Eger - hetilap, 1884
1884-02-28 / 9. szám
72 Pénteken az írói s művészi jogról szóló törvényjavaslat vétetett tárgyalás alá. E javaslat fölötti vita folytatása csütörtökre lialasztatott, ki mondatván: liogy addig érdemleges ülést nem tart a ház, de hétfőn a Francziaországgal kötött keresk. szerződés harmadszori olvasása végett mégis tartatott ülés. TÁRCZA. A tiszti bál. A helyőrség összes tisztikara által Egerváros polgárságának tiszteletére rendezett tánczmulatság e hó 23-án este a törzskaszinó termeiben ritka fénynyel tartatott meg. E mulatság viszonzása volt Egerváros közönsége által a helyőrségi tisztikar tiszteletére az őszszel rendezett banquettenek. Mint amott mindkét részről a legnagyobb számmal vettek részt, úgy itt is tánczmulatságaink bármelyikét sokszorosan fölülmúló nagyszámú s igen díszes közönség volt jelen. Napok óta csak a tiszti-bál képezte a beszéd tárgyát mindenfelé s mindenki egy kitünően sikerült mulatságról alkotott képet magának. Csakugyan maga a mulatság mind a megjelent nagyszámú s intelligens közönség, mind az itt kifejtett fény és pompa által régóta páratlanul áll városunk gyéren látogatott tánczmulatságainak sorában. A mulatság fél kilenczkor vette kezdetét. A házi asszonyi tisztet Búb na Árminná Öméltósága teljesítette, a házi kisasszony pedig leánya Bubna Ella volt; amaz nehéz sárga atlasz selyem ruhában, virághimzéssel, emez Ízléses fehér tárlatán ruhában, illuzionnal. *) Az eleinte kissé tartózkodó kedélyesség csakhamar fölemelkedett azon színvonalra, hol képes az a legsikerültebb mulatságot előidézni. Az egyenruha túlnyomó számmal volt a civil öltözék fölött, mert vidékről is számos tiszt érkezett s az újonnan kinevezett szab. áll. honvédtisztek nagyobb része is egyenruhában jelent meg. A teremben a garde des dames helyét képező fő-hely két szögletét dísznövények közti állványokon az uralkodó-pár mellszobrai ékesítették, a bejárat, a lépcsőzet és a diszterem előtti előszoba szintén ügyesen voltak szőnyegekkel és fenyőgallyakkal díszítve. Eleintén oly sokan voltak a tánczteremben, hogy alig lehetett tánczolni, de később a termekben megoszlott a közönség. A táncz kilencz órakor csárdással vette kezdetét, előtán- czos volt Gyurits főhadnagy Bubna Ella kisasszonynyal. A csárdásokat Palócz Kálmán, a többi darabokat a katonai zenekar játszotta. A fúzértáncz ügyes figuráival tűnt ki; a jelvények igen szépek, a női tánczrendek tárczaalakokban, többféle sziliben Ízléses kiáll itásuak voltak. A négyeseket 70 pár tánczolta. A tánezoló hölgyek névsora: Blaháné, Bodnár Bella, Bogyay nőv., Bozik Imréné, Bubna Árminná, Bubna Ella, Burghardtné, Diviaczky Irma, Egedi Gizela, Eötvös Róza, Erdélyi nőv., Farkas Szeréna, Ferenczy Jolán, Fischer Sománé, Fogéi Ágostonná, Frank nőv., Fülöp Berta, Gáspárdy Czeleszta, Gröber nőv.. Hegedűs Helén, Hellvig Irmin, Hieronymi Béláné, Horánszky Irma, Horváth Béláné, dr. Huberth Jánosné, ,Imre Miklósné, Jekkelfalusy nőv., Juhász Györgyné, dr. Kállay Árpádné, Kemény Álajosné, Kiszely Etel, Kliegl Panni, Koós Boriska, Kronberger Mariska, Lázár Mérné, Majzik Vik- torné, Mansbart Margit, Mészáros Kornél, Mistét Szidi, Mossóczy Pannika, Okolicsányi Ödönné, Onczay Etel, Órondy Juliska, Pet- ravich Ilka, Remenyik Tercsi, Ringelhann Mariska, Rósa Gusz*) A bálanyának, Bubna Arminné ö méltóságának, született báró Pflummern Máriának rendkívül diszes és izlésteljes öltözéke közfeltünést keltett; azért ezt itt tüzetesen is megismertetjük ; Ruha „Ivoir“ szin „Satin Ducliesse-“b81, négyszögben kivágott derékkal, a kivágás körül, valamint a mellen Plastron élénk szinti liime- zéssel Ckenilleböl és gyöngyökkel, melynek rajza kisebbítve visszatükrözi a gyönyörű Ciáné bársony brocard mintázatát, mely az aljnak összeállításához van alkalmazva. Az alj hosszú sarkosan szabott uszálylyal egészen alól Bordeaux bársony Plissével van környezve, az uszály maga Ivoir szin, Satin alapon, sötét bíbor vörös és kékes árnyalatú nagy pünkösdi rózsákkal, bársonyból van beszöve, melynek oliw-zöldes ágai a szövetre festve vannak. E szövet művészeti kivitele már magában valódi remekmű, ugyanebből van drappirozva a ruha előrésze három, a bal oldalról a jobb oldal felé kissé felhúzott Echarpe által, melyek mindegyike tarka Chenille Gielotokkal van környezve; az alatt fodor, hátul pedig a deréktól gazdag troussirozás a Crem Satin Duchesseből esik az uszályra. E ruha, mely M o- naszterly és Kuzmik utódainak világhírű divattermóben Budapesten állíttatott ki, a hazai ipar dicséretére válik. távúé, Schőnvitzky Anna, Selmeczy Viktorné, Simon Gizela, Staud Ilona, Szabó Bella, Szabó Imréné, Szolcsányi Gyuláné, Szombat- helyi Regina, Szuhányi nőv., Tavasy Antalné, Toronyi Anna, Trifunovics Vukoszava, dr. Ury Józsefné, dr. Végit Jenőné, Wolf Károlyné, Zydlsné, Zsttffa Etel. A férfi notabilitások közül ott voltak : dr. Danielik János püspök, Zsendovics József kanonok, dr. Vavrik Béla, kir. törvszéki elnök, Csiky Sándor, Hieronymi Béla, dr. Schönberger Soma, Zsasskovszky Ferencz, Tavasy Antal, Simonyi Károly, Gáspárdy Géza stb. Szűnóra alatt Bronts jó konyhája szolgáltatta az ételeket, a kis teremben Zander czukrászata is rendelkezésre állott. A mulatság reggelig tartott. Zsarnóczy. — Történeti beszély. — I. Utolsó sugarait lövelte a nap a kopár zsarnóczi bérezre, mely egy szűk völgy torkolatánál előre nyúlt, mintegy zsámolyát képezve a mögötte emelkedő fehér csúcsú fenyveseknek. — A bérez tetején, mint fejedelem fején a hegyes ágú korona, egy barna íalú lovagvár sötétlett, szélzászlós bástyáival; aljánál egy üdítő hegyi patak locsogott, kőről-kőre bocsátva fodrozó habjait, melyek közöl olykor-olykor ezüst pikkelyű halacskák dobták fel magukat, mint a patak pajkos, eleven gyermekei. A béreznek fenyvesek felé fordúlt oldalán egy nem széles, de egy szekér számára elég, ösvény kanyargóit fel a várnak bar- núló vas ajtajáig. Ez ösvényen egy feketébe öltözött lovag haladt elég gyors, mondhatni ügető léptekben, mintha vagy sürgős dolga volna, vagy pedig valami belső ösztöntől hajttatnék, úgy, hogy az izmos fekete mén, gazdája sarkantyújától ösztönöztetve, tajtékzott. A lovag felérve a csavargó ösvényen, egy füttyentésére felnyílt a csikorgó vas ajtó s lova ösztönszerüleg bement a leeresztett dobogón keresztül a vár udvarára. Az udvar külseje barátságtalan, mondhatni rideg volt s kezdé sejttetni velünk,- hogy e fészek nem galambok turbékoló tanyája, hanem egyike azon helyeknek, honnan a XIII. század rabló karvalyai zsákmányaikra lecsapni s a büntető igazság elől elmenekülni szoktak. — Két ajtó nyílt az udvarra. Balkéz felől a lovak dobogása hirdeté, hogy ott istálló van, melyből egy lovász sietett elő, kinek a lovag oda dobva a kantárszárat, maga a jobbra eső ajtón eltűnt. De kövessük. Erős, férfias lépteit kongva véré vissza a széles, elhagyottnak látszó folyosó, melyen végig haladt; ennek vége felé egy szűk lépcsőzet tűnt elő, melyen felmenve, egy kulcsot húzott ki övéből, hogy a vaspántos tölgyajtót, mely a lépcső felső részén útját állotta, kinyissa. — Az izmos ajtó csikorogva fordúlt meg sarkában, mit a lovas, belépve egy homályos, csupán egy ablakforma nyilas által világított sikátorra, újra gondosan bezárt. A sikátor még félelmesebben verte vissza kopogó lépteit, mint az alsó folyosó s végén valami ajtó-féle barnállott, nem sokban ütve el szin tekintetében az időtől barnított kopár falaktól. — A lovag az ajtóhoz érve, kinyitá a lakatot, mely egy erős vaspántot szólított a még erősebb vasajtóhoz. A pánt zörögve esett le a sikátor gránit talapzatára, mit a hű visszhang megerősítve vert vissza. A lovag kinyitá a vén rozsdalepte vasajtót s egy terembe lépett, melyet a padozatról lecsüngő mécs csak gyéren világított meg; kísértetiesen megnyujtva, elszélesitve, ja világossághoz szokott szem előtt, a falon rendetlenül függő fegyverek alakjait; a földön szerteszórt tárgyakat sejttetett látni, miknek alakját nem engedé kivenni a nehéz tölgyfa-asztal árnyéka, mely a lámpától egy kissé jobbra volt elhelyezve. — Az asztal mellett két karos szék volt, a terem bútorzatától elütőleg, elég kényelemmel várva a beleülőre. A lovag biztos, otthonos léptekkel haladt végig a termen s leült az egyik karos székbe; fejét félkönyökére hajtva, felüté sisakrostélyát s a pislogó mécs vereses világát nézte. Egy komor arcz tűnt elé, melynek sötét szemölde és ránezos zordon homloka, a mily összhangban volt minden szelidséget nélkülöző szemeivel és rendetlen leomló fürteivel, ép úgy ellentétben állott a szép szabályos arczczal, a finom metszésű ajkakkal, melyeket daliásán árnyékolt be a pörge bajúsz s férfira valló barna szakáll. Nyakában egy fekete kapcsos hasonszinü köpeny volt, mit kevés vártatva lecsatolt nyakából s hanyagúl a földre esni enge-
