Eger - hetilap, 1884
1884-02-28 / 9. szám
XXIII év-folyam. 9. szám. 1884. február 28-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 „ Egy hónapra — 45 „ Egyes szám — 12 „ EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért mindeu 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 1 ő kr. fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (vásártér, 783. szám alatt) és Szolosányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi liáz a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. A három császár szövetsége, s orosz-német tervek: Ausztria-Magyarország rovására. i. Nagyra voltak sokan Ausztria-Magyarországban annak idején a három császár általános szövetségével, s újabban a Németország és az osztrák-magyar monarchia közti külön szövetséggel. Most az említett szövetségek mindkettejének megújítása van tervben: még pedig nyilván az osztrák-magyar monarchia rovására. II. E napokban egy érdekes röpirat jelent meg Németországban, Buschtól, Bismarckról. E röpiratot félhivatalosnak, illetőleg Bismarck által sugalmazottnak tartják. Benne egyebek közt ki van emelve, hogy Bismarck a maga egyik legnagyobb politikai fogásának tekintette azt, midőn sikerült neki az osztrák-magyar monarchiát Poroszország szövetségébe vonni a schleswig-holsteini háború czéljából. Ugyanis épen ezen szövetség adott könnyű módot a berlini kabinetnek arra, hogy a bécsi kabinet által hatalmát erősítse s aztán Ausztriát Németországból kizárhassa. Ez sikerült. Most, Busch ur leleplezései szerint, a berlini kabinet azt akarja kivinni, hogy az osztrák-magyar monarchia a mostani nemzetközi jellegű szövetség helyett, mely mellett a társfelek mint államok függetlenek lehetnek egymástól : államjogi szövetségbe lépjen Németországgal, olykép, hogy a két birodalom egy közös vámterületet képezzen s bizonyos mérvig közös hadszervezettel bírjanak. Ez nem más, mint a nagynémet foederalisták régi prog- rammja, oly értelemben: hogy az osztrák-magyar monarchia épen úgy a német császár főnöksége alá kerüljön lassankint, a mint az alá tartozik pl. Bajorország, Würtemberg, és a többi német állam. A német császár főnöksége nem volna bevallva; de csak időkérdése lehetne annak fölerőszakolása, mihelyt a két birodalom közt közös vámterület s közös hadi szervezet létesülne ; mert ebből aztán kinőhetné magát a kereskedelmi ügyeken kívül az egész hadügy s a kiilügyek közössége a két birodalom között. Reméljük azonban, hogy Bécsben és Budapesten felismerik a terv végső következményeit, melyek annak elfogadása esetére elementáris erővel érvényesítenék magukat előbb-utóbb. Reméljük, hogy az osztrák-magyar monarchia nem megy rá a — lépte. III. Másrészről félhivatalos oldalról pengetik, hogy Bismark, a Németország s az osztrák-magyar monarchia közti szövetségbe, nemzetközi — s épen nem államjogi — tekintetben, be akarja vonni az orosz czári birodalmat. Ez a három császár szövetségének megújítását jelentené; azon szövetségét, mely lehetővé tette pár év előtt, hogy Oroszország Törökország ellen szabad kezet nyert. E hármas szövetség megújítása ezúttal ismét, s talán most már helyrehozhatlanul megkötné az osztrák-magyar monarchia cselekvési szabadságát s oly kényszerhelyzetet teremthetne, mely Törökországot muszka kezekbe juttatná, az osztrák császárt s magyar királyt pedig a német császár vazallusává tenné. Videant consules! A békebiróság jelentőségéről. Tekintetes Szerkesztő ur! Az „Eger“ czimü lap legutóbbi számában a „Borsodinegyei Lapok“-ból átvetten egy czikk jelent meg, a békebirósági intézményt illetőleg. Alulírott, mint Magyarország négy b ék e b iráján a k egyike, felhiva érzem magamat, hogy ez ügyben, tapasztalásból merített nézeteimet s meggyőződésemet kinyilvánítsam. Mindenek előtt kifejezést kell adnom, hogy midőn a magas kormány az 1877. évi XXII. t.-czikket behozta, az ügyvédi kar existentiájáról kellőleg nem gondoskodva — nagy érvágást követett el. De eltekintve ettől, hogy tárgyamnál maradjak, csak is azon kérdést vetem fel, vájjon üdvös-e a békehír ói intézmény hazánkban ? Erre gyakorlaton alapuló feleletem: hogy némely városban nemcsak hogy üdvös, hanem szükséges; mig a nagy s gazdag városokban talán nélkülözhető, noha ott sem lehet semmi körülmények közt káros avagy hátrányos. Azt mondám, hogy némely városban nemcsak, üdvös de szükséges is. Melyek az ilyen városok'? Azok, hol a fóldmives, iparos js ke.-eskedelmi osztály nagyobb részt a nem nagy adás-vevést űzik, melyek tehát nem nagy tőkét forgatnak, s igy elkerülhetlen reájok nézve a gyors és olcsó igazságszolgáltatás. Követeli ezt úgy az eladó, mint a vevő érdeke; mert mig egyrészt a vevő óvakodik hitelét erején túl igénybe venni; úgy másrészt az eladó — tudatában az olcsó s gyors igazságszolgáltatásnak — 50 írtig a hitelt megereszti. Nagy s gazdag városokban másként áll a dolog; ott a Intel nem 50, hanem 500—5000 írtig is terjedhet. Ott váltóra dolgoznak. A kisebb követeléseket, ha azok elvesznek, sem bánják; avagy átadják felében a rendszerint! megbízottjuknak. Hogy a békebirői intézmény miben különbözik a minden község és városban szükségkép lenni kellő községi bírói intézménytől, nem fejtegetem. Csak is azt emelem ki, hogy a békehíréi határozat ellen nincs felebbezés, nincs felfolyamodás; egyedül semmiségi panasz van, ha hogy a hékebiró törvényellenesen működött; — ám de ez sem akadályozza a végrehajtást — igy a gyors igazságszolgáltatás biztosítva van! De hogy a hékebiró határozata quasi csalhatatlan, — menynyiben nem felebbezhető, - nem kell azt következtetni, hogy nagy hatalom van a békebiró kezében a visszaélésre; — mert ott van az igazolás, ott van a perújítás, ott van a panasz, a fegyelmi eljárás. A békebiró felelős vagyonával, személyével! Ha nézzük most, hogy váljon melyik jobb tehát, ha községi bírót tartunk-e, vagy békebirót? — tagadhatlanul kitűnik, hogy a békebirői intézményé az előny; mert ennek határozatát nem lehet húzni, nyújtani; — mig a községbiróit át lehet vinni a kir. jbirósághoz, a hol az egész ügy megint újból tárgy al tátik ; ezenkívül a községi biró csak 20 írtig, a békebiró pedig 50 írtig Ítél. Mindezek után ki merem mondani, hogy nálunk Magyarországban mielőbb szaporodni fog a békebiróság száma, s pedig annál is inkább, mert a végrehajtási dijakból az illető alkalmazottak fizetése is kikerül. A békebirői állás pedig fizetésnélküli; igy ép úgy a kis, mint nagy városokra nem lehet az hátrányos. Valamint óhajtják s akarják a tehetősbek s nagyobb tőkét forgatók a törvényszék székhelyét elnyerni; úgy kell, hogy óhajtsa s akarja a nép, miszerint minden város nyerjen békebirát. A bé
