Eger - hetilap, 1884
1884-10-16 / 42. szám
XXIII. év-folyam. 42. szám. 1884. október 16-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 Irt — kr. Félévre . .2 „ 50 „ Negyed évre. 1 .. 30 Egy hónapra • — 45 •„ Egyes szám — 12 EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért mindéit as'.l ozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyiltlérben egy pétit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőseg (vásártér. 783. szám alatt) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceuui átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Eger város költségvetési tervezete 1885. évre. A város közigazgatási bizottsága múlt vasárnap tárgyalta a jövő évre vonatkozó városi költségvetési tervezetet s azt némi csekély módosításokkal a közgyűlésnek elfogadás végett ajánlani fogja. A legközelebbi vasárnapon a városi közgyűlés napirendjének egyik tárgyát ezen költségvetési javaslat fogja képezni. Valószínű, hogy heves viták fognak folyni egyes kérdések fölött. A költségvetési tervezet szerint a város különféle jövedelmeiből csak mintegy 35.000 irtot lehet várni a jövő évben. A kiadások pedig körülbelül 101.000 írtra vannak számítva. Ekkép fedezetlenül marad több mint 64.000 frt, mely összeg erejéig községi adó fogna kivittetni. Egyre-másra, minden állami adóforint után körülbelül 70 krt fizetnénk tehát a jövő évben községi adó czimén. Oly magas százalék ez. milyent Egerben állítólag még soha sem fizettek községi adó fejében. De hiába : ha egyszer a város, mint ilyen, aránylag véve oly csekély saját külön vagyonnal bir, hogy az ország legszegényebb városai közé tartozik! A város ezen szegénysége mellett különben a mintegy 70 százaléknyi községi adó még épen nem volna nagyon feltűnően magas; mert hiszen sok szegény községben még több százaléknyi községi adót fizetnek az állami adóforintok után. De szomorú az, hogy midőn a községi adó az állami egyenes adók után már 70 százaléknál is magasabb lesz: ezzel a legislegszükségesebb kiadások még távolról sincsenek fedezve, s nincsenek előirányozva sem. Pedig egy idő óta személy- s vagyonbiztonsági állapotaink oly kétségbeesettek, hogy azok orvoslása czéljából a községi adót még néhány százalékkal okvetlenül emelni kellene. Utczai világításunk nevetségesen gyönge; rendőri őrtállóink s czirkáló közegeink elégtelenek. Addig nem lesz városunkban éjjel személy- és vagyonbiztonság, mig az utczai világításra az eddigi kiadást meg nem kétszerezzük, s az éji őröket meg nem négyszerezzük. Ehhez pedig pénz kell. Majd meglátjuk vasárnap: van-e városi közgyűlésünk többségének érzéke a személy- s vagyonbiztonság iránt? Ha van: úgy az imént említett, czélokra a községi adót még néhány százalékkal emelni fogja! Ha ezt nem teszi: akkor lehetővé fogja tenni, hogy olyanok történjenek, mint közelebb: midőn esti 8 órakor az utczán egy polgárt többeknek szemeláttára meggyilkoltak a nélkül, hogy a tetteseket a sötétben valaki fölismerhette volna, úgy hogy csak erélyes rendőrfőkapitányunk szerencsés fogása derítette fel a dolgot, — és midőn a főutczán mint éjjel is legjártabb helyen, boltfeltörés történhetett a nélkül, hogy a tettesek fölfedeztettek volna. Ily előzmények után az esetre, ha a városi közgyűlés olyanok büntetlen ismétlődhetése ellen a szükséges eszközöket meg nem szavazza, mit várhatni? A legroszabbat! mert a büntettek elkövetésére hajlandó egyének „vérszemet kapnak.“ Válaszfelirati javaslatok a magyar országgyűlésen. I. A felsőház 20 tagú bizottsága, a trónbeszédre adandó válaszul oly felirati javaslatot készített, mely a trónbeszédnek egyszerű körülírása. Azt lehetne következtetni, hogy a kormánynak óriási többsége lehet a felsőházban, mely a válaszfelirati javaslat készítésére kiküldött 20 tagú bizottságba csak két ellenzékit választott. Azonban a választás ezen eredménye s az említett felirati javaslat csak arra mutat, hogy a felsöház a maga dynasti- kus hűségét annál eklatánsabb módon kívánta dokumentálni, minél inkább lehetségesnek tartja, hogy a kormány oly törvény- javaslatokat is elő fog terjeszteni, melyekkel szemben a felsőháznak legalább is jelentékeny része ellenzéki álláspontot lesz kénytelen elfoglalni. Az említett felirati javaslatot a felsőház hétfőn tárgyalta s egypár felszólalás után változatlanul e lfogadta. II. A képviselőház válaszfelirati bizottsága oly válaszfelirati javaslatot készített, mely kormánypárti szellemű ugyan, de épen nem mondható a trónbeszéd egyszerű körülírásának. Tartalmának jellemzésére a következőket emeljük ki: A kilátásba helyezett kivételes rendszabályokról a válaszfelirati javaslat egyátalán nem tesz említést. A skiernieviczei császártalálkozásról sem emlékezik meg különösen; de a külügyi helyzetre, s a külhat almukkal való viszonyra vonatkozó rész úgy van szerkesztve, hogy a kedvező külügyi helyzetet részben az említett császártalálkozás eredményekép engedi sejttetni. Az Ausztriával való vám- és kereskedelmi szerződés megújítása kérdésében a felirati javaslat hangsúlyozza azt, hogy a szerződés megújítása nem feltétlenül bekövetkezendő esemény, hanem hogy az mindenesetre a magyar országgyűlés határozatától függ, s annak megújításánál, figyelembe véve a szerzett tapasztalatokat, a szerződésen megteendők azok a módosítások, melyek Magyarország közgazdasági érdekeinek szempontjából múlhatatlanul szükségesek. A felirat egy a koronához intézett meleg hangú felszólítással végződik, melyben utal az ország sanyarú helyzetére és bizonyos, az utóbbi időkben egyre nagyobb mérveket öltött bajokra; a kormánynyal szemben pedig annak a határozott várakozásnak ad kifejezést, hogy ez utóbbi, a mennyire hatáskörében van s a mennyiben tőle függ, lehetőleg segít a bajokon s azokat orvosolni fogja. III. A képviselőház anti-szemita pártja is külön válaszfelirati javaslatot készített, melynek tartalma a következő: A főrendi tábla reformját nem tartja most időszerűnek, s ha tárgyalásába belemegy: ellenez minden oly szervezést, mely a főrendiséget vagyonkülönbséghez köti. A reform egyéb módját nem érinti. — A büntetőjog terén kívánja a büntető eljárást esküdtszékkel s az anyagi büntető kódex reformját a „speczifikus zsidó büntettek“ körül. — A pénzügyi rendezkedésre nézve kárhoztatja a kíméletlen adóemeléseket s az állampapírok megadóztatása s tőzsdeadó behozatala által pénzügyeinket rendezhetőknek véli. — Az ötéves mandátumot ellenzi, sőt némileg a mostani hároméveset is sokallja. — Ausztriával szemben önálló magyar bankot s külön vámterületet követel. — Élesen elitéli a zsidók föltétien emanczipáczióját; a kis birtokot a túlterhelés és kényszereladás ellen mentesíteni törekszik, s utal a hitbizományi intézményre; — részletesen írja le a zsidóság központosított szervezetét s állítólagos világuralmi törekvését; ennek ellensúlyozására a javaslatokat kilátásba helyezi. Fölemlíti az anyakönyvek vezetését; a gyárosok adókedvezményeit; az ipartörvény hézagait; a jó uzsoratörvény hiányát s élénken ellenzi a kormány által kilátásba helyezett kivételes rendszabályokat. Az oroszországi nihilizmust, a németországi szocziáldemokracziát s átalában az anarchizmust a zsidók működésének tulajdonítja.
