Eger - hetilap, 1884
1884-08-21 / 34. szám
319 Mondanék dalt jobbat, mondanék dalt szebbet, Melyben délibábként földed bája ring, Hogyha nekem adná hangja édességét A Bikk csalogánya: kedves Lévaynk! Mint hatalmas erdőd égre nyúló fái, Emlékeid engem úgy vesznek köi-ül; S mintha felhő tódul tündöklő mennyboltra, Úgy látom a gyászt, mely glóriádon ül. Muhi pusztasága pusztulást hozott ránk, Sivataggá ott vált az egész haza; Most, mint egy kis éden, úgy állasz előttünk, Épülő nagyságunk biztos támasza! Mily szépek vidékid ! Hegyeit a felföld Itt állítja híven végső őrszemül, S itt kezdi meg útját az alföldi róna, Mely kalász tengerként végtelenbe dűl; Népedben e kettő ép igy olvad össze : Eszmék magasában tud lebegni fenn, És kedélye gazdag, mint rónák vetése; — A nemzeti nagyság ily földben terem ! Mikor a hazának szóra volt szüksége, Hogy lobbantson lángot a tett küszöbén: A babér nagy része, mit az ország fűzött, Ott sugárzott a te szónokid fején; S mikor a tüzes szót mennydörgés követte, S vérrel kellett Írni gyász történetet: Nagy, piros betűkkel, a legelső lapra Te magad beírtad büszke nevedet! Mint fölszentelt ércze a magas toronynak, Mely imára szólít, s túlcsengi a vészt, Úgy szólalt meg egykor Szem erednek hangja, Költvén honszerelmet s szent lelkesedést . . ! Elnököt te adtál a dicső gyűlésnek, Mely védte a nemzet meggázolt jogát, S mint Mózes a Nébón, úgy halt meg Palóczyd, Látván a szabadság megnyert zálogát. Zöldelő Avasnak erdős oldalában Árnyas pihenő hely nékik ott jutott; De mit félbe hagytak, nem marad végzetten, Nyomaikba nem lép méltatlan utód . . ! Észben és jellemben nagyokat termelni Az idő ha fáradt, meddő vagy hanyag : Te neked mindig jut ama férfiakból, Kik rád s a hazára fényt árasztanak ! És te, méltó város, nagyjaidat értő Város, mely megérted mindazt, a mi szép, Ne csodáld, hogy eljön a művészet hozzád, Érezni közelről szived melegét! Hogyne jönne hozzád . . ! Hiszen összhangodnál, A mit fél-fiaid bátor jelleme, S hölgyeid szépsége és jósága itt nyújt, Nincs széles világon bajosabb zene! Fészket rakni engedsz a vándor madárnak. S otthonnal kínálod a dal vándorát ; Mig kebled hevíti forró magyar ének, Ránk köszöntőd hévvel hegyeid borát. És e táj, hol egykor harczok trombitája Harsogott rekedten végromlást: ma itt Fölvonulni látja békés győzelemre A magyar művészet zászlós hadait! Üdv neked hát Miskolcz . ! És üdv neked is, te Csoda vizű Sajó, babonás folyam, Országunk Léthéje, melyből, hogyha ittunk, Bánat messze tűnik, gond feledve van. Melyből hogyha ittunk, ide vágyunk folyvást, Végzetünk legyen bár jó vagy mostoha, S elfelejtünk mindent, hogy rád emlékezzünk, A kit elfeledni nem lehet soha! _________ Ábrányi Emil. S zínészet. Szerdán augusztus 13-án Lecocq 3 felvonásos finom ze- néjű operetteje: „Nap és hold“ adatott. Erdélyi M. Manola szerepét melegséggel s szép hanggal töltötte be. A rozmarin, puskapor, valamint a kigyóbűvölő dal igen tetszettek. A csizdalt ismételtették is. Jól alakítottak s csinosan énekeltek Iványi M., Horváth Arn., Németh és Kiss, kiknek szintén kijutott a tapsokból. Csütörtökön „A csókon szerzett vőlegény“ 3 felv. énekes bohózat. Szigeti Józseftől, került színre. Krecsányiné öt szerepében mindvégig tetszett, többször nyilt jelenetben is megtapsolták. Németh kitünően alakított. A vándor színészek : Boránd, Nyilassy, Váczi V. megérdemelt tapsokban részesültek. Pénteken Bérezik Árpád 4 felv. népszínműve „A vén Kupecz“ adatott. Halmayné és Kiss szép dalait a kevés számú közönség zajosan megtapsolta, Nyilassy „úri tempó — paraszt tempóját megújrázták s két strófát röktönzött is a tapsokért; Németh jól alakított, de a szöveget — a súgó adta hozzá. A szinlapon első- és másodrendű támlásszék elnevezés fordúl elő, a jegyeken pedig kör- és zártszék. Tévedés elkerülése végett czélszerű volna a szinlapon is ezen elnevezést használni, mert így zavar az elárusitásnál nem fordulna elő, mint előfordult. Szombaton „A furcsa háború,“ Strauss 3 felv. fülbemászó zenéjű operetteje került színre, zsúfolt ház mellett. Az est sikerének oroszlánrészén Nyilassy és Iványi M., (kiket nyilt jelenetekben is sokszor megtapsoltak s többször ki is hívtak) osztozkodtak, kik mellett szépen alakítottak s énekeltek Erdélyi M. és Kiss Mihály, ez utóbbinak Melanie keringőjét meg is új rázták. Az est sikeréhez sokban járultak még Váczi V. és Horváth Arn. is. Az előadás kerekded volt. Vasárnap Szigligeti népszínműve „A szökött katona“ adatott. Nyilassy kitűnő alakításával ma is igazolta a sympathiát, mely irányában mindig jobban nyilvánul. E derék tagja Krecsányi színtársulatának naponkint tért hódít. Mellette Halmaynénak tiszta, csengő — bár kissé gyönge —, valamint Kissnek érczes baryton hangjával nehéz szerep jutott, de irántuk is többször nyilvánult a tetszés. Boránd tréfáira a földszintről és karzatról jóizü kaczaj zavarta a csöndet. Siposné, Abonyi, Pálffy és Szabó is jól alakítottak. Hétfőn „Buborékok“ Csiky Gergely 3 felv. vigjátéka adatott. A darab meséje a következő. Solmay Ignácz (Szabó Károly), földbirtokos, különben tizenhárompróbás papucshős, neje (Siposné) unszolására ott hagyja falusi birtokát s családjával a fővárosba megy lakni, hol nagy házat visznek. A férj akarna ez ellen tenni, ha volna erélye, de akárhányszor határozza is el magát, hogy tenni fog, mihelyt nejével áll szemben, oda minden bátorsága. Marosán (Németh) szintén falusi birtokos, Solmayék távoli rokona, fiával (Sajó) a fővárosba jön s Solmay — mint jó barátját is — meghívja házukhoz. Solmaynénak ez nem tetszik, mert a fényes vendégsereg között derogál neki a falusi rokonság. Marosán fia szerelmes Solmayék egyik leányába, Gizellába (Bessenyey Mari), s ez viszonozza az ifjú szerelmét, de Solmayné magasabbra lát s lányát Csupornak (Halmay) — egy szélcsapi fiatalembernek — szánta, azért Marosánek kosarat kapnak, kik megbántódottan hagyják oda Solmayékat. Ezeknek másik lánya (Kissné) Rábay (Abonyi), osztálytanácsos, neje, ki eltanulta anyja modorát s ő is akarja azt férjével szemben érvényesíteni, csakhogy Rábay kemény ember s szilárdságán megtörik az asszonyi szeszély. A nő ugyanis férje tudta nélkül ékszereket vásárol, de férje a számlák kifizetését megtagadja ; ezt megtudja a nő egyik barátnője Hámomé (Krecsányiné), s az ékszerek árát kifizeti, cserében azt kívánja Rábaynétól, hogy vigye ki férjénél — ki a Kőrös szabályozására nézve beérkezett pályázatok előadója, — hogy Hámor (Pusztay), ki szintén vállalkozó, kapja meg a szabályozást s azt tanácsolja neki, hogy tegye férjét féltékenynyé s akkor nem fogja kívánságainak teljesítését megtagadni. Rábayné semmit sem gyanít s a tanácsot, valamint a számlák kifizetését elfogadja s Csuporral udvarokat magának. Rábay csakugyan féltékeny lesz nejére s megígéri neki, hogy kifizeti a számlákat, ha Csuporral többet nem tánczol, ekkor a nő megmondja, hogy azok már ki vannak fizetve; midőn ezen kijelentésre férje megdöbbenését látja, ráfogja, hogy azokat atyja fizette ki. kivel ezt könnyű is elfogadtatni, de midőn Rábayné atyjának megvallja, hogy ki fizette ki számláit : az atya fölvilágosítja a nőt tettének nagy horderejéről, mely férjének állásába, becsületébe, talán életébe is kerülhet; nehogy tehát Rábay az ajándék által állásában bármikép is érintve legyen, Solmay kölcsönzött pénzzel akarja a számlákat Hámorné*
