Eger - hetilap, 1884
1884-12-04 / 49. szám
450 E javaslat, elfogadtatása esetére Kanon az imént említett vidékeknek pontos meghatárolását javasolja. A konferenczia egészben és nagyjában egyetértett a két első határozattal; volt ugyan egynémely módosítás, de inkább csak a szövegezésre vonatkozólag. A harmadik pontot illetőleg azonban a határozást el kellett halasztani, mert egy meghatalmazottnak nem voltak kormányától utasításai. A franczia meghatalmazott azt a javaslatot terjesztette elő, hogy azoknak a kormányoknak, melyeknek az indiai Oczeán afrikai partvidékén, a Kongó-medenczétől keletre, felségjogaik vannak, ajánlják fel jó szolgálataikat a végből, hogy minden nemzet számára az átkelő forgalomban a legkedvezőbb föltételek biztosíttassanak. A németalföldi meghatalmazott pedig azt óhajtaná, ha a kereskedés szabadsága a tavakra, valamint ama csatornákra is kiterjesztetnék, melyek esetleg jövőben épülni fognak a végből, hogy a Kongó-medencze különböző hajóutait egymással összekössék. Olaszország meghatalmazottja, Launay gróf, — mint a Diritto Írja, — ez értekezleten kijelenté, hogy Olaszország éber figyelemmel kiséri a gyarmatositási viszonyokat Afrika Földközi-tengeri partjain, elhatározott kívánsága lévén, hogy ott az egyensúly fenmaradjon. A nagykövet a mellett czélzást tett a tripoliszi terület sérthetetlenségére is.“ Berlin, nov. 29. Hivatalos oldalról azt sürgetik, hogy a Kongó-medenczét semleges területnek jelentsék ki és igy a Kongó-vidékre tervbe vett szabad kereskedelmet praktikus politikai jótállással biztosítsák; ily módon aztán viszály esetén megakadá- lyoztatnék ama területen a háború kitörése. Berlin, nov. 29. A Kongó-konferenczia által kiküldött bizottság megállapodásra jutott a még hátramaradt részletekre, nevezetesen az adók kérdésére nézve. Pár is, nov. 28. A kamara 379 szavazattal 35 ellenében elfogadta a Sadi-Carnot által indítványozott s a kormány által is elfogadott napirend első részét, mely szerint a kamara ragaszkodik ama határozatához, hogy a tien-czini szerződés kikötései vég- rehajtandók. A napirend másik része, mely szerint a kamara tudomásul veszi a kormány nyilatkozatait és számit erélyére, hogy Francziaország jogainak tiszteletben tartását ki fogja vinni, 282 szóval 187 ellenében szintén elfogadtatott. Konstantinápoly, nov. 28. Pol. Corr. Az orosz kormány által fegyvertelen ujonczoknak és kiszolgált katonáknak a Dardanellákon való átszállítását illetőleg fölvetett kérdést gyakorlatilag akként oldották meg, hogy az engedély kieszközlése mellett évenkint 1800 orosz katonát szabad átszállítani a tenger- szoroson. Az a hír, hogy az angol kormány ez ügyben közbenjárt, nem mutatkozik megbízhatónak és arra vezethető vissza, hogy Muzurus pasa szóba hozta a dolgot Granville lord előtt, ki a török nagykövet nézeteit helyeselte. Berlin, nov. 26. A birodalmi gyűlés 180 szavazattal 99 ellenében elfogadta a képviselői napdijakra vonatkozó javaslatot. Bismarck berczeg a javaslat ellen szólva megjegyzé, hogy a napdijak mellőzése a választási rendszer kifolyása, mely egyébiránt az egyes kormányok megegyezésén alapul és ennélfogva nem helyes, hogy az alkotmányt minden évben megváltoztassák. A hivatásszerű parlamenti férfiak kizárása a birodalmi gyűlésből csak előnyös volna (?) mert az ülésszakok ez által rövidebbekké volnának. Egyes pártok a hatalomrajutásért harczolnak. Százötvenhét bírod, képviselő a császárért és a birodalomért küzd, és száz képviselő az egyház hatalomra jutásáért. A szabadelvűeket, szo- czialistákat és néppárthoz tartozókat a kanczellár benső meggyőződése szerint republikánusoknak tartja. Az a régebbi aggodalma — úgymond, — hogy Németország egységét az egyes kormányok részéről veszély fenyegetheti, alaptalannak bizonyult. Az utolsó 10 év alatt azonban nem volt egységes birodalmi gyűlés sem, mely a nemzeti kapocs elnevezést megérdemelné. A középpárti Schorlemer és a szabadelvüpárti Rickert ellen, kik Bismarcknak a pártjaikra vonatkozó jellemzése ellen óvást emeltek, megjegyzi a kanczellár, hogy a mennyiben a birodalmi gyűlés hivatva érzi magát az ő véleményeit és cselekedeteit bírálat alá vonni, ő is följogosítva érzi magát arra, hogy az egyes pártok felől véleményt mondjon. A szabadelvű pártiakra nézve csak azt állította, hogy parlamenti túlsúlyra törekednek. A parlamenti kormányzat már nem monarchikus, mint ezt Angolország példája mutatja. A monarchikus hatalom megszűnik, mihelyt a birodalmi gyűlés az uralkodót arra kényszerítheti, hogy minisztereit elbocsássa. Ez felfogása szerint, egyértelmű a köztársasággal. „Nekem kötelességem — úgymond — hogy ne csak a birodalmi gyűléssel, hanem a szövetségtanácscsal is egyetértésben legyek.“ §rszággyülés. A képviselőház ülése nov. 28-án, választással kezdődött; a függő államadósságok ellenőrzésére kiküldött bizottságba választották meg Plachy Tamás helyébe Bohus Zsigmondot. Ezután a napirenden lévő mentelmi ügyek kerültek tárgyalás alá. Verhovay Gyula mentelmi ügyében a ház egyhangúlag elfogadta a bizottság javaslatát, mely szerint Verhovay Gyula mentelmi joga felfüg- gesztessék. Bartha Miklós mentelmi ügyében élénk helyeslések közt fogadta el a ház a bizottság ama javaslatát, hogy a mentelmi jog ne függesztessék fel. Következett a Szalay Imre mentelmi ügye. A bizottság a mentelmi jog felfüggesztését indítványozza, minthogy jogerőre emelkedett Ítélet végrehajtásáról van szó, s igy zaklatás nem forog fenn. Csanády Sándor nem fogadja el a javaslatot, minthogy az elzáratás lehetetlenné teszi azt, hogy a képviselő teljesíthesse képviselői kötelességeit; kimondatni kéri azt, hogy a képviselőn a biróilag kimondott elzáratási Ítélet csak a képviselői megbízatás lejárta után hajtassák végre. Porubszky Jenő előadó felszólalása után a többség elfogadja a bizottság javaslatát és Szalay Imre mentelmi jogát felfüggeszti. — November 29-én a képviselőház a költségvetés tárgyalását kezdte meg. A vitát Hegedűs Sándor előadó nyitotta meg, röviden ismertetve a költség- vetést, és ajánlotta annak elfogadását. Ellene Ugrón Gábor szólalt fel, s benyújtotta a függetlenségi és 48-as párt hat. javaslatát. Ezután Latkóczy Imre kelt a költségvetés védelmére. Még Beksics Gusztáv szólott a költségvetéshez. Beksics is uj ember — a parlamentben. Abból a tételből indult ki, hogy a társadalom nem teljesiti a kultúra terén kötelességeit, s az állam kénytelen teljesíteni azokat; ezért növekednek a kiadások. Azután fejtegette azt, hogy a kulturális haladás létkérdése a nemzetnek, mert a kultúra terén vívja harczát a szlávizmussal. Beksics beszéde után az elnök félbeszakította a költségvetési vitát, s a 2-ik sorjegyzékben foglalt kérvényeket vették tárgyalás alá. A képviselőház decz. 1-én s a következő napokon folytatta a költségvetés tárgyalását. Szentkirályi Albert mint pártonkivüli képviselő kijelentette, hogy elfogadja az 1867-iki alapot; minthogy azonban a kormány nem hajtotta végre az 1867: 12. t.-cz. legkiválóbb intézkedéseit, nem viseltetik bizalommal a kormány iránt. Az idézett törvény alapján kívánja a magyar hadsereg felállítását és a külön vámterületet. Utána Zichy Jenő gróf állott fel. Az bírta szólásra, hogy Szentkirályi, mint pártoDkivüli képviselő bizalmatlanságot szavazott a kormánynak. Zichy Jenő sietett, mint hasonlóképen pártonkivüli képviselő, elégtételt adni a kormánynak, a mennyiben bizalmát fejezte ki s elfogadta a költségvetést, de hogy páftonkivüliségének is eleget tegyen, kijelentette, hogy ő is a külön vámterület mellett buzgólkodik. Ho- ránszky Nándor, mint a mérsékelt ellenzéki párt vezérszónoka kijelentette, hogy átalánosságban elfogadja a költségvetést, s a bizalom kérdését az appropriácziónál fogja fölvetni. Andreánszky Gábor br. az antiszemita párt részéről szólalt fel, s pártjának álláspontját fejtegette antiszemita irányban, egyúttal határozati javaslatot adott be az iránt, hogy a kamatozó állam- és értékpapírok adómentességének megszüntetése czéljából terjesszen a kormány törvényjavaslatot a ház elé. TÁR CZ A. Merengés. Gyönyörű a kis lány élte: A legszebb időszak; Virágzása, ragyogása, A fiatal kornak! Lány koromban virágimmal Gyakran elbeszéltem; Szavaimat megértették, Válaszukat kértem. S ők rá híven megfeleltek Mosolyogva, hozzám Hajlongó kelvhecskéjökből, Dús illatot hozván. S im a jóslat beteljesült; Bár messze elmentem,
