Eger - hetilap, 1884

1884-01-03 / 1. szám

5

megköszörülte előbb a torkát ilyenformán: krüin, krimi. Figyelmeztettük. hogy hagyjon fel vele: az csak rósz szokás; de az ő arcza ilyenkor elborult, s azt mondta, hogy mellbeteg; pedig dehogy volt az.

— Nem is való vagyok én kereskedőnek, tessék elhinni. Nem győzöm azt a sok hajlongást, futkosást, emelgetést. Tudósnak lettem volna én jó — folytatá boldog mosolylyal. Diákkoromban úgy is nagyon szerettem tanulni, különösen a görög nyelv volt kedvencz tantárgyam. Egy pár szóra még most is emlékszem. . . . Kriim, kriim. Ha eszembe jutna .... Igen! anthró- posz: testvér, úgy-e professzor úr?

III.

Eljött az esztendő vége. Szilveszter estéjére úgy határoztuk. hogy még egy nagyot mulatunk utoljára, aztán az új évben mind szolid, jámbor emberek leszünk. Nemes elhatározás! Azóta az igaz — sok Szilveszter-nap elmúlt, s nekünk mindig ismételnünk kellett a nagy fogadást.

Vacsora után a ..Miramare“ kávéházba mentünk. Az asztalon párolgóit a tea. a fülünkbe keményen húzta a czigány. Márga Náczi leengesztelt egy jégvirágot az ablakról s kinézett az utczára. Csúf havas idő volt, kevesen járkáltak kint.

— Nézzétek, ott van Jánoska. Huh, hogy' didereg.

— Hijjátok be.

— Megállj Jenő, még nem lehet — kiáltá Náczi kitörő kaczajjal. Még nem is beszéltem el nektek a legújabb csinyt. Elferdített, nőies Írással levelet küldtem neki, melyben ma estére kilencz és féltíz közt a „Miramare“ kávéház előtt találkozót adtam neki. Látjátok, pontosan eljött. Majd féltiz felé behívjuk.

Vidám beszélgetés közt eltelt egy negyedóra. Az én lelki- ismeretemet nagyon bántotta már, hogy Krupár úr miattunk még megtalálja magát hűteni. Titkon kimentem a kávéházból, hogy behívjam. Jánoskának hire sem volt.

Hogy is lett volna, mikor ezelőtt öt perczczel egy kellemesen csengő nőt hang ütötte meg fülét.

— Jó estét, Krupár úr. Bizony meg sem ismerné az embert.

— Ali. kegyed az, mademoiselle Irén; milyen pompás véletlen. Másfél éve, hogy szerencsém nem volt.

— No de most már jön velem, hozzám.

A kisérő szobaleány hátramaradt. Krupár úr Irén kisasz- szonynyal egy darabig szótlanúl haladt. Jánoska elfeledett egyszerre rendezvoust, mindent, csak a régi ideálja képe ragyogott előtte. Egyszerre egy édes gondolat villant meg agyában, mely boldog mosolyra késztette ajkait.

— Kriim. kriim, kedves nagysád — sugá a kisasszonynak — mondja csak, kegyed irta azt a levelet?

— Melyik levelet?

— A melyben ma estére rendezvoust ad.

Irén kisasszonynak eszében sem volt Krupár úrnak levelet Írni, de azért mosolyogva válaszolta :

— En irtain. Látja, meg is tartottam pontosan az időt,.

— Oh nagysád engem a legboldogabb emberré tett a földön. Most már érteni az aláírást: I. A. . . .

— I —á ! ? Hihihi!

— I. Á. Csak azt nem tudom elképzelni, miért cserélte fel a betűket?

— Fraucziásan akartam Írni, Krupár úr — válaszoló ha- miskás kacsintással Irén kisasszony, miközben nevetését kendőjével iparkodott elpalástolni.

— Szabad a karomat ajánlanom ?

— Elkésett. Épen itthon vagyunk. . . . No látja, nem vigyázott, elesett, hihihi! . . . Most már ne bántsa, majd ottbent leverheti magáról a havat.

A Krupár úr elgémberedett tagjainak nagyon jól esett a meleg szoba. Mégis hideg borzongás járta át a hátát, mikor Irén kisasszony levetvén bundáját, kalapját, a szomszéd szoba ajtaján . beszólott:

— Gyere csak muczuskám. Vendéget hoztam. . . . Krupár János úr, régi jó ismerősöm Komáromból. . . . Férjein, Csöröt- neky Balázs ügyvéd.

— Örvendek-hek .... igen örvendek.

— Isten hozta, kedves öcsém. Foglaljon helyet, gyújtson rá. ... Ni ni, talán bizony Szibériából jött? Még a füle is havas!

Krupár úr szeretett volna a szőnyeg alá bújni, olyan kényelmetlenül érezte magát. Ilyen rettenetes boszút állott rajta a régi imádott, a miért két esztendeig kurizált neki. Ezt már még sem érdemelte meg Jánoska, akármennyi ügyetlenséget követett is el az alatt a két év alatt.

Hej, Csörötneky Balázsné, te vagy a Krupár János boldog ságának megölője! Nem irtóztál e kegyetlen tréfától? Nem félsz most sem, hogy ez a kétségbeesett ember holnapra mindkettőtöket megöl ? Oh. te gonosz asszony, nem rettegsz ettől ?

.... Szerencsére a Jánoska elkeseredettsége nem tartott soká; lassankint kezdett magához térni. A gazda magyaros barátsága, s az asszonyka szives mosolyai apránkintfelmelegitették elfásúlt szivét. Néha-néha úgy tetszett neki, mintha a szerelem lángja villanna meg az Irén szemében, s ez őt boldoggá tette. Pedig csak kaczérság volt az egész. . . .

Késő éjfél után vetődött haza Jánoska mámoros szívvel. Lefeküdt, de az álom kerülte szemét. Ha lehúnyta, ha kinyitotta, csak őt látta maga előtt, Irént. . . .

Új esztendő napján, mikor a kirakatot rendezte, olyan vidám mosolylyal köszöntött felém, a mely azt látszott mondani, hogy ő a legboldogabb halandó a boldog új esztendőben.

Szegény Krupár Jánoska! B.

HIRPÜZÉE.

Lapunk múlt évi folyamának tartalom-mutatója jelen számunkhoz van mellékelve.

— Szilveszter-estén, a hálaadó iste nitiszteleten a székes- egyház teljesen megtelt ajtatoskodó hívekkel; mindnyája a legnagyobb áhítattal mondva köszönetét és hálát Alkotójának a múlt évi jótéteményekért. A szent beszédet ngys. Kovacsóczy István, a litániát ngys Szele Gábor kanonok urak tartották. — Újév napján a 9 órai nagy misét teljes segédlettel mélt. és ft. Lengyel Miklós püspök ur végezte.

— Az 1884. jan. 12-én Egerben tartandó jogász bálra az előkészületek nagyban folynak. — Úgy a katonai zenekar, valamint Palócz Kálmán talp alá játszó jeles zenekara teljes számmal fog közre működni; s tekintve a rendezőség fáradliatlan buzgalmát, ezen bál az idén is a legjobban sikerültnek ígérkezik.

— Sétahangverseny. Újévnapján a katonai zenekar az ó-kaszinó nagytermében sétahangversenyt tartott.

— Ä korcsolya-egylet múlt év s hó 30-án nyitotta meg pályáját. az érsekmajorsági tavon, katonai zenekar mellett. A jégpálya már ismert jelenségei majd mindnyájan jelenvoltak ez alkalommal s különösen kitűntek ügyes korcsolyázásukkal: Mészáros Kornélia, Gröber Berta és Gariup Irma kisasszonyok. Valóban egyike a legszebb látványoknak, a mint korcsolyázó szépeinknek a hideg piros rózsákat csókol arczaikra.

— Hymen. Itj. Székely János, megyei ellenőr, újév napján váltott jegyet özv. Marssó Ignáczné bájos és kedves leányával Jolán kisasszonyával.

— Hymen. Neumann Henrik, nyitrai fiatal kereskedő, múlt hó 26-án jegyet váltott Polátsik Herman helybeli, tekintélyes kereskedő, kedves és szellemdús leányával, Bertával. Zavartalan boldogságot e szép frigyhez !

— Katonai felülvizsgálatok. Az Aradon, Besztevczebányán, Budapesten, Egerben, Fejértemplomban, Kassán, Komáromban, Nagyváradon, Pécsett, Péterváradon, Pozsonyban, Szatmárnémetiben, Székesfehérváron, Szegeden, Temesváron, Nagy-szebenben, Kolozsváron, Gynlafehéváron és Brassóban szervezett állandó felülvizsgáló bizottságok, a folyó 1884-ik évben január hó 1-én, márczius hó 1-én, április hó 1-én, május hó 1-én és 2-án. junius hó 4-én, július hó 1-én, augusztus hó 1.-én, szeptember hó 1-én, október hó 6., 7„ továbbá 20. és 21-én, november hó 3-án és 4-én, végre deczember hó 1-én fognak egybeülni.

— A deczember 25-en a helybeli izr. iskola helyiségében megtartott ünnepélyt már múlt számunkban is említettük. Most annak részleteit, is akarjuk közölni: A hős Makabáusok 2000. évi emlékét ülték meg, és ezen alkalommal 12 ti- és leánynövendék teljes téli ruhával lett' ellátva, mely alkalommal Lakner Mór, IV. osztálybeli kitűnő tanító, köztetszéssel fogadott hazafias irányú szónoklatot tartott. Ebben kifejté az ünnepély jelentőségét; elősorolta továbbá az izraelita népnek az ős- és a közép-korban különféle viszontagságokkal való küzdelmeit. Mindezen viszontagságokon kér magasztos eszme kedvéért kellett átmenniük. Ezen két eszme az izraelita vallás sarkpontját képezi, és a sz. Írás következő igéjében van kifejezve: Az egyik: „Halljad Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk egyetlenegy,“ a másik: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.“ Ha akkori időben Antiochus Epiphanes győzedelmeskedik, akkor az