egészen a legszegényebb lakosok tulajdonát képezi, és ezek teljesen képtelenek lettek volna arra, hogy saját költségökön az igen sokba kerülő gyéritési munkálatoknak költségeit viseljék, Heves megye Minthogy azonban a fiatal hölgy minden szó nélkül beszállt, a vezető az egészet kicsinált dolognak tekintette, hirtelen bezárta a coupé ajtaját és elmentében mondá: „Münchenig nincs közbeeső állomás; az út egy jó óráig tart.“ „Vigasztalhatlan vagyok,“ szólt a fiatal ember, miután Po- tasky grófnőtől tiszteletteljes távolban helyet foglalt, „hogy a véletlen kegyednek terhére lenni kényszerít.“ „Amit ön mond,“ válaszolt jókedvűen, „az semmi tekintetben sem igaz. Ön nem vigasztalhatlan, és jelenléte legkevésbbé sincs terhemre, — gondoljon csak a minden közbeeső állomás nélkül egy óráig tartó unalmas útra. Reményiem, ön, mint lovagom, már most megkezdi szolgálatát, éspedig azzal, hogy velem egy kissé csevegni fog.“ A vonat ismét megindúlt, és Stollberg úr úgy találta, hogy minden tekintetben igen sokat nyert a kocsicsere által. Mily kellemes volt itt az ülés, a puha bársonypárnákon, és ezen újabb és jobb kocsi mily kevéssé, úgyszólván nem is rázott. Hasonlithatla- nul kellemesebb légkör uralkodott itt; a fiatal, szép hölgy körül kedves ibolya illatár terjedt el, és igen jól esett neki, hogy végre megszabadúlhatott a vasúti szerencsétlenségeket beszélő vastag úrtól és a Zászlóőr dalnokától, kiket már kiállhatatlanoknak talált. Ezenkívül a coupéban kellemes félhomály terült el, mert a lámpa kristályüvegének fénye a félig ráhúzott zöldselyem függöny által volt szeliditve. És most, hogy a kapott parancsot tőle kitelhetőleg teljesítse, és érdekes szomszédnőjét mulattassa, beszélni kezdé, mily érdeket gerjesztett benne Stuttgarttól fogva ezen légmentesen elzárt coupé, és mily nagyszerű benyomást tett rá, midőn a bizottmányának ajánló felterjesztésére, különösen Eger városa lelkes országgyűlési képviselőjének, Szederkényi Nándornak buzgó közbenjárása folytán a nm. ministerium a talajjavításhoz szükséges anyagot, a szén kén eget díjtalanul adta rendelkezésre, a községet csak is a munkálathoz szükséges eszközök és munkaerők beszerzése terhelvén. Azonfüliil pedig közigazgatási utón azonnal a szükséges óvintézkedések megtörténtek, nehogy véletlenségből vagy gondatlanságból a veszélyes rovar akár az egri, akár a felnémeti szellőkbe áthurcz oltathassék. A biztos már őszre, azonnal a szüret után Ígérkezett a gyérítés fáradságos, költséges, — bár mondhatnék, hogy sikerteljes — munkálatába belefogni; azonban csak dec. hóban érkezett meg vasúton az első szállítmány a szén- kénegből Füzes-Abonyba, mely állott 35. hordóból, s melynek csupán vasúti dija Miskolczról kitett 39. ft. 31. krt. Ezt követte azután az idei febr. és márcz. havakban még két szállítmány 22. és 10 hordó szénkéneggel, mezekért újra 24. ft. 70. és 13 ft. 98 kr. szállítási dijat kellett fizetnünk. Tehát összesen 67. hordó szénkéneg szükségeltetett, melyeknek vasúti szállítási dija összesen tett 77 frtot és 99 krt. Ezekhez járult 10 vaskaró és 10 fecskendő szállításáért a vasúton, 91 kr. ismét 20 szivattyú és 14 vaskaró szállításáért 4 ft. 70 kr. újra 14 fúró és 20 fecskendő szállításáért 1 ft. 21 kr. mindezeknek Füzesabonyból való hazaszállításáért fuvarbérben 42 írt. Bíráknak és kísérőknek napi- díjban 13 frt, Összesen: 61 ft. 82. Ezeken fölül a községnek a következő kiadásokat kellett tennie: Egy olajos edényért, 2 darab öntözőért és 2 tölcsérért 3 frt 16 kr. egy kupa gépolajért 70 kr. 3 db. csapért 81 kr. 4 szál 27a deszkáért és szögekért 1 frt 40 kr. 100 kgr. gömbölyű vasért 13 frt 7 kr. 26 darab fúró készítéséért 15 frt 72 kr. elő- leges munkálatokhoz kívánt 8 napszámért 4 frt 80 kr. Összesen: 39 frt 66 kr. Magához a gyéritési munkálatokhoz, melyek majd két hétig tartottak, szükségeltetett 398V2l kézi napszám; ezekért 60 krral számítva jár 239 írt 10 kr. Éjjeli és nappali őröknek külön 17 frt 40 kr. tehát a munkaköltség összege 256 frt 50 kr. E munkáknak bevégeztével az elhasznált hordókat és eszközöket Miskolczra vissza kellett szállíttatni; beszállítási dij Egerbe 4 frt 40 kr. Vasúti dij Miskolczig 9 frt 60 kr. A biztosnak szállása és élelmezése 39 frt. Fuvarbére 3 frt; ismét kiadatott összeg : 55 frt 80 kr. Tehát a fönebbi egyes összegeket egybegyűjtve kitűnik, hogy a felső-tárkányi szőllőhegyen f. é. márczius utolsó és apr. első hetében véghezvitt gyéritési munkálatok összes költsége teszen 491 frt és 77 krt. Mily súlyos teher ez, kitűnik abból, hogy az egész szőllőte- rület tesz 125 kát. holdat (1600 □ ölével számítva) és 1180 □ ölet; ebből tiszta szőllő 70 hold és 538 □ öl, a többi szántóföld, benne ülő hölgy nagysokára végre szives volt a zöld selyem függönyt felhúzni. Elbeszélte továbbá, hogy midőn e zöldselyem függöny ismét oly hirtelen leeresztetett, ez úgy tűnt fel neki, mint ha egy szép nyári napon valamely nehéz, irigy felhő hirtelen elhomályosította volna a napot. E kép ugyan magában véve sem új, sem valami nagyon költői nem volt, mindazonáltal vidám benyomást gyakorolt Stolberg úr szép szomszédnőjére. Igen. sőt egy kis szünet múlva azt mondta: „Tudja, ha az ember maga utazik egy coupéban, végre unatkozni kezd, és ezen unalmamban némi szórakozást szerzett nekem, hogy a függöny mögől a szemközt levőket megfigyelhettem. Már sokkal azelőtt, hogy ön engem észrevett, láttam önt, — mellette egy nekihevült arczú vastag urat, — aztán egy hosszú alakot, nagy csikós öltözetben.“ „Ki azáltal lett még unalmasabb,“ vágott közbe a fiatal ember, „kogy folytonosan a Zászlóőr dallamát fütyőlte.“ Stollberg úrnak igen szép hangja volt, s minthogy szomszédnője kérő hangon ismételte: „A Zászlóőrt?“ s eztán elgondolkozva elhallgatott, Stollberg úr „mezza voce“ éneklé: Ismered a dalt, Melyet egykor oly szívesen hallék ?“ A szép hölgy nevetve válaszolt: „A dalt, melyet ön egykor oly szívesen hallott, ismerem, ha ugyanis ez a Zászlóőr, egy hangverseuyben hallottam azt, — aztán az ön kocsijának másik szögletében még egy úr volt, ki folytonosan olvasott.“ „Valami tudós, vagy iró, — ki néma volt, mint a hal, — és ha szivaroztunk, épen úgy kapkodott a levegő után mint a hal.“ „Dohányos ön?
