Eger - hetilap, 1885

1885-06-23 / 26. szám

212

tek méréseket és készíttettek tervezeteket e két szárnyvonal kivitelére, mely terveket a kormány később átvette és minden kárpótlás nélkül használván, annak belátására jutott, hogy e szárnyvonalaknak az állam által, és pedig a fővonallal egyidejűleg leendő kiépítése jó és czélszerű. És valóban ki is építtetett mind a kettő.

Sokan bírnak arról tudomással és meggyőződéssel is, hogy milyen szerencse az mindkét érdeklett városra nézve, hogy e két szárnyvonal: az egri és gyöngyösi, városi és vidéki, szóval az összes hevesmegyei képviselők fáradozásai, és meg nem szűnő sürgetései folytán, „akkor“ megépíttettek; s tudjuk jól, hogy, ha akkor e két szárnyvonal ki nem épül, ma azokat az állam aligha fogná, saját terhére, s az illetők minden áldozatának kizárásával, kiépíteni.4)

Ennyit az „Eger“ czikkére, az általam jelzett két iránynak egyikére nézve elmondani, s emlékezetbe hozni mulaszthatatlan kötelességnek ismertem.

A másik irány, melyben felszólalni hivatva érzem magamat, az érdeklett uj vasút története.

Hogy e vasút Eger városa érdekeit nem szolgálja, hogy ezen vasutat lehetett volna-e Eger felé vezetni? — hogy e vasútnak Eger felé való vezetése körül történtek-e mulasztások, s kik által történtek, ha történtek ?

Mindezekre nézve eszem ágában sem volt felszólalni, ha az „Eger“ idézett számának sorai, és az azok szelleméből kiviritó értelem arra oly csiklandósan ki nem hiv.

Föl kell tehát szólalnom, nem azoknak kedvéért, kik az ügyet jól ismerik, kik a közlekedési mozgalmakat figyelemmel kisérik, s igy ezen vasútnak történelmét is ösmerik; hanem szó- lanom kell azok miatt, kik nem foglalkoznak ezen ügyekkel, s kik egyes malitiozus — hogy ne mondjuk: tendentiozus — insi- nuatióknak hitelt adnak, s kik ily hírlapi odavetett mondásokból Ítélnek, elitéinek, esetleg — dicsőítenek. K. L.

(Folytatjuk.)

A véderőről szóló törvényeink némely szakaszához.

Gyakran megesik nálunk, hogy a gyakorlati életben vagy egyáltalán nem, vagy tévesen alkalmazzák a törvényt.

Tisztviselőink közt sok az alkalmatlan s hanyag ember; ez okból a legtöbbször már fel sem tűnik a törvénynek figyelmen kívül való hagyása.

4) Köztudomású, hogy az azóta épült szárnyvonalak, kivétel nélkül, az illető vidék érdekeltségének tetemes anyagi áldozatával jöttek létre.

Az „EGER“ tárczája.

A távúiból.

Kik elszakadva — mért miért, nem ? Egymástul oly távol vagyunk, Találkozunk-e még mi egyszer,

Lesz-e nekünk oly nagy napunk?

Az ítélet nagy napja lesz az, Fönségével, borzalmival;

Midőn a szívnek titka nincs már, Hibát, erényt, mindent kivall.

A titkon ontott könyek árja, Mosolyba rejtett fájdalom,

E hosszú, kínos hallgatás, — mind Vádolva tör ki az napon;

És számon kérjük balgaságunk Mulasztásit, szeszélyeit:

Ki a bűnös, hogy lelkünk annyi Boldogságot igy elveszít ? !

Panaszaidra én feltárom Előtted e roncsolt szivet;

Mivé tevéd azt? lásd, s felelj meg: Egészen mért volt a tied? . . .

Ha azonban a törvényhozó-testület s a kormány sem tartja szem előtt a törvényeket: ezt oly hibának tartjuk, amely miatt kénytelenek vagyunk felszólalni.

Felszólalásunk nem valamely jelentéktelen esetre vonatkozik, — bár ilyet is eleget hozhatnánk fel —; hanem az állampolgárok egyik legfőbb kötelezettségére: a védelmi kötelességre.

Azt akarjuk ugyanis kimutatni, hogy csak látszólagos a törvénynek azon intézkedése s téves a közjogi munkáknak azon tanítása, mely szerint a hadkötelesek szolgálati kötelezettsége 12 évig tart, valamint hogy figyelmen kívül hagyatik a törvénynek azon rendelkezése is, melynél fogva a monarchia közös védelmére szükséges szárazföldi s tengeri hadsereg a monarchia mindkét államterületének összes népességére nézve 800,000 főnyi hadi létszámban állapíttatott meg.

Nem politikai szempontból tárgyaljuk e kérdést; azzal most nem kívánunk foglalkozni, hogy szüksége van-e a monarchiának több katonára, mint amenynyit a törvény meghatároz: mi csak létező törvényeink szempontjából azt vitatjuk, hogy tényleg az állampolgárok védkötelezettsége terhesebb, hogysem az a törvényből első tekintetre látszik.

A véderőről szóló 1868. évi XL. t. ez. 4. §-ának megfele lőleg, az 1882: XXXIX. t. ez. 1. §-a szerint pl. a hadseregnél a szolgálati kötelezettség tart:

a) három évig a sorhad állományában;

b) hét évig a tartalékban;

c) két évig a honvédségnél.

Valósággal azonban ez nem igy van; mert amint a hadkötelest az ujonczállitás alkalmával, — mely az 1882 : XXXIX. t. ez

7. §-a értelmében, évenkint, a marcz. 1-étől április végéig terjedő időszak alatt foganatosittatik, — besorozzák : azt azonnal felesketik és szabadságolt állományba helyezik.

A hadkötelesnek szolgálati kötelezettsége tehát mindjárt a besorozás napján kezdetét veszi, elannyira, hogy az esetleges mozgósítási parancs — amint azt 1878. évben is tapasztaltuk, — azokra is kiterjed, akik a tényleges szolgálatot még meg sen?, kezdették.

De menjünk tovább.

Az 1882: XXXIX. t. ez. 1. §-a alapján a besorozott ujoncz a tényleges szolgálatot már a sorozási év október hava elsején megkezdi. Azonban hiába mondja a törvény, hogy a sorhadi szolgálat 3 évig tart : — ez nem felel meg a valóságnak ; mert ugyanezen törvény, az 1882: XXXIX. t. ez. 11. §-a szerint a sorhadból a tartalékba való áthelyezés, a törvényszabta szolgálati évek, vagyis az álló hadseregnél a 3 év eltelte után, évenként deezember hava végével eszközöltetik.

Azon körülmény, hogy a katonákat 3 évi tényleges szolgáLángjának végső lobbanása Nevedre vet fényt, dicssugárt . . .

Érted hamvadt el — s üdvösséget,

Feltámadást hiába várt! . . .

Kegyetlen vádak? ... oh, lázongva Látom csak e rémképeket;

Sorsunk örökre el van döntve!

Nem lesz szavam, s nem lesz neked . . .

Az elszállt álmon elmerengve,

Csak némán kell majd érzenünk,

Hogy eljátszottak éltünk üdvét —

És bünhödés csak életünk! Kardos Iván.

Vasúti kaland.

Hackländer beszélye.

(Folytatás.)

De nagy tapintatlanság is volt tőle oly feltünőleg megnézni a szemben levő szép hölgyet; ezt magának is el kellett ismernie, s nem is állhatta meg, hogy ezen szerénytelenségét egy pár illő szóval ne jellemezze. Kár, hogy a szemben levő fiatal hölgy oly érzékeny volt; hiszen oly kellemes és pikáns dolog új és kedves ablak-ismeretségeket kötni, melyek egészen öntudatlan arezjátékokon és mozdulatokon kezdődnek, aztán határozott jelekké változnak át, végre valóságos beszéddé, néma és mégis ékesszóló, nehezen fölfogható és mégis oly könnyen érthető be-