Eger - hetilap, 1885
1885-06-16 / 25. szám
207 faelné 80 kr. Erdélyiné 40 kr. Csicsáné 60 kr. Egy főhadnagy 80 kr. Kállay 30 kr. Okolicsányiné 60 kr. Gibara 80 kr. dr. Fe- ketete Ferenczné 60 kr. N. N. 30 kr. N. N. 30 kr. Keleti Aladár 20 kr. N. N. 10 kr. Mossóczyné 30 kr. Egy főhadnagy 80 kr. Dusárdyné 1 frt 10 kr. Buschta kapitány 80 kr. Babies János kanonok 5 frt. Hartl né 80 kr. Köllnerné 60 kr. id. Simonyi Károly 80 kr. — Ezen felülfizetésekkel együtt az összes bevétel 150 frt 60 kr. — Fogadják a nemeslelkli feliilfizetők az egylet nevében hálás köszönetemet. — Egn*, 1835. jun. 15. Imre Miklósné, elnök. — Az egri kath. legényegylet által f. hó 7-én tartott szinelő- adás alkalmával fölülflzettek: érsek ő exja. 25 frt. Zsendovics József prép. kanonok ő nsga 5 frt. Szmrecsánvi Pál ő nsga 2 frt. t. Pásztor Bért. 2 frt. 60 kr. Gyubek Lajos 80 krt. Cserey I. 80 kr. Csernyus Kálmán 60 kr. Szabó Ign. tanár 60 kr. Dr. Köszler Józs. 50 kr. Dr.Agócs főorvos 40 kr. Sztankóczy Hugó 60 kr. Lengyel főgyógyszerész 60 kr. Nedvárdy Ágoston 60 kr. Tóth János 60 kr. Mu- sinszky József 60 kr. Tamasiné 40 kr. Svartz N. 20 kr. Csáka Köbért 20 kr. Bátoft’y L. 20 kr. Reiterné 20 kr. Fischbek N. 20 kr. Mátyássyné 20 kr. Csepánszky lajos 20 kr. N. N. 20 kr. N. N. 20 kr. N. N. 10 kr. Fogadják a t ez. fölűlfizetők a nemesczél előmozdítása érdekében hozott áldozataikért őszinte köszönetünket. Az elüljáróság. — Nyári konyhakerti és gyümölcskiállitás. — Az országos kiállítási bizottság f. évi julius hó 5 —12-ig nyári konyhakerti és gyümölcskiállitást rendez, melyen mindennemű konyhakerti termény és nyári gyümölcs kiállítható. A kisebb termelők buzdítására összesen 1000 franknyi jutalom tűzetett ki; ezenkívül a jelesebb kiállítók részére díszoklevelek és bronzérmek fognak kiadatni. Egy négyzet méternyi tér dija 2 frt. A bejelentés határideje junius hó 20-ig terjed. A bejelentett termények julius hó 4-ig küldendők be. Bejelentő ivek az országos kiállítási bizottságnál kaphatók; ugyanezekkel és e kiállításra vonatkozó részletesebb felvilágosításokkal Molnár István, a budai vinczellérké- pezde igazgatója, mint csoportbiztos, is készséggel szolgál az érdeklődőknek. — Ama megdöbbentő közöny, mely szinpártoló müveit közönségünk részéről ez idő szerint a Krecsányi színtársulata iránt eddigelé folyvást nyilvánul, valóban megfoghatatlan, s elszomorító jele az időknek. A társulat még eddig nap nap után úgyszólván teljesen üres házak előtt játszott. — Hogy a t. közönség eme gyász-hazafisága egyáltalán nem alkalmas az áldozatkész színigazgató buzgó törekvéseit, s a társulati tagok játék-kedvét növelni : mondanunk sem kell ; s városszerte már is rebesgetik, hogy ha a t. közönség kellő pártolásra nem hévül: a társulat kénytelen lesz „jobb hazát keresni.*1 Positive tudjuk, hogy Krecsányi e napokban más városból kedvező meghívást kapott, s hogy ily körülmények közt nem kapott röghelyére, „a legszebb nyári napon és igen érdekes vidéken leeresztett függönyökkel utazni keresztül. Talán valami beteg, ki a világgal nem törődve, vágyva vágyik utazásának czélját, valamely savó-gyógyintézetet vagy ásványfürdőt elérni. Vagy talán egy egész család, mely az éjen át útban volt és a fel nem talált nyugalmat most a hosszú reggeli álom által igyekszik helyrepótolni. Igen“, mondá magában, „vannak emberek, kik mindenféle képzelt szerencsétlenségektől való félelmükben éjjel nem bírnak aludni, — de azért mégis csak szeretném tudni, kit rejtenek azok a zöldselyem függönyök.“ A legközelebbi nagyobb állomáson sem tudhatott meg e tekintetben semmi bizonyost. — öt perczes állomás — hosszú öt perez, mely alatt minden józan ember elhagyta kocsiját, hogy tagjait kissé kinyújtóztassa. Leszállott a vastag úr is, a nagy csíkos is, ki most a pálya folyosóján fütyüli a Zászlóört; még a tudós is becsukta könyvét s kidugta fejét az ablakon, — öt perez, — és a félcoupéban ülőkről semmi legcsekélyebbet sem lehetett felfödözni. Ismét tovább mentek, és egy hires hegy-átjáráshoz értek; a vonat magasra hág, egyik oldalon sziklafalak, a másikon mélységek, nagyszerű vasúti munkálat, mely az utasok figyelmét a legnagyobb mértékben igénybe veszi. Hiszen még a csíkos is megszűnt itt fötyölni, sőt szokott szájidomitásait is elhagyta, midőn bámulva kitekintett az ablakon, — és a zöldselyem függönyök mögött, — kétségbeejtő tapasztalat! —nyoma sincs a mozgásnak. Most a havas fensikját érte el a vonat, és kedélyes sietéstön a jó alkalmon, csak ama határtalan szeretetteljes ragaszkodásnak tulajdoníthatni, melylyel Krecsányi személyesen s a társulat számos tagja is, városunk, s közönségünk iránt viseltetnek. — Krecsányi tehát egyelőre marad, s minden lehetőt megkísért, hogy a közönség közönyét megtörje. Az e heti repertoirban ismét kiváló uj darabok kerülnek színre: „Gasparone“, „Egy asszony története“, „Nő emanczipáezio,“ „Koldus-diák“ stb. Krecsányi Sarolta közelebbről a „Herczegasszony“ ez. operettben fog föllépni. Krecsányi pedig e napokban Bpestre utazik, hogy e szini évadra előkelő vendégeket szerződtessen, s egészen uj, pompás díszleteket festethessen, különösen az „Ember tragédiájáéhoz, mely az évad vége felé kerül színre. — Tiszteletteljes szeretettel kérjük tehát, a hazai művészet s városunk jó hírnevének érdekében, t. közönségünket a szini előadások buzgó pártolására, nehogy igazoltnak látszassák azon föltevés, hogy nekünk csak komédia: czirkus, „kókler“, meg kengyelfutó kell; — mert ha egyszer Krecsányi kényszerülve lesz bennünket itt hagyni, — soha sem lesz többé kedve visszatérni városunkba, amit, azt hiszem, senki sem óhajt közöttünk. — „Laczi Borbély“ (van-e, ki e nevet nem ismeri ?) a magyar borbélylegények e prototypikus alakja, ki tréfás csínyeiről városunk borotválkozó közönsége, de főkép Pháraó muzsikus nemzedéke előtt, kiknek egy alkalommal a „Koronakertben“ ugyancsak szórta hatosok helyett a — tantuszokat (innét a szójárás: „Csakúgy szórja, mint Laczi borbély a piezulákat“) — éléuk emlékezetben van, — mint utólag értesülünk, a múlt hó végén elhalálozott. Laczi borbély az utóbbi években, mint „k er illeti a r ez idő már,“ Verpeléten tanyázott s télen át, mint „vándor-művész“ itt és a környékbeli helységekben gyakorolta a bo- rotválás, hajnyirás, foghúzás, érvágás, köpülyözés stb. nemes mesterségét, nyáron pedig a parádi fürdőben ütötte föl sátorfáját, hol, mint „udvari borbély, kapus, és kugli ál lit gat ó“ Kingáit. De elvégre megunta „ezt a ezudar világot,“ elcsapta magától, s egy „szebb hazába“ vándorolt, hol nincs „officina“, a borotvának sincs kelete, s legfölebb csak az a baj, hogy rostélyos, meg egri piros helyett nektárral meg ámbróziával traktálják az ember fiát. — Rendőri hírek. Zaller Gyula serkai születésű és tótnánai illetőségű 12 éves fiú Koncsos Lukács egri lakos földmives lakásából 1 db. 50 frtos bankjegyet eltolvajolván, azon Sebestény István órás üzletében arany órát akart vásárolni; de fiatal kora miatt gyanúba vétetvén, bejelentetett, és tettét beismerte. — Hauch István boczonádi születésű 18-éves, Gyöngyösről gazdájától 30 ft. eltolvajlása után megszökött, és körözött lakatostanuló a város területén csavarogván, Schvarcz Izrael vásártéren lévő bódéját az általa készített görbe vassal felnyitván, abból egy takaréktűzhely tetejét, és 30—40 db. kisebb-nagyobb korcsmái üveget ellopott, s azokat elárúsitotta. — Más alkalommal Francz Lajos sei rohant végig a sikon, majd zúgva és zörögve a töltéseken és útvezetékeken, majd fütyülve és tüszszögve a mély bemetszéseken. Ekkor a fiatal ember, ki végkép nem törődött a vidékkel, és, ami tulajdonkép nevetséges vala. egészen az utánuk jövő fél- coupéval volt elfoglalva, — ekkor, mondom, némi mozgást vett észre a zöldselyem függönyökön, éspedig épen a vele átellenben levő ablakon. Nem csalódott. A függöny lassan fölemelkedett, és egy fiatal, igen szép nőt mutatott kecses úti öltözetben, ki bájos sötétkék szemeivel, melyek csudás kivételességgel sötét szemöldök által voltak körítve, az eget nézegette. Aztán egy finom, fehér kéz volt látható, mely leirhatlan bájjal simította hátra a homlokról a sűrű, világos szőke, hullámzó fürtöket, ennek megtörténte után ismét a gyöngyszinű glacé-keztyűben tűnve el. „A—a—a—ah!“ Nem akarjuk föltenni, hogy a kocsizörgéstől meghallotta a fiatal hölgy az őszinte bámulat ezen „Ah“-ját, de e pillanatban, úgy látszott, befejezte égi szemlélődéseit, és szép szemeit a fen- sőbb spharákból szegény földünkre irányzá, s ekkor, nagyon természetes, hogy legelsőben is fiatal emberünk tűnt szemébe, ki ezenfelül még nagyon is előrehajlott, és oka lön, hogy a zöldselyem függöny egy, a legnagyobb mértékben erélyes megrántással leeresztetett. (Folyt, köv.)
