Eger - hetilap, 1885

1885-01-08 / 2. szám

14

sőt be sem eresztik a nagy-terembe, hol a gyűlés fog tartatni, legfeljebb a kakasülőn lesz számára hely tartva, — azaz talán jobban mondva oda fog ökle, karja, könyöke utat nyitni a Bös- kék, Marik, Klárik, Marcsák s ezek imádói tömött sorain keresztül. Jól van, helyes, ide fogunk menni! Majd ha a nyertes név elhangzik s a csodálkozás tompa moraja vonul át az egész termen, ő majd akkor fennt az imádott, fenséges nép közül kiált le a hintók lakóira s harsány hangon zúgja .füleikbe: „Ide nézzetek, itt ragyog a gyémánt, itt a nép között! Én a dicső nép köréből kiáltom: én vagyok a győző, ide a babérral, hadd oszszam szét népem között.“

E drámai fejlemény oly hatással volt hősünkre, hogy minden további megfontolás nélkül rohant az utczára s innen egyenesen a kasinó felé, hol aztán a már előre mondott módon pár kék folt belépti dija mellett az öreg brugós czigány mellett positiót foglalt s pedig elég kényelmeset, mert a bőgő elég respektussal birt a fennséges népre s igy költőnket sem szoritá agyon, ki annak véd- pajzsa alá menekült.

Hagyjuk kissé gyémántunkat a fenséges nép aranyától körülfogva tündökölni, s szálljunk le a magasból az alant gyülekező tái'saság közé s vegyüljünk a csevegő körök beszédzajába s legyen szabad ide is oda is félfüllel figyelmezni s történetünk kibővítésére egyetmást az olvasó tudomására hozni.

V.

—■ De kinek a gondolata is volt ez a pályakérdés, — kérdé egy tisztes matróna a mellette ugrifüleskedő ifjúhoz fordulva ? És hozzá olyan szép összeget kitűzni! Igazán méltó elismerést érdemel a kasinó elnöke, ki ezt a pénzt összegyűjtötte.

— Szabad legyen nagysád szerény személyemben az indítványozót bemutatni, ki elég szerencsés volt nagysád dicséretét kiérdemelni.

— No persze, szénégetőnek tőkén a szeme ; jegyző meg csípősen a matróna balján helyet foglaló viruló hajadon. Beméllem ön is a pályázók közt van.

— Óh nem; Malvin kisasszony! bár szívesen veszem célzását, most az egyszer bátor vagyok kijelenteni, hogy Malvin kisasszony tévedett, — mondá hamiskásan mosolyogva az említett lovag, úgy hogy mosolya inkább ellenkezőt engedett következtetni, mint mit szavaival kifejezett.

Amott a másik csoportban öt fiatal arszlán ereszkedett élénk beszédbe, szavok már messziről hozzánk hangzik.

— Ugy-e Pista, te is pályáztál — hisz’ látszik az arczodon, hogy szurkolva várod az eredményt — fordult egy barna szálas ifjú a mellette álló szőke zömökhöz, kinek szórakozott külseje mindenesetre jogossá tévé barátja észrevételét.

— Nem. lemondtam egészen az irodalomról, sok a hivatalos dolgom s inkább azok után látok.

— Eh, mire való az a farizeuskodás, jegyző meg kissé hevesen egy másik az öt közöl, hiszen hányszor kaptalaK rajta, mikor hirtelen fiókodba rejtettél valamit.

— Pista te, ha betalálna vágni az 50 arany, fordúlt az ostromlotthoz egy virgoncz fekete fiatal ember, meg mellé az 500 aranyat érő dicsőség, nem állok jót érte, hogy Várkonyit ki nem kosarazná Malvin kisasszony, amit megint nem adnék 5 ezer aranyért.

— De ha mondom, hogy nem pályáztam! mondá a kis szőke fiatal ember, kinek élénk kék szemei, kiderült homloka s félig beleegyező mosolyra nyílt ajkai mutatták, mily kedves volna rá nézve az a véletlen.

A túlsó szegletben három éltesebb hölgy körül négy szép rózsa s egy sereg fiatal ember udvarolt,

— Látja Vilma kisasszony azt a szőke fiatal embert, ott Hidy báró mellett, arra van mindenkinek a gyanúja, hogy ő lesz a nyertes. Beszélik, hogy még iskolás fin korában nagy feltűnést okozott egy népszínműi pályázaton.

Vilma kisasszony a jelzett irány felé fordúlt s közönyösen tekintett a jelzett fiatal emberre; mintha inkább máson kivánná szemét megnyugtatni.

— Ott amaz, ötös arszlán kör, látja nagysád, fordult egy piperézett lovag a mellette ülő hölgyhöz, — melynek minden tagja a pályázók között van. Egymást bosszantják, hogy mit tesz, ha megnyeri a dijat, s mindegyik igyekszik biztosítani a másikat, hogy nem pályázott.

E vig csevegéseknek egy kis-városi tánczterem volt a színhelye, mely alkalommal hivatalos szint öltött magára, már t. i. a mennyire egy ragyogó csillároktól, finom csipke függönyöktől s kedves tableauktól díszített tánczterem hivatalos szint képes ölteni.-Egy hosszú zöld asztal foglaló el a terem közepét, lebontva zöld posztóval, mellette székek a bölcs választmányi tagok és még bölcselői pályabírók számára.

Kevés váltatva, hogy a fényes társaság összegyűlt, belépett, az elnök; komoly, tisztes, ősz méltóságteljes arczal s elfoglalva székét, helyet foglaltak a többi illetékesek is helyeiken. Kiadó éljen s rá a zenekar tussá fogadta a belépő közkedveltségü öreget, ki a gyűlést megnyitódnak nyilvánítván, a szokásos előzmények után a bíráló bizottság jelentését olvastató fel.

Mély csend közt lépett egy különálló emelvényre a bírálók elnöke, s a dolognak megfelelő komolysággal kezdé olvasni a bírálatot.

Minden szív hangosan dobogott, s a feszült várakozás halványsága volt látható minden arczon. Bájormi Adorján feledve, hogy a fenséges nép több becsülést érdemelne, ököl és szóbeli bizonyítékokkal igyekvők a kakasülő díszes hölgykoszoruját elég gyöngédtelenül arra figyelmeztetni, hogy nem a kapuban állanánk, se nem a kúton volnánk. Látva, hogy a szava felségsértés volt, s hogy csak ellenzéket teremtett, tanácsosnak látá további figyelmeztetéseivel felhagyni, mert még majd a bőgő nagy respektusa sem fogja megmenteni egy pár kitüntető ütlegtől, s amennyire az egyensúly veszélyeztetése nélkül tehette, kihajolt a kakasülő párkányán s fülkagylója hangfogó képességét költői tenyereivel na- gyobbitva nyelni látszék a szóló szavait.

Az a bizonyos fiatal ember, kit az ötös társaság után Vár- konyinak nevezhetünk. Malvin kisasszony s mamácskája mellett szórakozottan kezdte a padozat festett s a terem élőalakjait nézegetni ; látszott rajta, hogy a hosszú bevezetés olyan formán hat rá, mint, szomju torokra a hosszú toaszt.

Az a másik, ki a három éltesebb hölgy udvarában Vilma nagysád mellett foglalt helyet, a bevezetés unalmát elméncz megjegyzéseivel igyekezett eloszlatni.

— Nézze nagysád, hogy rágja az ajka szélit Hidy báró a nehéz várakozás miatt. Szeretné mutatni, hogy közönyösen veszi a dolgot, pedig pislogó szeme s halvány ajkai eléggé elárulják, hogy érdekli a dolog. Hogy sugdos Szacsvay is a Sebők fülébe egyetmást, hogy biztosítsa magát a felfedezés elöl, pedig összevissza kapkodása jobban elárulja minden egyébbnél.

— Látja nagysád a Jenő nővérét, mily szakgatottan szedi a lélekzetet; fogadni mernék, hogy ő tisztázta le a bátyja versét. De meg különben ő maga is oly eszeveszetten czibálja a bajuszát, mintha minden szála ellen összeesküdött volna.

— Hogy is hívják azt a szőke embert, kit az előbb emlitett, mint igen kiválót V

— Bankos Jenő; igazán meglátszik rajta, hogy biztos a siker felett. — nézze csak nagysád, milyen a többi négy hozzá képest, mintha mind tűn ülne.

— Nézd csak Bankos — fordult az ötös arszlán körből a fekete virgoncz fiú az emlitett genialis szőkéhez, milyen áhítattal veti a szemét Városy a plafondra, mintha magasabb régiókban járna, pedig úgy figyel minden szóra, hogy lélegzeni is alig mer.

A megszólított nyugodtan forditá fejét az asztal mellett ülő felé, ki csakugyan közönyösnek látszani akaró arczczal bámult a padlásra, mintha az oda festett angyalkák sorsát irigyelné, kik azok mellett az illatos gyümölcsös kosarak mellett lebegnek s nem kénytelenek egy körmönfont bíráló tortúráját átszenvedni. Hagyján, ha még csak a dolgot közepén kezdené s nem igyekeznék olyan átkozott hosszú bevezetéssel az úgy is gyötrődött költők kínjait növelni. — Pedig, dehogy! megfeledkezett pillanataiban olyan gyors pislantásokat tesz s oly idegenszerüleg érzi magát, hogy csak a gyermek nem olvashatja le az arczárói, hogy pályázott.

(.Vége kov.t

HIRFÜZÉR.

— Szilveszter-estéjén a hálaadó istenitiszteletet ngs s ftő Esendő vies József, kanonok ur végezte s ekkor a prédikáeziót dr. Demk'ó György, theologiai tanár úr, mondotta. A székesegyház minden része teljesen megtelt ajtatoskodókkal. — Újév napján a szentmisén mélt. s főt. Lengyel Miklós püspök ur teljes segédlettel pontifikáit. Az egyházi zene volt: Pastoral mise, Horáktól. Graduale: „Puer natus est“ in G., Diabellitől. Offertorium: „Christus natus est“. Quintett, Blaháktöl, sopran solo- és férfi négyes kísérettel. — Vi/Jcereszt-ünnepén ngs s ftő Kovacsóczy István kanonok úr pontifikáit. A musica sacra a következő volt: Missa