Eger - hetilap, 1884

1884-01-17 / 3. szám

Rédey gróf fölöslegesnek tartja ily formai kérdésben a névszerinti szavazást.

Andrássy Gyula gróf óhajtva, hogy a főrendek határozzanak a kérdésben, az ellenpárt iránti loyalitásból is a névszerinti szavazást kéri.

Elnök: Húsz tag névszerinti szavazást kér s igv az elrendeltetik.

A névsor felolvastatván, a nagy zajban, az elnök ismételve csenget.

Elnök: A jegyzők nem tudnak pontos eredményre jutni. (Mozgás.) Számításaikban eltérés van. Két jegyző számítása szerint igennel szavazott 122, nemmel 135; a harmadik jegyző számítása szerint igennel szavazott 119 nem-mel 122. Mindkét számítás szerint azok lévén többségben, kik a javaslatot nem kívánják a hármas bizottsághoz utasittatni, azt hiszem, kimondhatom a határozatot, hogy a törvényjavaslat nem utasittatik a hármas bizottsághoz.

Elnök: Következik annak megállapítása, hogy a javaslat melyik napon tárgyalíassék. Maga részéről a szombati napot ajánlja.

Zichy Nándor gróf nem látja a halasztásnak czélját, se annak semmi biztosítékát, hogy a vita szombaton véget ér s a kérdés akkor szavazással eldől, azért a tárgyalást holnapra javasolja. (Zajos helyeslések. Felkiáltások: Holnap! holnap!)

Andrássy Gyula gróf: Azokra közönyös a tárgyalás napja, kik a javaslatot elvetni akarják; az ellenzék részéről nem volna lovagias, be nem várni azok megérkezését, kik e házban érvényesíteni kívánják szavazatukat. Hisz még a lóversenyeknél is van egv nevezési határnap. A tárgyalást hétfőre kéri kitőzetni.

Tisza miniszterelnök: Hozzájárul az elnök közvetítő indítványához és a szombati napot ajánlja.

Elnök kijelenti, hogy a törvényjavaslat tárgyalása szombatra tűzetik ki. (Nagy zaj az ellenzéki padokon.)

III.

A főrendiház szombati ülésében a keresztény és zsidó közti házasságról szóló javaslat tárgyaltatott.

Simor János bibornok prímás röviden kijelenti maga és püspöktársai nevében, hogy ez immár másodízben változatlan tartalommal a főrendek elé került javaslatot, mint amely a hitelvekkel, lelkiismeretével s — szerinte — a haza javával is ellenkezik, a múltkor kifejtett okok alapján most sem fogadhatják el. (Élénk éljenzés.)

Széchen Antal gróf: A javaslat ama része, mely a külföldön kötött házasságokról szól, a főrészszel semmi szerves ösz- szefüggésben nincs. Ami a házasságot, mint polgári kötést illeti, minden államban, mely a polgári házasságot elfogadta, meg van különböztetve a házassági kötés egyéb polgári szerződésektől, mennyiben annak felbonthatlansága elv gyanánt kimondatott. Van tehát a házasságban egy szellemi motívum, melyet neki az egyház hozzájárulása biztosit Ezen a jelen javaslat túltesz, mert a vallási szempontokat figyelmen kívül hagyja és az egyház hozzájárulását mellőzi. A jelen javaslat szerint kötendő frigy kiindulási pontja az, hogy a házas felek közönynyel tekintsenek vallásos kötelességeikre. Szónok azt hiszi, hogy a javaslat sorsa nem függhet össze az antiszemitizmussal, mert izgatási anyagul minden esetben felhasználható, akár elfogadtatik, akár nem. A képviselő- háznak joga volt másodízben is ide küldeni a javaslatot, de ez üzenetváltás intézményeink szellemének nem felel meg. Régebben, midőn az országgyűlés a koronával feliratok utján érintkezett, ez üzeneteknek volt politikai értelme. Az angol parlament szokása, hogy az ülésszakban egyszer elvileg nem helyeselt javaslat többé tárgyalás alá nem kerülhet, — mély politikai mérlegelés eredménye. Itt meggyőződés áll meggyőződéssel szemben s egyik sem térhet ki a másik elől.

Perez el Miklós főispán: A két ház konfliktusában szükségesnek tartja a kölcsönös engedékenységet. A főrendeknek joguk van a javaslatot másodszor is elvetni. De ez elv merev alkalmazása politikai czélt nem képezhet. Ami a javaslat tárgyát illeti, szónok a házasságot morális intézménynek tartja, de az akadémikus fejtegetések az intézményt politikailag fejleszteni nem fogják soha. A doktrínák emberei solta nem voltak jó politikusok, mert nem számolnak az élet gyakorlati viszonyaival. Szónok hosszasan fejtegeti, hogy az állam nem állhat ellentétben az egyházzal. Hisz az állam ép oly etikai intézmény, mint amily etikai intézmény az egyház. Az antiszemitizmust szónok hóbortnak nyilvánítja s elérkezettnek véli az időt, hogy az emanczipált zsidóság a keresztény társadalomba beolvaszttassék s a törvényhozás ennek

akadályait elhárítsa. Ez a javaslat czélja, tán el lehetett volna ezt érni kevésbbé offenzív módon, de elfogadja jelen szerkezetében is.

Gyürky Ábrahám gróf főispán: A javaslatot politikai szükségesség müvének tartja. Bizonyítják ezt az antiszemitikus izgatások, melyek a múlt nyáron országszerte folytak. Csak a nép józanságán s egyesekben helyezett bizalmán múlt, hogy nagyobb baj nem történt. Ezután áttér szónok a nagyszámú hálafeliratokra. Ezekre nézve azt jegyzem meg, hogy ha a képviselőház- ban valaha törvényjavaslat nyujttatnék be az iránt, hogy a párbér eltöröltessék, hogy a papi javak elvétessenek. . .

Elnök: (csenget.) Kénytelen vagyok felkérni a grófot, hogy a tárgy mellett maradni méltóztassék. (Helyeslés.)

Gyürky Ábrahám gróf: Ha e javaslatok, mondom, a képviselőhöz elé terjeszttetnének, meg vagyok győződve, hogy aki azok ellen bizalmi szavazatokat akarni gyűjteni, még nagyobb számmal tehetné. (Élénk ellenmondás.) De meg vagyok győződve, hogy ez esetben a főrendiház nem a szavazatokat, hanem saját meggyőződését venné figyelembe. Kijelenti ezután a szónok, hogy a most folyó agitácziók a felekezetek közti gyülölséget fokozzák. Nem tagadhatja, hogy vannak a törvényjavaslat ellen aggályok, de szóló csak a 38. §*ra reflektál s midőn a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja, egyúttal oda nyilatkozik, hogy a 38. §-t b. Rudnyánszky József módosításával fogadja el.

Vay Miklós báró koronaőr: Vallási kérdésekben ma is úgy állunk a klérussal szemközt, mint évek előtt, csakhogy az akkori jelszót veto-nak, a mait non possumusnak hívják. A főrendek nem okadatolták a határozatukat, bajos is volna. Az itt mondott beszédekben volt szó dogmákról, moralitásról, — csak a zsidókérdést kerülte el mindenki. Szónok igen óhajtji, hogy az egyetértés a két ház közt helyreálljon. A főrendek egyik legnagyobb ellensége a szocziálizmus; ne hajtsuk az antiszemitizmus malmára a vizet, mert ezzel a szocziálizmust fogjuk erősíteni. (Éljenzés a kormány- párti padokon.)

Rozner Ervin báró: (Szavazzunk! Halljuk! Nagy zaj.) Polemizál a herczegprimás ellen s nem fogadhatja el a klérus által a haza nevében bejelentett óvást, mert a hazának engeszte- lődés s fokozatos haladás kell, kik a javaslatot, elvetik, harezot provokálnak. (Hosszantartó élénk helyeslés és tetszés balfelől.)

Csáky Albin gróf: Vitatja az állam beavatkozási jogát házassági kérdésekben. A házassági jognak politikai szempontból szabályozására az idő elérkezett. Addig nem volt rá szükség, mig állami vallás létezett, de mióta a vallások egyenjogosittattak, e feladat elöl kitérni nem lehet. A javaslat nem oldja meg az egész feladatot, csak azt, mire égető szükség van. Szónok elfogadja azon reményben, hogy a 38. §-hoz bejelentett módositványa felvétetik a javaslatba. (Helyeslés.)

Keglevich István gróf: A képviselőház bővebb megfontolás végett küldte át a javaslatot. A főrendek ezt nem teljesítették s ragaszkodnak korábbi szavazatukhoz. Ez eljárás ellenkezik a parlamentarizmus szellemével.

Elnök: az általános vitát berekeszti s a zárszót a miniszterelnöknek adja.

Tisza miniszterelnök: Csak röviden kíván szólani. Nem reflektál azokra sem, melyek a helyes parlamenti praxisról mondattak. Tüzetes nyilatkozásnak akkor lesz ideje, ha a főrendiház reformja kerül napirendre. Csak azt jegyzi meg, hogy e reform nem a jelen vita következménye lesz. hanem megvalósítása a kormány másfél éve tett Ígéretének. A javaslat czélja a külföldön kötött házasságok törvényesitése és elhárítása az ország feleke- zetei közt fennforgóit házassági -akadálynak. E czélokkal szemben szónok nem osztja a vallás szempontjából felhozott skrupu- lusokat. Ha van az országban egy, igen helyesen, mindén jogokkal felruházott népfaj, a mely értelemnek és vagyonnak birtokában van, melyet tőle — az értelmet nem is lehet, — a vagyont bizonynyal senki sem akarja e házban konfiskálni és ez a létező törvények szerint egy külön kasztot képez, akkor megengedem, lehet benne a társadalomra veszedelem, de a mely perezben megszűnt törvényszerüleg, mintegy átok súlya alatt kirekesztve lenni abból, hogy az ország polgáraival összeolvadhasson, abban a percz- bén ezen veszély legnagyobb részben megszűnt és'ugyanazok, akik veszélyesek lehettek volna, lesznek a társadalomnak és államnak sokkal hasznosabb polgárai. Tanuul hivatnám fel emellett azon nyilatkozatokat, melyekre, mint argumentumokra hallottam hivatkozni a ház túlsó oldalán igen tisztelt férfiak részéről; értem egyes izraelita rabbinusok nyilatkozatait, amelyek engem nem álról győznek meg, amire fölhozattak, hogy ime milyen rossz ezen törvény, senkinek sem kell, hanem arról győznek meg, hogy van