Eger - hetilap, 1885
1885-06-02 / 23. szám
XXIV. év-folyam. 23. szám. 1885. junius 2-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — 45 „ Egyes szám — 12 ,. Hirdetésekért minden 3 hasalnozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza, zsebköz, 24. sz.) és Szolosányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. A „Dalkör“ hangversenye. A kinek alkalma volt a tavalyi miskolczi országos „dalárversenyen“ s az idei kassai ünnepélyen hallgatni az ország különböző vidékeiről összesereglett egyleteket, okvetetlenül azon meggyőződésre jutott, hogy a mi „Dalkörünk“ nagyon is az elsők közt foglal helyet. Ha pedig az idegen dalegyleteket nem hallotta, s csak az egrit kisérte figyelemmel, meggyőződhetett, hogy ez, bár rövid idő óta szerepel, de életrevalóságának minden uj fellépésnél nyílt jelét adja. — Csodálatos tehát az, hogy városunk mindemellett, ha ellenszenvvel nem is, de közönynyel viseltetik „Dalkörünk“ iránt. Mellőzzük azt a fogadtatást, melyben a miskolczi diadal után itthon részesült, de azt a negligálást, mely- lyel a közönség nagy s „intelligens“ része azóta, hogy úgy mondjuk, sújtja, csakugyan nem érdemli meg; mert a „Dalkör“ buzgalmának, szorgalmának s tehetségének s igy előhaladásának mindig szép, meglepő bizonyítványát mutatja be. — Ez utolsó fellépése alkalmával is meggyőzte a jelenvoltakat arról, hogy neki szép jövője van. Annál szomoritóbb tehát az, hogy oly kevesen kisérik részvételükkel. Számos oly család, magános, előkelő férfiú hiányzott, kiknek ily alkalommal távol lenni nem szabad! Mert senkinek sem szabad, ki városunk felvirágzását szivén viseli, a culturális tényezőket ignorálni, lenézni, vagy velők szemben közönyös állást foglalni. Legkevésbbé azoknak, a kik a város élén állanak, vagy mint intelligens emberek szerepet játszanak. Hogy ezen „távoliét által való tündöklés“ a „Dalkör“ ellen demonstratio akarna lenni, azt hinni nem tudjuk, nem akarjuk. Mondjuk rá, hogy közöny, vagy jobb lesz : lustaság. Magáról az előadásról, mely minden tekintetben összevágó volt, szólni most nem akarunk. De igen is, egy sajátságos dologról. A „Fliegende Blätter“ egyik számában olvastam a következőt : Egy konczert alkalmával két, hölgy hangosan beszélgetett. Midőn a darabnak vége lett, hátuk mögül egy ur igy szólt: De hölgyeim! ily hangos beszéd a konczert alatt tűrhetetlen! Nemde ? válaszolt az egyik hölgy, ön is úgy találja, hogy az embernek rettenetesen kell kiáltania, hogy az ének s zene alatt magát megértethesse szomszédjával. így volt a legutóbbi konczert alkalmával nálunk is, igy volt az előtt, mióta csak emlékszem, s igy lesz talán örökké. Az ember nem mehet a terem egyik részébe sem, hogy vagy jobbról s balról, vagy elölről s hátulról ne jutna szomszédságába kedélyesen diskuráló pároknak, kik hivatalos dolgokról, mulatságról, ruháról, a következő tánczról stb. ne beszélgetnének. Különösen a hölgyek azok —tisztelet a kivételeknek! —kik a konczert- helyiségéből társalgó termet csinálnak. Ne vádoljanak bennünket, igen tisztelt hölgyei városunknak, udvariatlansággal, mi csak az igazat mondjuk meg. Bizonyos, hogy ez kemény dolog, de „fiat justitia“ stb. Nem azért megy az ember konczertbe, hogy mindennapi társalgást halljon, s mivel „mindennapi“, boszankodjék miatta, hanem, hogy a „Dalkör“ vagy az esetleg szereplők tehetségéről meggyőződjék. A hangversenyt táncz követé Palócz Kálmán zenéje mellett. A négyeseket 18—20 pár tánczolta. Ott láttuk : Vizner Ida (Veszprémből), Sajósv Margit, Gröber Berta, Anna, Irén, Fülöp Berta és Piroska, Mossóczy Katinka, Ringelhann Mariska, Vancsó Tériké, Szuhányi Anna, Staud nővérek, Gáspárdy Coeleszta, Di- viaczky Irma, Mészáros Kornél, Kliegel Pannika, Kemény Ala- josné, dr. Fekete Ferenczné, Ruzsin Man óné, Fógel Ágostonná stb. úrhölgyeket. Egy „pártoló tag“. A kassai zászlószentelés. Öröm, fény, s vigalom napja uralkodott Kassán május 23, 24 és 25-én. A kassai dalegyesület zászlójának volt szentelése. Hónapok előtt készültek rá, és szó a mi szó, volt is látszata. Az ünnepély lefolyása röviden igy történt: 23-án d. u. 3/4 2-től */* 4-ig érkeztek az ország minden részéről a daltársulatok s küldöttségek, melyeket a perronon, miután a kassai s utána majd mindegyik társulat egy-egy dalt elénekelt, a kassai dalegylet nevében Benczúr Géza alelnök rövid, de szép beszéddel fogadott. Ezen idő alatt, minthogy különböző vonatokon jöttek a vendégek, a koszorúleányok (fehér ruha, bal vállról lejövő, derékon csokorba kötött hosszú, tenyérni széles, világos kék szalag, középen az egylet ezüst jelvénye) az egyes zászlókat babérkoszorúval dí- szitették fel s kis bokrétákat osztogattak szét. Miután az utolsó vonat is megérkezett, megkezdődött a bevonulás. A menet élén haladt a katonabanda, azután betűrendben, zászlóik alatt az egyes társulatok (az egri volt az első). Nagy számú s igen szép közönség közt haladt a menet a Széchényi ligeten s a gyönyörűen fel- diszitett Molnár- és Főutczán a városházához. Minden házon zászlók, szőnyegek, koszorúk s igen sokon e felirat : „Isten hozta da- lár-testvéreinket.“ Az ablakokból szép szemek nézték, szép ajkak éljenezték s szép kezek hintették be virággal a menetet, melyet 2 Ízben is lefényképeztek. Végre megérkezett a városházhoz, hol a polgármester, Münster Tivadar, ki egyszersmind a dalegylet elnöke, üdvözölte s fogadta. Ezután a zászlókat a városház termében helyezték el. s megkezdődött az elszállásolás. Erről elég annyit, hogy mindenki meg volt elégedve lakásával s házigazdájával. 7 órakor műkedvelők a „Tiz leány egy férj sem“ 2 felv. vig operettet adták elő. A szereplők a „kassai női dalegylet“ s a férfi daltársulat tagjai voltak. Az előadás végeztével, mely meglepő jól sikerült (kivéve a női arczok befestését, a mi egyébiránt, csak dicséretükre válik nekik, mert e téren való tapasztalatlanságukat árulja el), a kaszinó nagy termében ismerkedő estély volt, mely alatt számos, rövid-hosszú, jó-rossz dikczió volt s több daltársulat énekelt. 24-én d. e. a szereplő társulatok magán- s összpróbája, d. u. a város és környékének megtekintése. 1/2 7-kor felvonulás a színházba, s 7-kor díszhangverseny, következő programmal : Nyitány. „Lohengrin.“ Játszana 85-ik ezred zenekara. — Magyar Egyveleg. Huber K. Énekelte a_ sátoralja-ujhelyi Gyártelep-dalárda. — Csatadal. Büttinger. Én. a mármaros- szigeti polgári dalkör. — Czigány-dallamok. Sarasaié. Hegedűn Sigmund Sándor bpesti zeneak. tanár. — Egyveleg. Wusching. Én. az eperjesi dalkör.— Olasz saláta. Genée R. Én. a s.-a.-ujhelyi Városi-dalkör. — Az első dal. Jansen G. (Vegyer kar.) Én. a kassai női s férfi dalegylet. — „Hab in der Brust ein Vögelein.“ Hölzel. Erdei kürt-solov Előadja Pretl A. a 85. gy. ezr. karmestere. — V i n e t a. Abt. Én. az iglói dal- egylet. — Isten hozzád. Riger. Én. a lőcsei dalegylet. — „Liebeslied.“ Schumann-Liszt. Etude Chopin. Walzer Moszkovszky. Zong. Gőczy R. zongora-tanár.— „Szeretlek“ Engesser M. En. a miskolczi dalegylet. — Magyar királyinduló. Huber K. katonai zene-kisérettel az összes dalegyletek. A hangverseny után, mely fél 11-re ért véget, sere na dévai tisztelték meg a helyettes zászló-anyát, a polgármester nejét. Klotild fherczegnő u. i. gyöngélkedése miatt nem jelenhetett meg. A serenade, melyen tengersok nép volt, s a szomszéd Wagner- vendéglő bengáli tűzzel világított, 3 részből állt: a katona-zenekar a „Frühlingslied“-et játszta, azután a kassai dalegylet Szabó
