Eger - hetilap, 1885

1885-05-26 / 22. szám

182 Az igazoló választmányban, néh. Babies István halála által elnöki, és egy kinevezett tagsági hely lévén üresedésben: főis­pán ő mlga elnökül Zsendovics József vál. tagot, vál. tagul pedig Szerelem Alfréd biz. tagot nevezi ki. Komárom sz. kir. város közönségének a külföldi, s leginkább a bécsi kereskedelmi ügynökök házalásának eltiltása tárgyában a földm. ipar- s keresk. ministeriumhoz intézett föliratát a megye, a közig, szakosztály véleményes jelentése alapján, a nevezett mi- nisteriumhoz intézendő fölirat által kívánja támogatni. Tolnamegye közönségének az iránti átiratát, hogy a honfog­lalás ezredéves ünnepére a megyék monographiáikat készíttessék el, megyénk tudomásul vette, miután e tárgyban már régebben küldöttséget nevezett ki. Selmecz és Bélabánya városok törvényhatóságának a „Fel­vidéki magyar közművelődési egyesület“ érdekében ide intézett átiratát m egyénk tudomásul vette, miután Hevesmegye a nevezett egyesület alapítóinak sorába már elébb belépett. Brassómegye közönségének föliratát, hogy a katonaság szük­ségleteinek előállítása ne egyes nagy vállalkozóknak adassék ki. hanem e fontos ügy decentralisálva kezeltessék : — a megye a képviselőházhoz intézett hasonértelmű fölirat által kívánja tá­mogatni. Megyegyülésüuk egyik legfontosabb tárgya a hevesmegyei gazd. egyesület már lapunkban is bőven ismertetett kérvényének elintézése volt. Nevezetesen: Isaak István, mint a hevesmegyei gazd. egyesület alelnö- kének, az egyesület nevében, annak f. é. febr. hó 2-án tartott közgyűléséből a biztosítási ügynek egyrészt az egyesület, más­részt a községek érdekében kombinált rendezése tárgyában a megyéhez intézett kérvénye, melyben határozatilag kimondat­ni kéri: 1) hogy a községek, mint erkölcsi testületek, a hevesme­gyei gazd. egyesületbe belépjenek, s vagyonukat annak közvetí­tésével biztosíttassák ; 2) hogy az árvák vagyonai, az eddigi biztosítási szerződé­sek lejártával, szintén a gazd. egyesület közvetítésével biztosít­tassanak. A szakosztály véleményes jelentése alapján, a megyebizott* ság teljesen méltányolja a gazd. egyesületnek idézett beadványá­ban kifejezett azon intentióját és törekvését, hogy úgy kíván az egyesület ügyének nagyobb lendületet adni, és azt nagy ezélú hi­vatása és az egész megyére kiterjedő közhasznú működése kellő színvonalára emelni, hogy az egyesület s a községek érdekét a biztosítási ügy közvetítése által összekösse. A kérvényhez csatolt elnöki előterjesztés számadataiból ki­tűnik, hogy — ha a községek az egyesületbe belépnek, s vagyo­naik biztosítását az egyesület közvetítésével eszközük, ily módon nemcsak az egyesület javát mozdítják elő, hanem önnönmagokét is, mert csak az ily tömeges együttes biztosítás mellett lehetséges a biztosítási dijaknak oly mérvű leszállítása, hogy a községekre még a tagsági dijak levonása után is, előny és haszon háromoljék. A közgyűlés tehát helyesnek, hasznosnak és a községek ál­tal pártolásra méltónak találja az egyesület tervezetét; de tekin­tettel a törvénynyel biztosított községi autonómiára s a kötelező határozat folyományaként a megyére háromolható terhes felelős­ségre, a kötelező határozat kimondására még sem hajlandó. E helyett — az ajánlás és buzdítás remélhetőleg szintén sükeresnek bizonyulandó határai közt maradva — a hevesmegyei gazd. egyesületnek már föntebb helyesnek és hasznosnak elis­mert tervezét méltó figyelmébe ajánlja a községeknek, s egyúttal — a szolgabirók utján — fölhívja azokat, hogy az ügyet tanács­kozás alá vévén, jól felfogott tulajdon érdekükben határozzák el, hogy belépnek az egyesület kebelébe, s vagyonaik biztosítását annak közvetítésével eszközük. Ami a kérvény második pontját, vagyis az árvavagyon biz­tosítását illeti, mielőtt e tárgyban intézkedés tétetnék, fölhivatik a megyei árvaszék, hogy arra nézve kimerítő nyilatkozatot tegyen. Miről Isaák István egyesületi alelnök, továbbá a szolgabi- rák, ezek utján a községek, végre a megyei árvaszék tudomás, miheztartás illetőleg további intézkedés, eljárás és jelentéstétel végett értesittetnek. A megyei tisztviselők helyettesítéséről szóló szabályrendele­ti javaslat tárgyalása — a tisztviselői nyugdijszabályrendelettel összefüggésben — a jövő közgyűlésre halasztatik. A közig, bizottság, az erdészeti albizottság előterjesztése folytán, az erdei kihágási II. fokú bíróságba Szentkirályi Ödön, Perlaky Zeno, Beniczky György és Toronyi Sándor megyebiz. tagokat póttagokul, s egyszersmind az erdészeti albizottság szak­értő kültagjaiul is megválasztotta. E választás helybenhagyása czéljából a megyebizottság a belügyminisztériumhoz feliratot intéz. A nagybátonyi választó kerületben m. é. nov. hó 24-én megejtett egy megyebiz. tag-választás fólebbezés útján megsem- misittetvén, új választás rendeltetik, s ennek megejtése f. é. máj. hó 28-ára tűzetik ki, miről Beniczky György választási elnök to­vábbi eljárás végett azzal tudósittatik, hogy netaláni akadályoz­tatása esetében, további intézkedés végett az alispánhoz kellő időben jelentést tegyen, az esetleges helyettesítésre az alispán felhatalmaztatván. Elnöklő főispán M i k u s Antal végzett jogászt tisztelet­beli jegyzővé nevezte ki; miről a kinevezett azzal értesittetik, hogy eskületételre az alispánnál jelentkezzék. Pittoreskek. Kürthy Jenőtől. III. Bellini Giovanni (1426—1516.) Minden államnak megvan fénykora és hanyatlási ideje. Fénykorában, ha veszteség éri is egy oldalról, száz módon siet ezt kárpótolni a kedveskedő sors, ép úgy, mint az együgyü anya, ki telekézből szórja az édességet, csókkal halmozza a siló kamaszt, kit csinyjei miatt valaki eldöngetett. Hanyatlási korszakában hasonló az aszkóroshoz, ki szemmel- láthatólag enyészetéhez siet, de maga mégsem veszi észre, hogy a fegyvert, melyet hajdanában csillogó játékszer gyanánt villog­tatott, most felemelni sem képes, — nem veszi észre, hogy régi ruhái megbővültek, sőt izmosnak, hatalmasnak álmodja magát még akkor is, midőn már szomszédai varrják — szemfedelét. A 15-ik század fénykorában látta Velenczét. . . Nem üres parádé volt még akkor a tenger elgyűrüzése, mert Adria fején főkötő gyanánt Velencze zászlói lobogtak. II. Mohamed, a bujuk (nagy), kissé megkoppasztá ugyan, ki­tépve nehány csillogó tollát, de azért a glória-fény mit sem vesztett ragyogásából; — Velencze maradt a dicső Yelencze, a tudomány, művészet, gazdagság, pompa hírneves bölcsője, melyre Mohamed is tisztelettel tekintett, sőt melytől Konstantinápoly hó­ditója nem tartá megalázónak kérni — egy festészt. Velencze hajóra ülteté Bellini Giovannit (Gianbellin) s feje­delemhez illő kisérettel küldi Törökországba. Mohamed kényelmes palotába szállásoltatja a művészt, — bőkezüleg gondoskodik ellátásáról, s tisztelet-őrséggel veszi körül a lakot. Hónapokon át pihent már Bellini kényelmes börtönében, anélkül, hogy a fényeskapu fényéből csak egy sugárt látott volna, hogy csak sejtették volna is vele a k irály o k-királyá­nak szádékát. Ennek magyarázata az: hogy a nagy szultán folytonos háborúskodással lévén elfoglalva, teljesen feledé a művészt. Hónapok elteltével jött végre az óra, midőn Bellini a szul­tán elé idéztetett. A művész kegyes fogadtatásban részesül, — megenged­tetik neki, hogy a magyar kaftán szegélyét megcsókolhassa. — Te vagy az* a képiró gyaur, kit nekem (a török szul­tánok magukról egyesszámban beszéltek) hű rabszolgám, a velen- czei dogé küldött? Bellimből csaknem kitör a protestáló velenczei büszkeség de mégis tanácsosnak véli egyszerű igen-nel felelni. — Hoztál magaddal néhányat képeidből ? — Igen, hatalmas padisah! A szolga-had előhozza az állványt és egy csomag képet, Bellini kellő világosságba helyezi el festményeit, melyeken gyer- mekies vidámság, vagy szelíd komolyság ömlik el.

Next

/
Thumbnails
Contents