Eger - hetilap, 1884
1884-07-31 / 31. szám
288 Az 1883—84. tanévi irodalmi pályaverseny. Az 1883—84. tanévben öt-rendbeli kérdés volt a kar tál pályaversenyre kitűzve. Ezen kérdésekre a pályázati határnapig, 1884 május 15-ig, beérkezett ugyancsak öt versenymű, — m i n d e n i k kérdésre e g y - e g y, — melyek, miután a pályázati föltételekhez képest rendben találtattak, mind pályázatra is bocsáttattak. A bírálók vélemény es jelentései alapján a kar f. h. 15-én tartott értekezletén mondta ki a versenyügyben véghatározatát, amint következik. 1. Az első pályakérdés igy szólt: „Fejttessék ki a katliol. egyházi bíróságok mai illetékességi és hatásköre.“ E kérdésre jött a IV. római számot nyert dolgozat, melynek jeligéje Berzsenyiből: „Minden ország támasza, ta 1 pköve a tiszta erkölcs, mely ha megvesz, Eúma ledül s rabigába görbéd.“ 20 ivrétű oldalra terjedő egyszerű, igénytelen, vázlatszerü müvecske. Amit mond szerző, azt ugyan forrásai nyomán jól mondja (némely félreértésektől eltekintve), de ezen jó tulajdonságán kívül a dolog érdemére nézve alig is van mit kiemelni müvéről. Nagyon is rövid, hézagos, elsietett a dolgozat, még a kitűzött kérdés korlátolt sphaerájához és az iskolai gyakorlat szerényebb mértékéhez, képest is. Ennek oka egyrészt az is. hogy szerző jóformán csak a közönséges egyházjogi tankönyveket használta, holott pedig könyvtárunkban gazdag irodalom állott e kérdésre nézve rendelkezésére. így munkája mindösz- sze is egy jól felmondott leczke benyomását teszi, de különben hidegen, kielégítetlenül hagy. Ezek mellett is azonban szerző törekvése mindenesetre elismerést érdemel; s miután ügyes irmodora, meggyőződésből fakadó bátor beszéde s egyes reflexióiból kitűnő nemes gondolkozásmódja jóravaló irói tehetséget gyanittat benne: a bírálók egyértelmüleg a mellett nyilatkoztak, hogy a pályadij neki máresak buzditásúl is kiadassák. Ennélfogva a kar az 5 arany pályadijt szerzőnek egyhangúlag kiadatni határozta. 2. A 2-ik pályakérdés volt: „Fejttessék ki a magyar magánjog közös szerzeményt intézménye mai érvén gében.“ E kérdés megfejtésére a II római számmal megjelölt munka szerzője vállalkozott, ezen Steinből vett hosszasabb jeligével: „Az állam nem rendelkezik más szellemi erővel mint azzal, mely polgáraiban feltalálható sat.“ — S a megfejtés, neki 28 elég sűrűn beirt ivrétű oldalból álló dolgozatában a bírálók egybehangzó nyilatkozata szerint valóban igen szépen sikerült. Hogy kellő tárgyalási alapra tegyen szert, szerző igen helyesen a személyek és dolgok magánjogi különbségeinek tanát bocsátja előre, s ennek alapján értelmes logikával, tartalmilag jól s formailag is csinosan fejti ki s állapítja meg a tárgyra tartozó elveket és szabályokat. Felhasználta az összes eredeti kútfő-apparatust, ismeri a belevágó irodalmat s a szakkörökben uralkodó doctrinákat, s ebbeli ismereteit ügyesen tudja értékesíteni. Szóval a munka minden tekintetben megfelel a várakozásnak, szerző föltétlenül megérdemli, hogy a pályadijjal megjutakmiztassék. Ezen értelemben a kar a pályadijat szerzőnek kiadatni határozta. 3. A 3-ik pályakérdés ez volt: „Fejtessék ki Horvát-Szla- von és Dalmátországoknak Magyarországhoz való viszonya jog- történeti szempontból“. E kérdésre az V. római számot nyert dolgozat pályázott, ezen jelige alatt: „Fiat justitia, pereat mundus.“ Terjedelmes irat, — 144 elég tömören beirt ivrétű lapon, melyről a két bíráló egyértelemben dicsérőleg nyilatkozott. Szerző szép tájékozottsággal bir a kérdésbe vágó irodalomban, szorgalmasan forgatta s ügyesen kezeli forrásait. Irálya jól folyó, értelmes irói hivatásra vall. Annyira ügyes Írónak látszik szerző, hogy kéziratának számos pongyolaságait és tolihibáit a leirónak kénytelen az ember felróni. Egyes tévedéseket lehetne ugyan registrálni a műből; például hogy Dalmatia már a Kr. u. 395-iki osztálykor a keletrómai birodalomhoz került volna (32 lap.), vagy például, a szlavón bán és a Szlavónia her- czege — dux — azonegy volna (77 lap.): de ezen és az efféle nagyon is kimenthető lapsusok legkevesebbet sem vonhatnak le a kezdő szerző érdeméből. Egyes reflexióihoz szerzőnek szintén férhetne szó; van köztük több homályos, nehézkes, mondhatni kiforratlan; — de általában a munka, s annak még gyöngéi is gondolkodó főre mutatnak, aki most kitüntetett tehetsége, szorgalma és komoly törekvése mellett szép reményekre jogosít. Mindenesetre megérdemli, hogy a pályadij neki kiadassák. Ez volt a műről a bírálók véleménye. Ennek alapján a kar szerzőnek egyhangúlag megszavazta az 5 arany pályajutalmat. 4. A 4-ik pályatétel azt kívánta, hogy: „Mutattassék ki a bizonyítás szüksége a polgári perben, fejttessenek ki a bizonyítási eljárás általános alap-elvei s azon okok, melyek a bizonyítást kizárják.“ Az erre érkezett I. római számot nyert pályadolgozat 7 */g sűrűn beirt ívnyi terjedelmű, ezen jelige alatt: „Az igaz ügyekezet legelső kezdete a szebb tökéletesedésnek. Kisfaludy K.“ — Bírálóinak egybehangzó véleménye szerint ez is igen sikerült, érdemes mű. Vannak ugyan benne némi hézagok és fogyatkozások; igy például a jogi tények meghatározása nincs benne teljesen kidomborítva; továbbá, nem vehető ki vonatkozó soraiból tisztán, hogy mit ért szerző a bizonyítási tilalom alatt; — nem reflectál szerző a szakértők véleményével való bizonyításra s teff.; — mindazál- tal amit nyújt szerző, az mind alakilag mind tartalmilag derekasan megállja helyét. A munka beosztása, tárgyalásmodora, talpraesett számos példái mind kiváló szorgalomról, alapos készültségről s beható tárgyismeretről tanúskodnak. Ezen és egyéb, t. i. irályi jelességei pedig sokkal inkább dicsérik szerzőt. hogysem tőle a pályadijat meg lehetne tagadni. Bírálók tehát kérik ezt neki kiadatni. Ezen bírálói véleményhez képest a kar szerzőnek az 5 arany pályadijat egyértelmüleg megszavazta. 5. Az 5-ik pályakérdés igy hangzott: „Jogosnlt-e a kamatvétel, s vannak-e az uzsorának neinzetgazdászati hátrányai? Melyek, s mit tartalmaznak a kamatügyre vonatkozó, újabb magyar törvények ?“ E kérdést tárgyalja a III. római számot nyert „A kamat és az uzsora“ czimü, s „Volenti non fit injuria“ jeligéjű munka, 23 ritkás írással beirt ivrétű oldalon. Nem lehet tagadni, hogy szerző, ügyes stylista, s czél- szerüen osztotta be tárgyát, s ha mindazt meg is fejtette volna, amire vállalkozott, szép értekezést irt volna. Azonban szeretvén a nagy hangzású szólamokat, csak a felszínen lebeg, s a kérdések mélyére nem ereszkedik. Ha egyebet sem tesz, mint hogy p. Roschernek vagy Kautzuak idevágó velős, rövid, az egész kérdést felölelő érveit kibővíti, s megmutatja, hogy ezeket átértvén, maga is tud valami újat mondani, — bizonyára kielégít.; — igy azonban csak érint egy-egy kérdést, s köny- nyedén suhan át rajta. Gyakran pedig olyanokat állít, amik legalább tudományos tárgyalásnál ki nem elégitők. Szerző nagyon kicsinylőleg nyilatkozik a scholasticáról, ami mutatja, hogy ezt mint közkeletű helyet kiirta forrásaiból, másrészt meg, hogy scholasticus müvet még nem olvasott. Az a scholastica a maga tanaiban a kamatra nézve nem volt sem ana- choreta felfogású, sem sentimentalis. Sőt talán épen a szerző, midőn a 4-ik lapon a kamat jótékonyságát dicsérve azt mondja, hogy: „buzditólag hat a tőkeszerzésre, s a tőkét igényi ő vevőt is fölmenti az ajándékszerü haszonkölcsön kevés sikerrel biztató kunyorálásától,“ — épen maga esik a sentimentálismus hibájába; és midőn a 8-ik lapon a „fanaticusan vallásos jellegű“ középkorról beszél, a történetben való járatlanságot mutató, csak önmagából beszélő anachoretismusnak adja jelét. Nem kielégítő a műben a 4-ik rész az újabb magyar uzsoratörvények tárgyalása. Várható volt, hogy legalább is az 1877: VIII. és 1883: XXV. t.-cz. tartalmát adja; azonban alig mond többet, mint hogy leírja az utóbbi törvényczikk uzsora- definitióját. Hogy azután szerző Magyarországban, közgazdasági politikánk önállóságától teszi függővé többi közt az uzsorabajok megszűntét: ez csakis a szerző sentimentalis fiatalságának tudható be. „Nem büntetni kell az uzsorát, hanem lehetetlenné tenni“ — ez nem practicus értékű állítás, mert ugyan ezt a lopásról és gyilkolásról is el lehetne mondani. S hogy szerző végül épen a kamatszabadság elvét hiszi olyannak, mely minden más tudományos kísérletet fog túlélni, de csak akkor, ha majd a pénz keresleti és kínálati fluctuatiói az egész világon egyensúlyra fognak jutni: — ez által az uzsorabajok megszűntét a világ végére utasítja, mert ezen
