Eger - hetilap, 1885
1885-04-14 / 16. szám
XXIV. év-folyam. 16. szám. 1885. április 14-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 irt — kr Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — 45 Egyes szám — 12 ,. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széclienyi-utcza, zsebköz, 24. sz.) és Szolosányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Eger, april 14. 1885. A hevesmegyei alispáni szék betöltésének közelgő ideje fokozódó izgalomban tartja megyénk közönségét. Mint az imitt- amott tartott összejövetelekről, conferentiákról hozzánk érkezett tudósítások mutatják: az eddigi jelöltek mellett híveik erősen sorakoznak, s az agitatiók teljes erélylyel folynak. Mi ez alkalommal, nézetünk szerint, nem látván szükségét annak, hogy akár a közügy, akár megyénk érdekeinek szempontjából, a választással szemben agitationális állást foglaljunk el: tartózkodunk egyik vagy másik párt zászlóvivőjéül szegődni be; hanem az indifferens reporter szerepére helyezkedve, egyszerűn registráljuk a beküldött közleményekből s értesítésekből az érdekesebb mozzanatokat. Mig a Gy ön gyös - v idé k, Egerre támaszkodva, biztosnak hitt diadalérzetében, mosolyogva nézi, mint erőlködik a Mátra: addig a Tisza-vidék, rendkívüli tevékenységet fejtve ki. egyre erősebb, hatalmasabb phalanx-szá tömörül, s fennen hangoztatja a „qual ificatió“-nak, zászlajára irt jelszavát. Kortes-fogásnak megjárja; s részünkről, igazat szólva, mi sem tartozunk azok közé, kik azt vallják, hogy ,.akinek az úristen hivatalt ád, annak észt is ád hozzá.“ Sőt a sokak által hangoztatott azon állítás igazságát sem akarjuk szem elül téveszteni, hogy az alispáni tisztnek mindegyre táguló, közigazgatási, iparhatósági, stb. bírói hatásköre okvetetlenűl megkívánja a törvényekben való jártasságot s gyakorlottságot. De ezek ellenében tagadhatatlanul van némi igazuk azoknak is, kik azt tartják, hogy „egy véka praxis gyakran többet ér egy köböl theoriánál“, s a gyakorlati életben, a „diplomatikus kényelemszeretettel“ szemben, a közügyek hosszas szolgálatában szerzett, erélyes „praktikus munkaképességnek“ mindig megvan a maga jogosultsága. Azonban ha Teljes hűséggel akarunk az ügyek állásáról referálni, nem szabad figyelmen kívül hagynuuk a pessimisták azon „kicsiny, de erős“ táborát sem, kiknek álmait még folyvást háborgatja a, szerintük, csak „szunnyadó“, de még végkép „ki nem múlt“ székhely-kérdésének hazajáró, kisértő szelleme ; kik, a gyöngyösi diadal esetén, a megyénél a gyöngyösi befolyás és hatalom potenczirozásában fenyegető veszélyt látnak városunk jövőjére nézve; s kik ép ezért, mintegy szégyentükröt tartva elénk, mintha Eger már nem is volna képes saját szülöttei köréből teljesen versenyképes alispáni jelöltet szemelni ki: figyelemre s méltánylásra érdemes szózattal váltig azt hangoztatják az egri megyebizottsági tagok tekintélyes, s — tán mondhatjuk: döntő — táborának füleibe: „támadjon már egyszer vala- hára önérzetre; elégelje meg a provinczia uralmát, s ne ereszkedjék le particuláris érdekek szekértolójává, hanem saját kebeléből válaszsza meg alispáni jelöltjét.“ — Mi, habár egészen tiszteletre s becsülésre méltónak tartjuk is az illetőknek eme. városunk jól felfogott érdekei- s jövőjének féltékeny őrzésére valló enuncziáczióját: a múltak tanulságai után Ítélve, épen nem vagyunk hajlandók osztozni a székhely-kérdésre vonatkozó agy- rémes aggodalmaikban. Ha tehát föl is merült néhány egri megyebizottsági tag körében, egy spécialiter egri alispáni jelölt fölállításának eszméje: a vasárnapi általános egri conferentiát megelőzőleg, Csiky Sándornál, csupán néhány (mintegy 16 — 18) egri megyebizotts. tag részvétével tartott magánjellegű, tájékoztató értekezleten ez eszme, úgy látszik, nem talált visszhangra, amennyiben ez előér- tekezlet csaknem egyértelműleg kimondotta, hogy a vasárnap tartandó nagyobb értekezleten, a megyebizottság egri tagjainak. alispáni jelöltül K a s z a p Bertalan jelenlegi árvákszéki elnököt fogja ajánlatba hozni. A megyebizottság egri tagjainak imént érintett tágabb körű co nferentiája, mintegy 36—40 helybeli megyebizottsági tag részvéte, s Csiky Sándor korelnöklete alatt, a város közháza nagy-termében, múlt vasárnap, f. hó 12-én a délesti órákban csakugyan megtartatott. A értekezleten mindenekelőtt szóba jött, hogy miután Z a- lár József, a megye főjegyzője, ki úgy a megye hosszas szolgálatában szerzett kivaló érdemei, mint a megye közönségének iránta mindenkor tanúsított szeretet«, becsülése s osztatlan bizalma által mindenek fölött, első sorban competens az alispáni tisztre, — magán-utón, úgy barátai, mint megyebizottsági tagok körében határozottan kijelentette, hogy az alispáni jelöltséget elfogadni egyáltalán nem hajlandó: az egri megyebizotts. tagok kebeléből egy magán-értekezlet abban állapodott meg, hogy ez értekezletnek megyénk egyik szintén közszeretet- és becsülésben álló, derék tisztviselőjét, éveken át buzgó szolgabiráját, orsz. képviselőjét, jelenlegi erélyes és munkás árvaszéki elnökét, — kinek a megye szolgálatában szintén elismerésre méltó érdemei vannak — '• Kaszap Bertalant ajánlja alispán-jelöltül. Az ajánlat köztetszéssel találkozott ugyan: mindazáltal, több oldalú felszólalás folytán, az értekezlet kimondotta, hogy mig eg}’- részí a privát körben tett nyilatkozatokat, s magán-értesitéseket a maga részéről nem fogadhatja el mérvadóknak: másrészt a Zalái' József, mint a megye egyik első, legérdemesebb, s igy az alispáni székre legméltóbb tisztviselője iránt érzett tisztelete kötelességévé teszi, hogy Zalár Józsefet, ez értekezlet kebeléből kijelölt küldöttség által az összes egri megyebizotts. tagok nevében, az alispáni jelöltség elfogadására fölkérje. Ez értelemben az értekezlet küldöttségi tagokul fölkérte Gáspárdy Géza, Imre Miklós, Petravich Bertalan és Vavrik Endre m.-bizotts. tagokat, kik megbízatásuk teljesítésére nyomban távoztak. A rövid időn visszatért küldöttség jelentéséből sajnálkozással értesült a conferentia, hogy Zalár József nagy köszönettel, s hálás szívvel fogadja ugyan az egri m.-bizotts. tagoknak iránta nyilvánított megtisztelő bizalmát : mindazonáltal alapos okok és körülmények, valamint az előző esetekben, úgy ez alkalommal is akadályozzák a jelöltség elfogadásában. — Erre a conferentia, ellenmondás nélkül, egyértelműleg elhatározta, hogy az alispánválasztásnál Kaszap Bertalanra adja szavazatát.
