Eger - hetilap, 1885
1885-06-09 / 24. szám
199 tért vissza székvárosába. Részt vettek az ünnepélyen: az összes közös hadseregbeli helyőrség s az itteni m. kir. honvédség, teljes katonai díszben; a megyei s városi hatóság, a kir. törvényszék, a kir. főügyészség, a kir. pénzügyi, s egyéb hivatalok, a czist. fogyom, ifjúsága, zászlaja alatt, a tanítóképző, s a nőne- velő intézetek, az elemi s népiskolák, testületileg, s a kath. hi- Yek egész serege. Emelték az ünnep fényét a katonaság diszlö- vései. mozsarak durrogása, s a kát. zenekar játéka. Az ünnepélyt a katonaság elléptetése fejezte be. Délben egyháznagy ő exja termeiben diszebéd volt mintegy 60 terítékkel, melyen a mélt. fő- káptalan tagjaiból, a katonai s polgári hatóságok, valamint a városi polgárok előkelőiből szemelt fényes társaság vette körül a szeretve tisztelt házi gazdát, érsek őnmlgát, kit az ebéd folyamán Szubányi János kir. trszéki bíró, élénk s őszinte lelkesedést keltett szavakban köszöntött fel. Ebéd alatt a katonai zenekar választékos darabokat játszott. Az ünnepnek egész nap gyönyörű tavaszi idő kedvezett. — Érsek ö exja dr. Kozma Károly egri főkápt. kanonok, papnöveldéi kormányzó, udv. káplán hittudor ő nsgát, mint újabban kinevezett prépostot, az udvari kápolnában f. hó 7-én d. e. 11 órakor benedikálta. — Dr. Kozma Károly prépost-kanonok ő nsga ugyané nap regg. óráiban a cist.-rend templomában, díszes papi segédlet mellett, nagy misét tartott, s az innét kiindult ur- napi körmenetet vezette. — Bpest-tanker. kir. főigazgatóvá közelebbről dr. Hóman Ottó kolosvári egyetemi tanár lön kinevezve. Az új főigazgató ő nsga jövő vasárnap, f. hó 14-én érkezik körünkbe, hogy a fő- gymnásiumunknál f. hó 15-én kezdetet veendő szóbeli érettségi vizsgálatokon, s utóbb a helybeli tanítóképző intézetnél a tan- képesitő vizsgálatokon elnököljön. — Majorossy János kalocsai kanonokot közelebbről király ő felsége püspökké nevezte ki. A fejedelmi kitüntetés ezúttal ismét megyénk egy derék fiát érte. Az uj pöspök ő mlga ugyanis, Hevesmegye Al-Debrő község szülötte, s miután tudvalevőleg szegény sorsú földmives szüléktől származott, kizárólag saját jeles tehetségeinek, s ernyedetlen buzgalmának köszönheti magas állását. — Desewffy Sándor, egyházmegyénk egykori kedvelt, s kiváló műveltségéről társas köreinkben is kedves emlékezetben álló tagja, utóbb sárospataki plébános, ki, — mint annak idején lapunkban említve volt, — közelebbről a kassai egyházmegye apát- kanonokjává, s tanfelügyelőjévé neveztetett ki, — múlt máj. hó 14-én búcsúzott el sárospataki híveitől. A bucsuzás, — mint a hát azért, mert hallottam mit beszéltek Vilmával. No azért nem szükséges elpirulnia. Megtörténik az ilyen másokon is. Önök azt. hiszik: szeretik egymást. Jó, ez ellen nincs kifogásom. Sőt, tovább is szerethetik. Hanem aztán? — Aztán, hiszen hallotta gróf ur, hogy — — Igen halottam. Lujza nőül akar menni önhöz. Azért mondom igy, mert tudom, hogy ön annyira szerény, hogy ezt a szót először ki nem mondta volna. Tehát Lujza nőül akar menni önhöz, ön meg, mert szereti — elvenné, bár előbb kitárta előtte, mi várhat rája. Nemde igy áll a dolog? — Igen. Nos tehát ez az oka, miért kérdeztem előbb: mi ön jelenleg ? Ön is beláthatja, édes Vilmos, hogy leányomat e czimen: ,.szeretik egymást“ — önhöz nem adhatom. Hiába, a noblesse oblige. Én gróf vagyok, s egy aristokrata leányát csak aristokratá- hoz adhatja. Az már aztán megint más kérdés, milyen az az aristokrata. Van születés-, van pénz-, van szellem-aristokrata. A másikról ne beszéljünk. Aki sem születésére, sem szive-, lelke- eszére nézve nem nemes ember, miattam lehetnek milliói, előttem csak gazdag ember marad s nem lesz soha aristokrata. Ön, édes barátom, bár születésére nézve polgárcsalád sarja, szelleme aris- tokratává tette. Azaz, csak elvezette az ajtóig. Lépjen be ez ajtón s leányom az öné. — Oh gróf úr! oh atyám! — Megálljon Vilmos, a föltételeket nem hallotta. Ön az utolsó évet nem itt, hanem Párisban fogja végezni, valamint ott dolgozik s ott tökéletesíti magát, o.tt lesz — ön is hiszi, én is hiszem — ott lesz müvészszé. Indul pedig holnap reggel s 5, értsen meg jól: 5 éven át Bécsbe nem jő, levelet nem kap s nem ir, a szünidei utazás alatt, ha esetleg találkozunk, ön nem fog ben„Zemplén“ Írja, — az összes városi lakosság részéről, minden hitfelekezeti különbség nélkül, igen érzékeny s megható volt. A mondott napon a búcsúzó apátkanonok ő nsga lakásán, Sárospatak város képviselőtestülete, mintegy 50 taggal, csaknem teljes számban megjelent, kikhez a városi értelmiség s polgárok köréből számosán csatlakoztak. A város összes közönsége nevében K u n Dániel városi főbíró megható szavakban vett búcsút a t. férfiútól, élénken ecsetelve a város közügyei iránt évek során át folyton tanúsított érdeklődését, hathatós tevékenységét s áldozatkészségét. „Mélyen tisztelt apátkanonok ur! — folytatá, — Téged ilyennek tudva s ismerve, évek előtt mások fényesebb állásra hivtak meg. De kérő szavunkra itt maradtál. Kérnénk most is . . . de minden önzésnek van határa. . .“ — Szavai végeztével a főbíró átnyujtá az érdemes apátkanonoknak a Sárospatak város díszpolgárává történt megválasztatásáról szóló disz-oklevelet. A kitüntetett férfiú szívből fakadt, s szívhez szóló szavakkal köszönte meg a város polgárságának a szép kitüntetést. — A tiszti kert megnyitása. A kedvesebbnél kedvesebb nyári mulatságok egymást váltják fel. Táncz-kedvelő fiatalságunk nem panaszkodhatik. — Alig hangzottak el a „j o g á s z-j u n i á- lis“ „t a 1 pc s iklán d ozó nótái,“ — nemes revancheul már múlt szombaton, f. hó 6-án, az itt állomásozó cs. és kir. 60 gyalogezred derék tisztikara hívta meg városunk müveit közönségét a volt Trinitarius-templom melletti, ugyn. „Wasa-kert“ megnyitási ünnepélyére. S a müveit közönség szine-java — kevés kivétellel — sietett is az udvarias meghívásnak eleget tenni. — A tágas és csínnal beredezett kert bejárójánál, valamint néhány lépéssel távolabb nemzeti zászlókkal díszített csinos lombivek alatt, melyeken „Isten hozta“ s „Éljenek a hölgyek“ föliratok valának olvashatók, nyalka tisztek fogadták az érkező vendégeket, s üde virágcsokrokkal lepték meg a hölgyeket. A vendégsereg öt óra után kezdett gyülekezni, a hölgyek egyszerit, de ízletes nyári ruhákban, — mi bájaikat még inkább emelte; — a kát. zenekai' válogatott darabokat játszott s a kert mindinkább kezdett népesedni, élénkülni. Itt czélba lőttek; amott tekéztek, mások az árnyas fák, bokrok és virágágyak közt sétáltak, mi közben a kedves házi gazdák, kifogyhatlanok voltak a szívesség-, udvariasság-, s előzékenységben. De a fiatalság csakhamar tánczra perdült, s midőn a befejezett keringő után, Palócz Kálmán ráhúzta, hogy: „Kinyílott az ibolya“ . a tánczkedv mind magasabb fokra hágott, mi nem is volt csuda, hisz a derék vendéglátó tisztikar járt a legjobb példával elül, annyira, hogy a sok kiváló tánczos közt volt egy, kit gyönyörű csárdás-tánczaért az egész vendégsereg megbámúlt. A négyeseket mintegy 40 pár tánnünket megismerni. Ha egy városban, vagy egy fürdőben találkozunk, ön rögtön távozik, ha egy vasúton utazunk, ön leszáll s megvárja a következő vonatot s azon utazik — ellenkező irányban. Szóval öt éven át mi holtak vagyunk egymásra nézve. Ne halványodjék el! Csak testileg. Lelkűnkben gondolhatunk egymásra annyit, amennyit tetszik. De hangosan sem ön nem ejti ki, sem Lujza, sem az én nevemet, — viszont mi sem. . . . Ha azután az 5 év elmúlt, s önből hires ember, nagy művész leend, — ön is hiszi, én is hiszem — jöjjön hozzám, s ha még szereti Lujza önt, s ön Lujzát, megérkezése napján tartjuk az eljegyzést. Most behívom Lujzát, játszák el együtt Haydn valamelyik symphoniáját; azalatt én eltávozom, ön meg mondja el neki, a miket tőlem hallott. Vilmos másnap elutazott. Ez 5 év alatt hires ember lett s művész. Paganini legjobb barátjának nevezte s tartotta. Bejárta Hollandiát, Német-országot, az éjszakot, átment Angliába, mindenütt megelőzte hire s mindenünnen a magasztalás kisérte. Ez 5 év alatt sem nem irt, sem nem kapott Bécsből levelet. De azért egyik sem feledé a másikat. Vilmos legszebb dalait neki játszotta, a tapsok viharában az övére gondolt, a mosolyokban az övét kereste, s ha vonója szárnyán a magasba szállt, ott is csak Lujza volt előtte. S Lujza? Hát feledhet-e el leány művészt; művészt, kinek lelkében több van az istenségből, mint más emberben ?! Kiről tudja, hogy a dicsőséget s a hirt csak hozzá vezető útnak nézi ?! Ki úgy magaslik ki azok közül a férfiak közül, kiket lát s kikkel beszél a jour fixeken, mint a bérezi fenyő az apró bokrok közül. És mégis .... Öt év múlva megérkezett Vilmos. Nem mint művész érkezett,
