Eger - hetilap, 1885

1885-04-21 / 17. szám

141

minők lehetnek e tekintetben az állapotok más, a mienknél sokkal kedvezőtlenebb helyzetű megyéinkben ? — Oly rendkívül fontos kérdés, mely mindenekfölött követeli, hogy azzal a kormány s a törvényhozás a legbehatóbban foglalkozzék.

A megnyitás előtt.

Budapest, april 17-én.

Még pár hét, s az országos kiállítás fellobogózott kapui megnyílnak a látogatók ezrei előtt. E rövid időköz érthetővé teszi azt a lázas tevékenységet, melyet nemcsak a kiállítás területén, de Budapest csaknem minden pontján tapasztalhatunk.

Az osztrák-magyar állam-vasút megirigyelte a magyar állam-vasút imposans pályaházát, s ha egyebet hirteleuében nem is tehet, a szomszédos régi szemétgödrök helyén gyönyörű parkot létesít ugró kutakkal, cseppköves vízesésekkel, délszaki növényzettel.

Az útczákat nyakrafóre kövezik, festik a házakat, vas rácsokat húznak a kertek elé, szóval a május másodiki nagy napra az egész főváros ünnepi ruhát ölt.

A városliget annyira megcsinosúlt. hogy rá ismerni is alig lehet. Az artézi kút régi rozoga fabódéja helyén nemes egyszerűségű, terrászos kútfő pompázik s a kinyúló árboczra felvont zászló már a Fonciére-palotától meglátható. Az állatkert diszkapuja közel áll a befejezéshez. A korcsolyázó csarnoktól gyönyörű kilátás nyílik a csolnakoktól farkázott tavon át a Széchényi-szi- getre, hol vizesés fölött áll a tavaly emelt csipkeszerű gloriette. mig a kávéházat renaissance stylű kupolás épületté most alakítják át. A Stephania-uton s a nagy ízléssel parkozott körmezőn egymást érik az electromos árboczok, melyek nappali fényt fognak hinteni a tavaszi pompában ragyogó ligetre. Különösen nagyszerűnek Ígérkezik a nagy szökőkút környéke, mely electromos fénynél meseszerű látványt fog nyújtani.

A kiállítás korlátain belül hangya-szorgalommal dolgoznak. Sivó homokbuczkákból varázs-ütésre támadnak a szebbnél szebb fenyvesek, parkok, üdülő helyek. Az épületek már nagyjában készek, s megindúlt a kicsomózás nehéz munkája. A kincsekkel rakott tehervonatok egymást érik, s a társzekerek hosszú sora húzódik végig a fényes fogatokhoz szokott séta-utakon. Egyik-másik csoportnál már folyik az előleges bírálat, rendezés nehéz munkája. Iparosok, kiállítók, napszámosok, felügyelők, rendőrök, jury- tagok tömege sürög-forog mindenfelé az ígéret földén, melyet a kiváncsiak nagy csoportja most már meg nem közelíthet, mert

A harminczas évek elején a Hamburgból Altona felé vezető utón egy csinos uti-ruhába öltözött ifjú haladt. Gyönyörű szép júniusi nap volt. A fák s bokrok telve virággal, az illatos légben a pillangók egész raja karikázott, méhek döngicséltek a virágokon, a lombokon, s fenn a magasban madarak énekeltek. Mindenfelé öröm, vigság ült az arczokon, mit a szép tavaszi nap okozott.

A fiatal utas is vidám volt. Vidámságát fokozta az ifjúság, a szivében honoló remény, a bizalom a jövő iránt. Nyílt, derült tekintettel nézett szét s mintegy hirtelen gondolattól kapatva. letért az országúiról, s a pagony hús utján haladt tova, mely a két város határát köti össze. Versenyre kelve a madarakkal énekelt, s nem kevésbbé buzgón, mint a méhek s pillangók tekingetett a virágok után. s szedte őket bokrétába.

Egyszerre egy park rácsos kis ajtaja előtt találta magát, milyenek nagy számmal vannak Hamburg s Altona közt. és mintegy testvéri köteléket képeznek a két nagy város közt.

Utasunk bepillantott az ajtón. — Meglepetve állt meg, leigéz- ve egy kedves látványtól. Nem messze az ajtótól, teljes díszében virágzó rózsalugas alatt ült egy fiatal 14—15 éves leányka, köny- nyü fehér ruhában, haja, keble tele szeszélyesen oda tüzködött rózsával, s abban fáradozott, hogy egy óriási new-foundlandi kutya nyakára rózsakoszorut fűzzön.

A fiatal ember pár pillanatig mosolyogva nézte a kedves jelenetet, azután kinyitva az oldalán függő nagy tárczát, rajzolni kezde. Gyorsan haladt munkájában, de hogy kényelmesebben dolgozhassák, az ajtónak támaszkodott, mely a nyomásnak recsegve engedett s felnyílt.

A kutya megmozdult a neszre, s idegent vevén észre, morogni kezdett.

— Csendesen, Plútó! utasitá rendre a lányka.

félő, hogy a szállítmányok rohamosan érkező nagy tömegét igy is aligha fogják idejében elrendezhetni.

A kiállítás területe épületekben oly gazdag, hogy méltán Ipar-városnak nevezhető. Van köztük egy pár gyönyörű épület, ilyen a király-pavillon, a képező művészeti csarnok, melyen a majolika-diszités páratlan szép, az erdészeti pavilion stb. A gazdasági csarnok előtt eddig is sokan megbámúlták már a Zichy Ferencz gróf diószegi uradalmából került gyümölcsfa-alanyokat, melyek igazán páratlanok a maguk nemében. Egyik fa virágkosár, a másik gyümölcsállvány, a harmadik földgömb alakú. Vannak fái, melyek a legszabályosabb alakban ő Felsége, Rudolf, Stephania monogrammjait tüntetik elő. Különösen érdekessé teszi ez alanyokat még, hogy minden egyes ág más és más gyümölcsöt hoz.

Nagyon érdekesnek Ígérkezik a főbejárás közelében álló fürdő-panoráma, melyben a legszebb hazai fürdők lesznek plastikus előállításban láthatók. Ennek hatása oiy meglepő, hogy a szemlélő csaknem azt képzeli, hogy valami közeli magaslatról látja az igazi vidéket.

A kiállítás igazgatósága mindent elkövet, hogy a fővárosi közönséget is állandó vendégül nyerhesse meg. így példáúl az egész kiállítás idejére szóló jegy kapható 12 írtért s a családtagok már csak 8 irtot fizetnek. A kiállítási épületek esti hat óráig, a kiállítás területe 11 óráig lesz nyitva, s az esti belépti dij csak 20 kr. Nagy előny ez a vendéglősökre, s a közönségre is, mely zárt helyen, distingvált körben találhat üdülést.

E. B.

— Hangverseny. Az egri, cist-r. főgymn. ifjúság énekkara, a szegény tanulókat iskola-könyvekkel segitő könyvtár gyarapítására, Komáromy Mariska k. a., a budapesti magy. kir. operaház énekmüvésznője, Hirsch Hugó, és Szabó Gyula urak, valamint a helybeli katonai zenekar közreműködése mellett jövő vasárnap, f. hó 26-án, az érs.-lyceum dísztermében, hangversenyt rendez, a következő műsorral: 1. „Czigány-él et“, Schumann R.-től, katonai zenekar kísérete mellett énekli a főgymn. ifj. énekkar. — 2. „Les deux aló nett es“ (a két pacsirta), impromptu, Lescheticzky T.-tól, zongorán játsza Lang Sándor, IV. o. növendék. — 3. „Ismered-é a hont ?“ magán-dal Thomas „Mignon“ dalművéből, énekli K om ár omy Mariska k. a. a m. kir. operaház énekmüvésznője; zongorán kiséri Szabó Gyula ur. — 4. „Magyar népdalok“ BelezDe Plútó csak morgott tovább s oly mozdulatot tőn, mintha el akarna rohanni.

— Csendesen, ha mondom, békétlenkedett úrnője.

S minthogy a kutya csak nem hallgatott el, ő is felpillantott, s észrevette az idegent, ki kalapját megemelve, mosolyogva közeledett.

— Bocsásson meg a tündér-kisasszony, ha zavarom varázsló munkájában.

— Nem vagyok én tündérkisasszony, kaczagott fel a fiatal leány, s nem is varázslók, csak ennek a csúnya Plútónak a nyakára akartam koszorút fonni, s ez a gonosz nem engedi. De hát nem maradsz csendben ? — fordult a kutyához, mely barátságtalan morgással közeledett a fiatal ember felé.

Ekkor a tárczából több lap hullott ki, s a leányka meglátta, hogy azok rajzok.

— Ah ön festő ? kérdé kíváncsian.

— Azt nem mondhatnám, csak kedvtöltésből, útközben raj- zolgatok.

— Szabad megtekintenem a rajzokat?

— Oh igen. Tessék, itt vannak.

A lányka lapozni kezdett, egyszerre csak meglepetve kiáltott fel.

— Nini, hisz ez én vagyok, meg Plútó! Nézd csak kutyám, le vagyunk rajzolva. De ez még nem kész, miért nem végzi be ?

— Hát bevégezzem ? kérdé mosolyogva a fiatal ember.

— Természetesen. Jer ide Plútó, de most nyugottan kell lenned, lerajzolnak bennünket.

S ezzel folytatta a félben hagyott koszorúzást.

Az utas azonban nem mozdult, gyönyörködve nézett rajok.

— De hát miért nem rajzol tovább ? kérdé a leányka, mi*