Eger - hetilap, 1884

1884-02-14 / 7. szám

56 a férfi a felelős, mert ő a .hibás; hogyha a nő megcsúszik, s a férfi nem, — az csak az ő szerencséje, mert tánczosnőjét gyor­san felsegítheti, s igy renomméja emelkedik ; ha a férfi esik el, s a nő állva marad, úgy sz ánj uk meg a szegény elesettet; ha mindkettőjükön "megesik a malőr, úgy igyekezzenek a leggyor­sabban felállni.“ Ilyen elmésen és találóan csinálnak a nők szabályokat. Ha a férfi nem akar mindenképen hibás lenni, úgy igyekezzék „malőr­be“ nem jutni; — de ha ezt teheti, úgy teheti az ellenkezőjét is, s az esetben az a bizonyos „gyakorlati érzék“ súgja meg, hogy a fentebbi alternatívák közöl melyiket válaszsza. Ez ugyan okoskodásnak egy kicsit nem helyes, de hiszen Mefisztó a hires Fauszt képében kimondta azt az igazságot, mely­nek életrevalósága különösen farsangban tűnik ki, hogy:, „Minden elmélet szürke!“ É. I. Párbeszéd családi körben (Fotografirozva az ablak alatt.) Férj. Édes Zsuzsám ! ugyan olvastam érdekes újdonságot: a föld minden részéből Svájczba gyűltek öszve „béke congressus“ czim alatt oly jó akaratú emberek, kik a vérontó háborúkat ki­irtani, a társadalmi élet elavult intézményeit átalakítani; legalább mint ócska ruhát megfordítani szándékoznak. De mi legfőbb: a nőket is jelen helyzetükből emancipálni, választási joggal felru­házni. és tudományos neyelés útján pályatért nyitni elejök, hogy ők is a tudomány s hivatalos,élet mezején képességűkhez képest versenyezzenek a férfiakkal. Nő. Hála Istennek! Nem ok nélkül imádkoztunk hát mi is nők: jöjjön el uram a te országod mi hozzánk. — Ti férfiak tollat, kardot kezetökbe vettetek, bogy a társadalomnak személy- s vagyonbátorságot szerezzetek ; s látod a múlt nyáron N. N. ked­ves kománk leétette drága borsónkat még virágjában, s ki fizeti meg már — ti prevarikáló férfiak lévén az ítélő bírák is — kárunkat más, mint a nagy harang. De megmutatjuk mi nők majd, hogy más biró járása lesz, s más kereken fog a világ fordulni.“ Férj. Ugyan kedves Zsuzsám, ha épp olyan komolyan ve­szed a dolgot: mily véleményed van e tárgyban? Nő. Csak olyan, hogy ha megérjük azt a boldog időt, mit a békecongressus tagjai akarnak: én leszek ebben a községben a mezei rendőrség főnöke, R-né szomszédasszony hivatali segédem, s Mári tenyeres talpas szakácsnénk rendőrszolgálóm. Megmuta­tom, N. N. kománknak: hogy kell más vagyonát megbecsülni! Reá megyünk s tulajdon házában úgy lehordjuk, hogy megemle­geti mig a földön él! Férj. Engedj meg: de én azért, mert értelmes nőnek tart- lak, bátor vagyok kimondani, hogy én nem helyeslem sem a hi­vatali tért, melyet választottál, sem az abbani eljárásod programm- ját. 1-ben azért, mert ha mi férfiak fegyverrel is kezünkben nem bírjuk a rendet úgy, mint kívánjátok, fenntartani, bizony az asz- szonyi nyelveskedéssel a rosszból is rosszabbat csináltok; mért- tapasztalás szerint sehol sem oly igaz, mint sok nőkéi ama mon­dat : a húsdarabok közt le grosszabb portio a nyelv. 2-szor a há­zas életi jognál fogva mi csak nem engedhetjük meg férfiakul, hogy hivataltoknál fogva éji időben szertekalandozzatok, mint mezei rendőrök. Aztán ha 3-szor egész potentiával N. N. kománk­ra reá mennétek: megeshető, hogy mint kaczér ember úgy talál­ná valamelyiket megfogni, hogy a kaczagás miatt kiesnék a fegy­ver kezetökből, s ez a törvénynek nagy kigúnyolása lenne. Nő. No csak lássa az ember, mily hatalmasan tudtok pero- rálni saját férji jogaitok mellett;, mikor egyetlen nő sem ül az itélőszékben. De várjunk csak. Én bizom már, hogy a ti férfiúi egyeduraságtoknak is, mint régi divatnak változni kell. Fordúlui kell a világnak! A ki felül, az alul! Férj. Már édes nőm, ha csakugyan fordúlui kezd a világ, akkor kénytelenek lesztek férfi öltönyt venni föl, cylinder kala­pot tenni, s künn és benn versenyt szivarozni a férfiakkal, mint a hires frank regényíróim: George Sand. De a világnak tapasz­talása lévén, hogy a férfilábak a női gyöngéd papucsok alatt is érzékeny nyomást szenvedtek: mi lesz akkor, ha a papucsokat kemény vasassarkú csizmák váltják föl ? Inkább mintsem meg­érjem azokat a gonosz napokat, kész vagyok válást indítani. Nő. Egyezkedjünk hát édes férjem: miféle pályát ítélsz jónak hozzánk nőkliez, hogy a világ se fordulna föl s veletek is békében élhetnénk! Férj. Oly pályát, hol a résztvevő szeretet, s megnyerő nyá­jassággal, mint a természettől a nőknek bővebb mértékben osz­tott ajándékokkal — a szenvedők s nyomorultak körül, éltető s vigasztaló szolgálatot tehettek; a milyen példáúl az orvosi pá­lya. Ha megérném egyhamar azt a boldog női korszakot mit a „békecongressus“ eiókészit; s X. birtokostársam szép leánya is ily orvosi pályára lépve községünkben telepednék le: én magam is minden héten egyszer legalább megbetegedném. Nő. Jaj te! te! Be rosszfélék vagytok ti férfiak mind, egy- től-egyigü De már csak inkább maradjon minden a régiben ! Ny. HIRFÜZÉR. — Hangverseny. Helybeli fő-gymnásiumunk dalkara — mint e lapokon ismételten kilátásba volt helyezve — múlt vasárnap díszes nagy közönség előtt tartotta meg hangversenyét. Egyik csendes részese lévén magunk is ezen szép estélynek, az érdekes és változatos műsor szépnél-szebb mozzanatai közöl is önkényte­len ki-kilebbent szemlélődő lelkünk azon horizonra, honnét előre is, vissza is messze elláthatni. Hazafiúi örömmel hasonlitgattuk e kedves megjelenésű, fehérkokárdás kis müvészjelőltek müvelt- ségfejlődési jelenét a még nem épen oly régi múlttal: s latolgat­tuk azon benyomások íelszámithatatlan értékét, melyek e derék fiúknak, ily nagy és fényes körben aratott dicsteljes diadalai közt, ihlették kebelét s emelték önérzetét. Mennyi alkalom és ösztön ma az ifjutmbernek, hogy édesnél-édesebb kötelékekkel fűződjék az élethez, melyet igy megszépíthet, megnemesithet és értékesíthet! . . No de az estély müsikeréről akarnánk néhány főbb vonásban megemlékezni. Hát — akár azon előhaladott biz­tosságot, könnyűséget és pár év óta oly nagyot fejlett Ízlést vegyük, melylyel ez ifjak ezúttal, viszonyilag nagyszabású mű­sorukkal elbántak; akár azon kör szokatlan terjedelmét, mely­ben most oly eleven érdeklődést kelteni és ki is érdemelni tud­tak: a maga nemében egész kis eseményeknek kell e hangver­senyt jeleznünk. Valóban — ha a közreműködött, kész-művész vendégtagoknak minden észrevételünkön kívülálló pieceitől elte­kintünk is — már a kar által kivitt részletek (8 db.) magok oly nemű anyagát s a készültség oly színvonalát mutatták be ezen előadásoknak, a milyennel — noha karuk régi jó hirben áll — ezideig fel nem tűntek, most pedig bárhol is számot tennének ez ifjak. — Számosabb szülőt pillantottunk meg a hallgatók sorai­ban, — s elképzeltük boldog örömüket, melylyel csakis egy szívnek mfltó öröme mérkőzhetett ezen este, — a t. ez. Szabó I g n á c z főgymnas. rendes és énektanár űré, ki a szép estély­nek fényes eredményét kizárólag a saját müvének érezhette. Egy 70-80, nagyrészt gyermektagokból álló s évenkint változó karban csakis egy, kötelességének szabott határain messze‘túl fáradó ne­mes buzgalom és hazafias lélek bírhat oly sikert elérni, milyet ő ezúttal elért. Az ily odaadó fáradozásnak nincs ára! . . Annál indokoltabb s méltóbb volt azért azon általános elismerés, melyet a közönség részéről tapasztalt, s melylyel neki mi is egész szi­vünkből adózunk. — r — — Nyilvános köszönet. A f. februárhó lQ-én, főgymnasiumi növendékségünk énekkara által, szegény sorsú tanulótársaik javára rendezett hangversenynek jelentékeny jótékonsági eredménye, va­lamint szép műsikere is azon igen kellemes kötelességet róják alul- irtra, hogy elsőben is: a szives készséggel és kitűnően közremű- dött t. úrhölgyeknek és uraknak, mint szintén a dísztermét díjta­lanéi átengedő törzs-kaszinó t. ez. Bizottságának s az estély diszé­hez jelentékeny értékben járuló ifj. Samassa János úr ő nsgának; továbbá a jó czélt beküldés, vagy felülfizetés által nemesen elő­segítő t. ez. részvevőknek, — nevezet szerint dr. Kozma Károly ő nsg. 10 ft. Babies János ő nsg. és Névtelennek 5-5 ft. Szele Gábor ő nsg. 4 ft. Horváth Zsigmond t. ú. 3 ft. Begovcsevics Róbert ö nsg. s dr. Párvy Sándor 2-2 ft. Plank Géza u. 1.50 kr. özv. Nánásy Mihalyné ő nsg. Grónay Sándor és Kovács Gábor u. 1-1 ft. dr. Schönberger Soma, Lang Sándor és Bartmann József uraknak 50-50 kr. adományaikért; és végre a hangverseny anyagi érdekei körűi szívesen fáradozott' t. ez. Szolcsányi Gyula könyv­árus úrnak — az intézet nevében, úgy szűkölködő ifjaink és csa­ládjaik nevében is, köszönetét mondjon. A fögymn. igazgatóság. — Álarczos és jelmezes bál. A heves-szolnokmegyei nőegylet f. évi február hó 26-án álarczos és jelmezbálját saját árvaháza javára ez évben is megtartja a törzs-kaszinó termeiben a katonai zenekar és Palócz Kálmán népzenekara közreműködése mellett. — Az estély esti 7 órakor veendi kezdetét. Belépti dij 1 ft 50 kr. — Ily belépti jegyek előre válthatók özv. Köllner Lőrinczné gyógytárában, Szolcsányi Gyula könyvkereskedésében s este a

Next

/
Thumbnails
Contents