Eger - hetilap, 1885

1885-04-07 / 15. szám

XXIV. év-folyam.

15. szám.

1885. április 7-én.

Előfizetési dij:

Egész évre . 5 trt

— kr

Félévre . . 2 „

50 „

Negyed évre. 1 „

30 „

Egy hónapra —

45 „

Egyes szám —

12 „

EGER.

Hirdetésekért

minden 3 hasa hozott pelit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő.

Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden.

Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza. zsebköz, 24. sz.) és Szolosányi Gyula könyvkereskedése (alanitvánvi ház a lvceuni átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő.

Fölhívás előfizetésre.

Évnegyedes t. előfizetőinket az előfizetések idejekorán való megújítására tisztelettel kérjük, nehogy a lap elküldése akadályozva legyren. Egyszersmind uj előüzetést nyitunk : az apr.—jun. évnegyedre 1 frt 30 krral ; apr.—szept. félévre 2 „ 50 „

apr.—deez. 3 negyedévre 3 „ 80 „

Az „Eger“ kiadóhivatala.

Eger, april. 7. 1885.

Nem lepett meg bennünket, de mégis mélyen lehangolt a következő tudósítás, melyet néhány nap előtt a bpesti lapokban olvastunk:

„A karczag-terennei vasút ügyében az érdekeltség Kisújszálláson és Abádszalókon értekezletet tartott. Az értekezletre megjelentek : Kisújszállás és Kunhegyes város, valamint Kenderes község képviselői, a megye alispánja, és a létesítő bizottság képviselője: Piufsich Frigyes, bpesti ügyvéd. Kisújszállás város felajánlott e vasút törzs-részvényei vásárlására 10.000 irtot. Kenderes község 20.000 frtot, Kunhegyes város 30,000 frtot, utóbbi ezenkívül a vasúthoz szükséges területet ott, hol a vonat kiosztatlan földeken fog átvonulni, ingyen Ígérte oda. A megye alispánja kijelentette, hogy bár nem érzi magát jogosítva a megye közönsége nevében bármiféle ajánlatot tenni, de saját nézetét tolmácsolja, midőn kinyilatkoztatja, hogy a szóban forgó vállalatot a megye közmunka-alapjából támogatandónak véli, s ehhez képest kész a létesítő bizottságnak a megye közönségéhez e tárgyban intézett kérelmét bizonyos mértékig pártolni, s e mértéket azon arányban találja, mely szerint a megye területén létesített egyéb vicinális vasutak részesíthettek a megye részéről támogatásban, vagyis kilométerenkint mintegy 1600—1700 frt erejeig bocsátkoznék bele a megye, törzs-részvények vásárlásába. A tervezett vasút által Abádszalók, Kenderes, Kunhegyes községek közvetlenül, ezenfölül több község közvetve érintkezésbe hozatnék a világforgalommal, s a megye, a vasút segélyezése által legolcsóbban teljesítheti azon, már elodázhatlan kötelességet, hogy e vidék közlekedési viszonyainak javításáról valamiképen gondoskodjék. Más részről csak azon költséget véli a segélyzés mértékének alapjaul, amibe a tervezett vonatnak a megyét átszelő része kerül; minthogy pedig a talajviszonyok e vidéken nem sokat különböznek a többi viczinális vasutak területénél évfordulóktól: a segélyzés arányát a többi vasutakéhoz aránylag véli megállapíthatónak.“

Eddig a közlemény. Mi azonban, megbízható forrásból értesülve, már azt is hozzá tehetjük, hogy gr. Károlyi Gy. közbenjárása s buzgalma folytán immár a karczag-terennei vonal kiépítési költségei is be vannak szerezve, amennyiben egy bankház azon ajánlatot tette, hogy az épitési költségnek 60°/o-ját előre lefizeti, s a 100 frt névértékben kibocsátandó részvényeket 90 frtjával átveszi.

Mig tehát mi, megszokott ázsiai kényelemben szép csöndesen aludtunk, azalatt a karczag-kisterennei vasútvonal létrehozása immár bevégzett ténynyé lön.

Mi, kik városunk jövőjét, fölvirágzását mindig igaz lélekkel

hordtuk szivünkön, s rég beláttuk azt, hogy Eger csak úgy prosperálhat, s a vele egyrangú provincziális városok szembetűnő emelkedésével s haladásával csak úgy tarthat lépést, ha szárny- vasutja, a bánrévei összeköttetés által, a világforgalomba lép: illetődve, s megütközéssel állunk e hir előtt, melynek hangjaiban Eger város szebb jövője fölött a hal ál harangot halljuk k o n g a n i.

Mert valóban méltó aggodalmakat, s mélyen elszomorító gondolatokat kelthet minden ember keblében, ki városunk iránt melegebben érdeklődik, ama tény, hogy mig egyes községek tanulatlan földműves népe, belátva mind szellemi, mind anyagi föl- virágzásnknak ama hatalmas lendületét, melyet a vasúti összeköttetés által nyernek, önként, örömest, ezreket áldoznak annak létrehozásáért: addig Eger város intelligens közönsége, mely pedig minden szép és jó iránt való lelkesedését gyakran szereti hangoztatni, akkor, midőn egész jövője fölvirágzásának, vagy él- hanyatlásának kérdése fordult meg a koczkán, nem tudott annyi lelkesülést kifejteni, s annyi áldozatkészséget tanúsítani, hogy az előmunkálatokra szükséges rongyos pár ezer forintot előteremtse _

Tartottunk gyűléseket e tárgyban; választottunk bizottságokat. Tartottunk hazafias, lelkes dikcziókat. Beszéltünk sokat és nagyokat. Mert ehhez igen értünk. No meg — inni is a hazáért. De tenni ? az már más kérdés.

Igen szép dolog az. midőn Eger lelkes közönségének „ha- zafisága“ áldozatot hoz a „nemzetiségnek“, s néhány ezer forintot összeteremt egy állandó szinház létrehozására, — mely azonban a XIX. században aligha kiépül; — s hogy a jövő századig ne kelljen várakoznunk, újabb néhány ezer forintot gyűjt hirtele- nében össze, hogy még ideje-korán fölállíthassa az aréna-bódét, nehogy a „saison mórt“ alatt., mulatni s gyönyörködni szerető közönségünk unatkozni egyen kénytelen. Mert hát ma napság a modern cultura követelményei közé tartozik, hogy a színházban, dráma-költészetünk ugyancsak gyér, s nem is valami nagy hazafias rajongással pártolt termékei mellett, a franczia s német, ér- zék-csiklándó, frivol operettek- és chansonettekben is ékes m a- gyarnyelven gyönyörködjünk; hiszen ki is vehetné azt rósz néven, ha ebben az átkos, közös-ügyes világban, az elviselhetetlen adók súlya alatt görnyedő misera plebs contribuens, a maga nyomorúsága mellett, liében-korban, jó pénzért, a mások bolondságain is akar nevetni, s mikor „panem“-et kiabál, „eircen- s e s“-eket is követel ? . . .

I)e ha tapasztaljuk, hogy közönségünknél az ilyesmik iránt is megvan a lehető áldozatkészség: nem kétszeresen hazafias kötelességök-é azoknak, kik minden közügy létesítésében, s elé- mozditásában a v e z ér s z er e p e t vindicálják magoknak, minden hatalmokban álló eszközzel, és lelkesedéssel buzdítani a lehető legnagyobb áldozatkészségre e közönséget akkor, midőn e közönség egész jövőjéről, anyagi s szellemi fejlődésének egyik legfontosabb tényezőjéről, a „tobe, or not tobe“ kérdéséről van szó ?

Tekintsünk körül. Széles Magyarországon ma nincs vidék» nincs hely, nincs község, mely a vasúti összeköttetés roppant horderejét be ne látná, s annak létesítésére a legterhesebb áldozatoktól is visszariadna. IJjabb időkben, hazánk számos vidékein a leglázasabb tevékenységet látjuk kifejlődni másod,- harmadrendű vasútvonalok tervezése, s a tervezettek létrehozása, s az országos fővonalakkal való összekapcsolása érdekében. íme néhány példa, melyeknél már a kiépítési költségek is meg vannak állapítva s részint kiépíttettek, részint épités alatt állanak : Ujszász- ról-Jászapáthiig 32 km. bosszú sikvonal, 18,920 frt. km.-enkint; Szajol-Kunszentmárton 36 km. sikvonal, 18,800 fi t. km.-e; Deb-