Eger - hetilap, 1885
1885-03-24 / 13. szám
109 tűk illúzióinkat, egynémelyik csüggedten, tört reménységgel hagyta el a magasra vivő pályát; elvonult kenyérért küzdő proletárnak. Másrész késő bánattal halad kedv nélkül roszűl választott pályáján. De senki sem vesztett annyit, mint a ki elvesztette az életet. S a mi kis asztal-körünknek is vannak halottjai. Az egyik, egy vékony, szelíd arczú papocska volt, kinek halála hire megkésve érkezett hozzánk, még csak egy egyszerű koszorút sem tehettünk koporsójára. S a másodiknak sírját csak most halmozták fel. Meghalt! Ifjú életét kioltotta az a tüdőt romboló iszonyú kór. . . Meghalt, ép' akkor, midőn tanúló pályája végéhez érve, belépett vön’ az életbe. Az embernek úgy összeszorúl a szive, mikor egy ilyen kettémetszett élet romjaira húllanak a hideg göröngyök ......................Mi életrajza lehet egy embernek, ki távol á llva a nyilvános élet zajától, csöndben munkálkodott? Nem azt mondom, mi volt, ha nem mi lett volna belőle. Sanyarú viszonyok között nőtt fel. Kora-gyermekségétől maga kereste kenyerét. Nem volt lángész, de igenis szorgalmas, jó tanúió. S az ilyen ifjakból szokott válni a társadalomnak, a hazának legtöbbet használó derék férfiak, sajnos, gyér phalanxa. Jó, szelíd lelkű fiú volt, a kinek sirjára igazán mindnyájan ejtettünk egy őszinte, szánó könyűt. Elemésztette gyönge szervezetét a megerőltető munka és a szeszélyes végzet épp’ akkor adta végét, mikor már közelgett a gyümölcsszedés ideje. Szegény jó társunk, mindnyájunk barátja, aludd nyugodtan örök, mély álmodat; s ha majd eljó a fogadott nap, neked is állítunk bajtársi asztalunk mellé széket, s ha jó lelked fölkeresi a hajdani vig fiúk megritkult sorát, nem fogja helyedet koszorútlan találni. Pasqúino. — Keresztúri Kálmán, egri jogakad. polgárt, a szép reményekre jogositó ifjút, hétfőn, f. hó 23-án, közrészvét kisérte az örök nyugalom helyére. — Gyászhir. — Potyoró Gábor, m. kir. honvédhadnagy az egri 49. sz. honvédzászlóaljnál, f. hő 21-én, hosszas szenvedés, után, élete 30. évében elhunyt. Temetése ma, f. hó 24-én d. u. 4 órakor fog végbemenni. — Gyászhir. — Juhász Sándort, Eger város adóhivatali pénztárnokát, nagy családi szomorúság érte. Gyöngyösön, a Mária- tanodában lévő 11 éves Kornélia nevű egyetlen leányát, 8 napi betegség után. az őt szeretve környező nénikék áldozatkész ápolásának daczára is, e hó 16-án elrabolta a kérlelhetlen halál. A betegség súlyos voltáról értesített apa már csak hideg tetemeit láthatta leánykájának, kit e hó 18-án a gyöngyösiek közrészvéte mellett kisért ki az örök nyugalom helyére. A bánattal teljes apának 1*/s év lefolyása alatt ez a harmadik szomorúsága; előbb szeretett nejét, nem sokára utána csecsemő gyermekét vesztette csében s boldogságban él az ő legifjabb testvérök, s látták az ajándékokat, melyeket nekik küldött, majd megpukkadtak az irigységtől s csak úgy fújtak haragjukban. — Gúnyt akart űzni belőlünk azzal a rongyos mogyoróval, s azzal a kanálnyi vizzel! Az öregebb a földhöz vágta a mogyorót s összetaposta sarkával. A mogyoróból vér buggyant ki. — Kis csecsemő rejlett volt benne; a királyné széttaposta a fejét. A király látva feleségének e tettét, s megpillantva a széttaposott kisdedet, felkiáltott: — Rajta 1 Vigyétek el szemeim elől; vágjátok le rögtön a fejét! S könyörület és kegyelem nélkül halálra vitette. A másik nővér ugyanazon időben kinyitva az üveget, tartalmát kiöntötte az ablakon át az utczára. Az ablak alatt pajkos gyermekek épen azon pillanatban hurczoltak el egy döglött macskát. Az üveg tartalma épen a macskára ömlött, s ez abban a perczben rögtön feléledt. — Ah! gyalázatos bűnös asszony! — kiáltott a herczeg. Kioltottad gyermekeink életét! S dühében saját kezével fojtotta meg feleségét. A szegény szabó visszatért legifjabb leányához, és sírva beszélte el neki. hogy mi történt. — Egyél, igyál atyám, de napnyugta előtt távozzál; mert ha Napkirály itt találna, rögtön hamuvá lennél. Majd ha jó hirt mondhatok, hivatni foglak. Este hazajött a Napkirály, s felsége kérdezé: — Felség! Mit láttál utadban? — Lefejeztek egy királynét, s megfojtottak egy herczegnét. Meg is érdemelték. — Ah, felség! Az én nővéreim voltak azok. Te föl tudnád támasztani őket; ne tagadd meg ezen kérelmemet! el. Számos barátainak őszinte részvéte nyújtson némi vigasztalást mélyen megszomorodott lelkének. — József napját, Tisza-Füreden, Lipcsey József földbirtokos vendég-szerető házánál az idén is, mint rendszerint, nagyszámú, díszes társaság üllötte meg, mint a házigazda névünnepét. A dúsgazdag magyaros estebéd során egymást érték a szívből fakadt, szívhez fszóló pohár-köszöntők; melyek sorából kiemeljük nagytiszt. Bán Zsigmond helybeli lelkésznek felköszöntőjét a házigazdára; ugyancsak ő üdvözölte a nagy számban jelen volt megyebizottsági tagok nevében a járás szeretett szolgabiráját, Lipcsey Tamást, mint Hevesmegye jövendő alispánját. A pátriárchá- lis színezetű, fesztelen mulatságnak csak az ablak-függönyökön átragyogó tavaszi nap vetett véget. — Tűzoltó-bál Tisza-Füreden. (Saját tudósitónktól.) — F. hó 17-én a helybeli tűzoltó egylet saját pénztára javára kitűnően sükerült tánczmulatságot rendezett. Nagyszámú és válogatott közönség vett részt a fakadó hajnalba benyúló tánczestélyen. A négyeseket 35—40 pár tánczolta. A bál háziasszonyát, L i p c s ey Tamásné, B e n i c z k y Gabriella úrnő ő nsgát, beléptekor gyönyörű csokorral lepte meg a tapintatos rendezőség. Ott láttuk a tánczoló hölgyek sorában: Bogya nővérek, Brunner Mariska, özv. Ka- lavszkyné, Kovássy Ferenczné, Kovássy Kálmánná, Lipcsey Tamásné, Lipcsey Ilona, Lidiké, Margit és Szeréna, Mihálovich Zina, Nyári Tériké, Rónainé, Sipos Emma, Szekerka Lujza, Szigetiné, Weisz Bella úrhölgyeket stb. A bevétel 300 forint körül jár.-- Hangverseny.— Gibara Emil, kitűnő zongoramesterünk, mint halljuk, — húsvéthétfőn, hangversenyt szándékozik rendezni. Bővebb tudósítást lapunk jövő száma, hoz a hangversenyről, mely Gibara Emilnek ismert művészi játéka után Ítélve, zenekedvelő közönségünknek gazdag élvezetet igéi'. — Reményi Ede, hírneves hegedű-művész hazánkfia, ez idő szerint Ausztráliában aratja a babérokat. Jan. hó folytán üj Seeland fővárosában, Dunedinban adott hangversenyeket, s mint az ottani lap Írja, csudás játékával teljesen elragadta hallgatóit. — A főrendiház reformját tárgyazó tjavaslaton, a főrendiház bizottsága, leginkább azon megegyezés alapján, mely a kormány és a főrendiház egy tekintélyes pártja közt létrejött, — lényeges módosításokat tett. Az ekként módosított tjavaslat tárgyalását a felsőháztegnap kezdette meg. — A kötött compromissummal elégedetlen főrendek azonban egy előző értekezleten elhatározták, hogy a tjavaslatot még általánosságban sem fogadják el, s ha pártjuk soraiból mindazok, kiknek megjelenése kilátásba helyeztetett, a tárgyaláson részt vesznek, remélik, hogy többségben lesznek. — A belügyministerium, a törvényhatóságok utján, összeállit— Jól van! Majd meglátom! — felelt a Napkirály. Másnap reggel elment a temetőbe, hol a királyné volt eltemetve, megkopogtatta a sirkövet s igy szólt: — „Te, kit immár sir hantja fed, Azért küldött a nővéred: Ha megbánod bűneidet, Visszanyered életedet!“ Rögtön felhangzott a sírból a nővér felelete: — „Nővéremnek azt felelem, Semmi bajom sincs idelenn; Vidd meg neki a válaszom: Verje Isten! — azt kívánom!“ — Maradj hát, ahol vagy! Irigy, gonosz testvér! S Napkirály tovább folytatta útját. Elérkezve a másik temetőbe, hol a herczegné volt eltemetve, megkopogtatta a sirkövet s igy szólt: — „Te, kit immár sir hantja fed, Azért küldött a nővéred: Ha megbánod bűneidet, Visszanyered életedet!“ Rögtön felhangzott a sirból a nővér felelete: — „Nővéremnek azt felelem, Semmi bajom sincs idelenn; Vidd meg neki a válaszom: Verje Isten! — azt kívánom!“ — Maradj hát, ahol vagy! Irigy, gonosz testvér! Napkirály tovább folytatta útját; s a két gonosz nővért megették a férgek. „Mese volt nincs tovább; Ha nem elég, fűzd odább.“
