Eger - hetilap, 1884
1884-05-29 / 22. szám
198 5700 négyszög méter) leendő megállapítására alább feltüntetett táblázatok szolgálnak Útmutatásul. És pedig: I. A négyzetes szőlőültetésnél. Ha a tőkék és a sorok egymástóli távolságra 1 m., egy tőke területe 1 m., egy holdra (5700 négyszög m.) fér 5,700 tőke. Ha a tőkék és a sorok egymástóli távolsága P20 m., egy tőke területe P44 négyszög m., egy holdra (5,700 négyszög m.) fér 3.958 tőke. Ha a tőkék és a sorok egymástóli távolsága 1-50 m., egy tőke területe 2.25 négyszög m., egy holdra (5,700 négyszög m.) fér 2,533 tőke. II. A 3-szög vagy dülényes ültetésnél. Ha a tőkék egymástóli távolsága a sorban 1 m., a sorok egymástóli távolsága 0.50 m., egy tőke területe 0.5 négyszög m., egy holdra (5,700 négyszög m.) fér 11.400 tőke. Ha a tőke egymástóli távolsága a sorban P20 m., a sorok egymástóli távolsága 0.60 m., egy tőke területe 0-72 négyszög m., egy holdra (5,700 négyszög in.) fér 7,916. Ha a tőkék egymástóli távolsága a sorban 1.50 m., a sorok egymástóli távolsága 0.75 m., egy tőke területe 1.25 négyszög m., egy holdra (5,700 négyszög m.) fér 5,066 tőke. politikai heti szemle. London, máj. 26. Az előértekezletek a konferenczia kérdésében befejezésük felé közelednek. A konferenczia június derekán valószínűleg Londonban fog összeülni. A hatalmak eddigi alkudozásai elvi megegyezést hoztak létre az iránt, hogy az jideiglenesen beszüntetett európai ellenőrzés helyreállítása Égyptomban az állam európai hitelezői érdekében mulhatlanul szükséges. Fran- cziaoi’szág a napokban hozta javaslatba az angol egyiptomi ok- kupáczio tartamának megrövidítését, — Anglia előbb öt évet ki- Y ;::t kikötni, de utóbb elfogadta a franczia álláspontot. A szudáni mohamedán lázadás már átcsapott Arábiába. Egészen biztos tudósítások jelentik, hogy a máhdi egy alvezére 5000 főnyi csapatot szervezett Yemenben és Mariba város ellen vonul. Anglia a porta javaslatát, hogy Szudánba török csapatok küldessenek a máhdi ellen, röstelli elutasitni, de elfogadhatón föltételeket szab, — milyen a török csapatoknak angol tisztek alá rendelése s a portától azon kötelezettség követelése, hogy a hadjárat után azonnal kiüríti Szudánt. Kairó, május 26. A Reuter-iigynökség jelentése szerint eddig 10 küldött indult Khartumba s Dongola felé is fognak még küldötteket oda indítani. A dongolai kormányzónak, kinek hűségében a nílusi angol hajóraj alakítása óta többé nem kételkednek, 1000 drb fegyvert küldtek. A nílusi angol hajóraj egyelőre három gőzhajóból áll, melyek mindegyikén 20 angol tengerész-katona van. Hir szerint a hajóraj az egyiptomi hadseregtől függetlenül fog működni. Az itteni angol vezérkar az őszi hadjáratra a már elkészített terveken kívül egyéb előkészületeket még nem tett. Paris, máj. 25. Mialatt Clémenceau a Cirque Fernandoban elmondó nagy beszédét, az anarkhisták a Pére Lachaiseban tüntetést rendeztek a kommün véres napjainak emlékére. Egy csapat már délelőtt kivonult a temetőbe, a nagy tömeg délután 2 órakor. Előbb a Blanquisták jelentek meg Eudes kommunard-tá- bornok vezetése alatt, utánuk Marx Károly hívei, a szoczialista tanulók stb. következtek. A Peder Kázmér nevét viselő utón a kommunardok kibontották a vörös és fekete zászlókat. Felkeresték Blanqui sirját, majd a körfalhoz vonultak, hol az elesett kommunisták feküsznek. Délután 3 órakor a tömeg 10.000 főre emelkedett. Az elesettek közös sírjára a koszorúk százait helyezték s csaknem az összes pártvezérek tartottak beszédeket, melyek a kommün, a boszu és a társadalmi forradalom éltetésével végződtek. Delescluse elesett tábornokuk sírköve vörös szinü jelvényekkel volt díszítve. A kormány a temető közelébe katonaságot rendelt ki, a rendőrség is mozgósítva volt, de a rend pillanatra sem zavartatott meg. A tüntetés délután 5 órára szakadó esőben véget ért. Berlin, máj. 26. A „Norddeutsche Allgemeine Zeitung“ Bismarck hg. birodalmi kanczellár táviratát közli, melyet ápr. 24-kén a fokvárosi német konzulhoz intézett, fölhatalmazva őt annak kijelentésére, hogy Lüderitz és telepei a német birodalom védelme alatt állnak. Nevezett lap továbbá megjegyzi, hogy az angrapequenai ügyben nincs újabb mozzanat. TÁRCZ A. A rózsa története, költészete s egri ünnepe. A rózsa már a „szürke“ őskorban a virágok királynéjának neveztetett, korunknak is divat-virága, legelösmertebb kedvencze a világ művelt nemzeteinek. Vad állapotban csaknem az egész föld felületén el van terjedve, s a mennyire a3 felvilágosítások kihatnak, a rómaiak által ösmert világban is honos volt. Feltaláljuk öt az éjszaki tájak hófedte csúcsaitól le a Sahara sivatag határáig. A legrégibb classicus írók is, különösen Homer képletes kifejezésekben említi meg. Olvasunk róla a sz. írásban, a bölcseség s Jesus Siracli könyvében. A görög auctoroktól felmaradt közlemények már emlékeznek a rosa cyosbatusról, a rosa canina, rosa pimpellifolia és a rosa Gallica fajairól. E korban díszlett a rosa centifolia. A történelem atyja Herodotus Midas nevű macedóniai egyén kertéből egy 60 levelű rózsáról teszen említést, a mely illatára minden más rózsát felülmúlt. Midas kertje oly hires volt, hogy Tertullianus ekként említi hasonlatában : Ha a földön m nden rossz kiirttatnék, kedélyesebb lakóhely nem lenne, mint Midas rózsakertje. Horatius panaszkodik, hogy Olaszország szántóföldéiről a rózsa a hasznos növényeket kiszorította, a mely körülmény Cicero és Pompejus idejében a gabnának drágaságát eredményezte. A rómaiak fényűzése téli időben sem nélkülözhette a rózsát, s Alexandrából s Újcarthágó- ból szállíttatták tele hajókkal, s már Horatius idejében nagy szükségletük fedezésére télen a rózsatenyésztés művészetét kellőképen kifejlesztették. A rózsák egyének, templomok, oltárok és sírok díszítésére használtattak. Voltak Rómának rózsa-nagykereskedői — rosa- rii kik hajókkal szállították, mig a vidékből lánykák kosarakban hozták be árulni. A régiek áldozatoknál s ünnepélyeknél rózsakoszorúkat viseltek; ugyanebből és myrtusgallyakból font koszorú díszítette a menyasszonyok homlokát a bíborvörös fátyol alatt. Rózsakoszorút tettek a győző halantékára, rózsával fonták be a diadalkapukat. Szép szokása volt ama kornak, hogy az elhúnytak emlékére meghatározott napon rózsaünnep rendeztetett. A rómaiak művészete jól értette, miként kell az életnek minden élvezetét kizsákmányolni; igy vidám étkezéseknél a rózsakoszorúk illatát is felhasználták élvezetük fokozására. A jó kedvű asztal-vendégek fejük koszorújából a rózsaleveleket bedobták a borba, a mely általa kedves izt nyert s együttesen kihör- pintették. Plinius beszél el egy aneedottát Cleopatra életéből. Antonius, ki Cleopatra bájai által egészen le volt bilincselve, később, midőn Augustus ellen döntő küzdelemre készült, irányában is bizalmatlan volt, s az ételt s italt, melyet társaságában élvezett, előbb szolgája által izleltette meg. Ezen gyanuskodó hajlamából Cleopatra következő módon gyógyította ki: Egy ebéd alkalmával fején viselt rózsakoszorú leveleit előbb erős méreggel beke- nette, s a midőn a bortól vendégeik felvidámultak, ajánlotta Antoniusnak, hogy ő is dobjon rózsaleveleket koszorújából poharába, s azzal igya borát; ki is teljesité óhaját, s midőn ajkához vinné a poharat, Cleopatra elfedte késével száját, s mondá: „Én vagyok kedves Antonius ! kitől te oly aggodalmasan félsz. Lásd mily könnyű volna most tőled örökre szabadulnom, ha nélküled élhetnék.“ Ekkor egy halálra Ítélt bűnöst vezettetett elő, ki parancsára a poharat kiürítette, s csakhamar meghalt. Hogy a rómaiak étkezésnél a rózsa illatát nagyban élvezhessék, az asztalon vastagon behintett rózsalevelek közé sülyesz- tették tálaikat, majd mesterséges készülékkel felülről hintették le a rózsaleveleket, mit Heliogabalus oly mértékben gyakorolt egy alkalommal, hogy egy része vendégeinek, kik magukat keresztül törni nem bírták, megfulladtak. Kedvelték a rózsalevéllel töltött 1
