Eger - hetilap, 1885
1885-05-05 / 19. szám
XXIV. év-folyam. 19. szám. 1885. május 5-én. Előfizetési díj: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre . . 2 , 50 , Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — 45 „ Egyes szám — 12 EGER, Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Hirdetésekért minden 3 hasa hozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza, zsebköz, 24. sz.) és Szolosányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lvceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Halljuk a szép szót! Városunk vasútügye iránt a legmelegebben érdeklődő „legmegbízhatóbb forrásból“ f. hó 2-án a következő, nagy fontosságú, s ránk nézve valóban „szép szó“-uak, örvendetes tudósításnak nevezhető sorokat kaptuk: „Budapest, máj. 1. 1885. Az „Eger“ czimű hetilap egyik közelebbi számában egy élesen tartott közleményben, a karczag- kaál-terennei, gróf Károlyi-féle vasútról, mint „befejezett“ dologról volt szó, természetesen kiosztva Eger érdekeltjeire: az elhanyagolt érdekek menthetetlen bűneiért, az egyelőre tán nem is érdemelt — verdietet. E sorok írója az igazság érdekében kötelességének ismeri e vasút körülményeiről általában annyit megjegyezni: hogy a karczag-kaál-terennei tervezett vasút annyira kirívóan ütközik minden érdekbe, s jövedelmezősége annyira problematikus, hogy annak kiépítésére vállalkozó nincs, s egyik kombináczió a másikat váltja fel, s már a kiindulás is Karczag helyett Kisújszállással terveztetik, a mi azt mutatja, hogy a tervezők maguk sem tudják, mit akarnak. Az ügy ily állásában inkább roszul számított „allarm-hirnek“ keresztelhető az, hogy ezen tervezett vasút már „befejezett tény.“ Légvár az most is, mint vala fogamzása per- ezében. melyet ha tervezői ügyes machinátiókkal az ország vál- laira akasztani megkísértenének, a közvélemény szele, mint pely- het fogná a semmiségbe fúni. Eger érdekeltjei ne higyjék tehát el, hogy itt már egy „befejezett“ ügygyei állanának szemközt, s a „befejezett légvár“ hy- pnotikus lidércznyomásával, ne engedjék igazi érdekeik további mozgatását mintegy lehetetlenné tenni. Egyébiránt annyit kell még megjegyezni, hogy Eger érdekeltjeiről sem lehet mondani, hogy talán aludnának. Nem alszanak. Most is folyamatban van igen tekintélyes és szakavatott körben a tanácskozás, egy tervezet keresztülvitelének megkísérlésére. Lehet, hogy rövid idő alatt hatalmas lökést nyer az ügy. Azonban ily nagy vonal építése — nem oly könnyű, mint némelyek képzelik. A bihari vasút például, mely ezelőtt egy tizeddel terveztetett, s oly hatalmas tényezők működnek közre, már több ízben állott azon a ponton, hogy „befejezett“ — s ma épen ott áll, hol ezelőtt tiz évvel volt. Nem ignorálható azon körülmény sem, hogy a mostani idő, válságos kilátásaival, a legkedvezőtlenebbnek mutatkozik kivált helyi érdekű vasút építésére. E sorok Írójának, lehet, hogy a közelebbi időben lesz szerencséje Eger érdeke tekintetéből kedvező körülményekről adni tudósítást.“ Mi részünkről, midőn t. barátunk e szives, örvendetes, és megnyugtató tudósításáért köszönetét mondunk, becses sorait e szavakkal zárjuk be: „Föl tettre hát, egriek!“ Az ország ünnepe. Budapest 1885 május 2-án. A koronázás óta nem volt nagyobb jelentőségű ünnep a mainál. Nemcsak a főváros, az ország történetében is nevezetes nap ez. A külföld, mint honfi-társaink meglepetve látják a mai ünnepély után rohamos haladásunkat, culturalis fejlődésünket, hazafias áldozatkészségünket, európai törekvésünket. Remegve vártuk, hogy mit hoz a mai nap, kételkedtünk egyelőre még az erkölcsi sikerben is. De csalódásunk annál kellemesebb. A kiállítás kapuin belül ragyogó pompa, egy őserejü ország gazdasága fogadja a szeretett uralkodót, ki főherczegei. tanácsosai, a zászlós urak kíséretében eljött, hogy ismét meggyőződjék hű népe törhetetlen ragaszkodásáról, és felszentelje a helyet, hová a tudomány, művészet, ipar. kereskedelem, földmivelés hordta össze kincseit. A város tegnap óta fel van lobogózva; az anabaptisált And- rássy-űt, trikolor-árban úszik, a Stephania-úton árbocz-erdőkön díszelegnek a törvényhatóságok fellobogózott czimerei. az útezá- kon százezernyi nép tolong s a katonaság ezrei tarják fenn a rendet. Mindenütt élénkség, lázas érdeklődés, ünnepi hangulat. Rudolf koronaörökös, mint az országos kiállítás magas védnöke, fenséges neje kíséretében, tegnap délben tekintette meg a kiállítást s minden intézkedés iránt a legnagyobb megelégedését nyilvánítva távozott. Különben a mit ott az utolsó órák alatt teljesítettek, minden fogalmat felülhalad. Tegnap reggel az iparcsarnokban még a legnagyobb zűrzavar, délután már példás rend uralkodott. Egész napon át óriási társzekerek hordták a dísznövényeket, s hol még tegnap alig fakadó gyepszőnyeg terűit, ott ma a legpompásabb virágágyak tarkáiknak. De hogy sort tartsunk: már reggeli nyolez óratájban kezdetét, vette a felvonulás, s ekkor már beláthatlan csoportok hullámzottak az útezákon. Ragyogó szint öltöttek az útvonalak, melyeken a királyi család a kiállításra hajtatott. Több helyen állványokat emeltek, melyeket megszámlálhatlan nép lepett el. Kilencz- től tizenkettő utánig tartott a diszfogatok felvonulása. Az urak csaknem kivétel nélkül disz magyar ruhába, a hölgyek Ízléses tavaszi toilettekbe voltak öltözve. Az udvar a következő rendben vonult fel: A trónörökös-pár érkezett elsőnek a királyi pavillonba, hogy magas vendégeit fogadja. Rudolf főherczeg huszár-tábornoki, Stephania főherczegnő kék selyem-moirée ruhát viselt gazdag drapcsipke-díszítéssel. Velők érkeztek a főherczeg főudvamestere és szárnysegéde, s a trónörökösné palotahölgyei. Aztán jöttek Albrecht főherczeg szárnj^segédével, Károly Lajos és Lajos Viktor főherczegek kíséretükkel, majd Frigyes főherczeg Izabella főherczegnővel,,, József főherczeg családjával s a Koburg her- czegi család. 0 Felsége br. Mondel szárnysegéde kíséretében kevéssel 12 előtt érkezett meg a királyi pavilion elé, hol a főajtón- álló fogadta. Gr. Széchényi Pál kereskedelmi minister pontban 12 órakor jelent meg a királyi pavillonban, hogy ő Felségét a megnyitásra felkérje. Erre pár pillanat múlva a király ragyogó kíséretével kivonult a széles főlépcsőre, melyet akkor már a notabilitások ragyogó csoportja lepett el s atyai kegyességgel fogadta a százezrek ajkáról felhangzó éljeneket. Körűié sereglettek a már említett, főméltóságokon kívül a miniszterek, az országos bizottság elnökei, a zászlós urak, br. Sennyey Pál a felsőház, és Péchy Tamás, a képviselőház elnöke, Hajnald Lajos bíboros érsek, Kál- noky, Bilandt közös ministerek, Vanutelli pápai nuntius, Reusz herczeg német, — Foucher de Careil franczia, gr. Robillant olasz, Lobanoff herczeg orosz, Sadullah basa török nagykövet, br. Ackermann svéd-, Aeply sveiezi, d’Anethan br. belga, Nerhiman khan perzsa, John Francis amerikai, Almeida Lins brazíliai, Fre- deriksen Frederik dán, gr. Bray Steinburg bajor követ, végül a perzsa követségi titkár Hungma Hye Jurokni, és a perzsa attac- ché Taca Jasuhiro. Ezek vendégeink. Lent pedig közéletünk jeleseinek nagy sokasága állt nagyobbára fényes diszmagyarban. A királyi pavillonnal szemben pedig az előkelő hölgyvilág számára volt balcon emelve.
