Eger - hetilap, 1884

1884-05-01 / 18. szám

161

— Bauer Adolf úr, Posner Károly Lajos nagykereskedő czég képviselője Traut mann Antal úr bájos leányával, Róza kisasszonynyal jegyet váltott Gráczban.

— Fából vaskarika. Az ipartörvény javaslatot az alsóház elfogadta, mert ami még hátra van belőle, az mellékes. A főrendeknél nem hiszszük, hogy ez a javaslat megbukjék, mert az ilyennel a mágnások nem sokat törődnek, ámbár oppoziczió ellene lesz mindenesetre ott is. Ki fogják tehát hirdetni az uj ipartörvényt, mely az 1872-ki helyébe lépve iparosaink boldogságát eszközölni van hivatva. Hogy eszközlendi-e? Az 1872-ikiröl is azt hitték, akik csinálták, s a magyar ipar felvirágzását várták a szabadságtól. E helyett, bár iparosaink tanultak, Bécsben, Páris- ban; kiállítások rendeztettek mindenfelé, a világ előre haladt sok irányban: a magyar mesterember sorsa nem javult, csak tengődik s alig bir munkája után a legtöbb megélni, s nem ok nélkül éppen a nagy iparszabadságnak tulajdonítják a bajokat, hogy akárki, kontár, vagy osztrák gyárak bizományosa, versenyez a jóravaló iparossal, rossz munkát végez, de az árakat lenyomja és a vevőket elhalászsza, az ipartársulatokba pedig az ilyen be nem lép, hogy senki őt ne ellenőrizze s dolgába ne avatkozzék és mert az iparosok közös érdekeinek megóvására fizetést teljesíteni éppenséggel nem akar. Iparosaink tehát kongresszusaikon és kamaráikban, az országos iparegyesületben és a vidéki ipartársulatoknál sürgették a kényszert, hogy t. i. azok fegyelme és költségei alól senki magát ki ne vonhassa. A minisztérium nem volt hajlandó megadni a követelések közül egyiket sem. A gyáriparosok és kereskedők érdekében nem. Minthogy azonban kisiparos Magyarországon nagyon sok van — a nép 23%-ja az iparos családokra esik — a kormány, igy választások előtt, nem mert makacsul ellenkezni az iparosok számtalanszor kifejtett kívánságával s bevette a kvalificáczió és a kényszertársulás elvét a törvényjavaslatba. Az elvét igen, de magát a képesítést és a kényszert kihagyta. Talált oly fogalmazást, mely mindenkinek kibúvót enged a törvény alól, aki tőle menekülni akar. A képesítést teljesen ki- játsza az által, hogy egyik iparágból az áttérést a másikra képesítés nélkül is föltétlenül megengedi, úgy, hogy a kitanult vargából lehet asztalos vagy órás, és hogy az ipariskolai bizonyítványt, gyakorlat nélkül is, képesítésnek elfogadja; a kényszertársulást pedig kiforgatja az által, hogy az ipartestületek alakítását egy városban lakó 100 iparostól és ezeknek kétharmad többségétől teszi függővé, úgy, hogy amely helységben például 80 iparos lakik, ezek ipartestületet nem képezhetnek; de viszont, ha 180 van egy községben és 61 iparos a testület alakítását bármi oknál fogva ellenzi, ismét nem jöhet ipartestület létre. Ily módon kvalifikáczió és kényszertársulás illuzoriussá vannak téve, s a törvényjavaslat hasonlít olyan emberhez ki mindkét lábára sánta. Egyébként sok szép határozat foglaltatik az uj törvényben, de hogy e fentebbiek nélkül az magyar iparosainknak tessék, kötve hiszszük. Mindazok, kik a házban az iparkérdésekkel tüzetesebben foglalkoznak és az iparosok érdekeit védeni szokták: Appo- nyi, Zichy, Göndöcs és mások erősen érveltek a kormány álláspontja ellen s módosításokkal ostromolták a javaslatot. Hiába, a kormány nem tágított s pártja követte, mint mindig. 140 szóval 92 ellen az ipartestületek alakításának kötelező kényszere elesett. Távol volt 208 képviselő! (Ezeket az örökösen távollevőket nem kellene megválasztani újra.) (Budap. Hirl.)

— A földmivelés,- ipar és kereskedelemügyi m. kir. miniszter f. évi 12,531. szám alatt a következő körrendeletét intézte valamennyi törvényhátósághoz: Miután az 1883. évi XV. t.-cz.

életbelépése óta a szolgabirák most már valamennyi megyében megfelelő fizetéssel és külön úti átalánynyal is javadalmazva vannak, továbbá miután kétségbe nem vonható, hogy a szolga- birónak a vásári bizottságban való megjelenése nem kizárólag a vásártartásra jogosult fél érdekében, hanem közrendészeti szempontból is szükséges; ennélfogva, az 1882. évi februárhó 6-án 1765. sz. alatt kiadott rendeletet a belügyi m. kir. miniszter úrral egyetértőleg ezennel oda módosítom, hogy a szolgabirák a vásári bizottságokban való közreműködésért a vásártartásra jogosult fél terhére ezentúl sem napidijat, sem pedig fuvarköltséget felszámítani jogosítva nincsenek. Erről a törvényhatóságot tudomás és közhírré tétel végett oly megjegyzéssel értesítem, hogy hivatkozott rendeletemnek a vásári bizottságokban működő állatorvosokra vonatkozó és az 1874: XX. t.-cz. 21-ik §-ára állapított rendelkezése érintetlenül marad. Kelt Budapesten. 1884. év márcziushó 23-áu. Széchenyi, s. k.

— Borárak. Budapest, április hó 25-én. Könnyű fehér borok hektoliterje Buda vidékén 11.50 — 11 frt; Neszmély-Esztergom vidékén 8.76—10-, Belső-Zalában 6.50—8; Versecz-Fehér- templom vidékén 7—9.50. — Nehezebb fehér borok hektoliterje Balatonmellékén 10—16 ; Érmellékén 12—15; Noór vidékén 17—20; Fertő mellékén 15—18; Tokaj-Hegyalján 15—19. Könnyű vörös borok hektoliterje Buda vidékén 13 — 17; Esztergom és Vácz vidékén 10—13; Gyöngyös-Visonta vidékén 12.50—17. — Nehéz vörös borok hektoliterje Egerben 25—28; Ménes vidékén 20—28; Pécs-Villány vidékén 16—24; Szegszárd vidékén 15—30 írtig a minőség szerint. — Balatonmellékét kivéve, hol az üzlet kellő irányzatot vett, a többi borvidéken a borüzlet igen lanyha s legtöbb helyen pang. E miatt a könnyebb fehér borok árai csekély árhanyatlásnak indulnak. A vörös boroknál az árakban szilárd irányzat uralkodik, miután a jobb minőségű készletek meglehetősen megfogytak.

— A rabszolgaság megszüntetése Brazíliában. Caere tartomány rnárcz. 25-én szabadított föl ünnepélyesen minden rabszolgát s remélhető, hogy Brazilia többi része is csakhamar követni fogja a jó példát. 1882-ig az állam az e czélra létesített alapítványból 14.500 rabszolgát szabadított föl, mig a magánosok által fölszabadított rabszolgák száma 90.000-re rúg. Brazíliában a legújabb számítások szerint még mindig van 1.200,000 rabszolga.

— A rizstelmelö szövetkezet iránt érdeklődők értekezletet tartottak Korizsmics László elnöklete alatt. Az elnök megnyitó beszédében elmondva röviden a rizstermelés fi rténetét Magyarországon, megemlékezve a péklai telep jövedelmezőségéről, az igazgató-választmány által javasolt területet a sztapár-ujvidéki csatorna mentén a rizstermelésre kiválóan alkalmasnak mondta. Miklós Ödön erre indítványozta, hogy a kezdeményező orsz. gazdasági egyesület küldjön ki egy végrehajtó bizottságot, mely úgy a szövetkezés módját, mint terjedelmét illetőleg konkrét javaslattal járulna az értekezlet elé. Ez élénk helyesléssel fogadott javaslat után felolvasták gr. Zichy Ágost fiumei kormányzó levelét, mely jelenti, hogy a fiumei rizshántoló malomban tett kísérletek szerint első helyen minőség tekintetében a magyar, második helyen a japáni, harmadik helyen az indus és csak negyedik helyen áll az olasz rizs. Még Timári Béla szólalt fel, felhozva azt, hogy atyja 1852 év óta termeszti a rizst és e 32 év alatt gyenge termés soha sem volt, hanem ez idő alatt mindig biztos jó termést adott, sőt 1882. évben a július 30-iki óriási jégeső a kukoriczát is tönkretette, a rizst pedig már kalászban találta, s alig 8% volt ez időben a jégaár. Korizmics László még felemlité, hogy a pénzügyi és földmivelési miniszterek megígérték, hogy ez uj termelési ág emelésére a maguk részéről is minden lehetőt meg fognak tenni.

— Nagyszerű irodalmi vállalat indul meg f. é. május elsején a fővárosban. Egy nagy, illusztrált havi szemléről van ugyanis szó, melyet kiadói nagy anyagi áldozatok és a legkitűnőbb irodalmi és művészi erőkkel indítanak meg. A szemle czime „Magyar Salon“ lesz és az első füzet, mely már május elsején megjelenik, a legkitűnőbbet fogja tartalmazni, amit csak irodalmunk nyújthat. Mint tudósítónk értesül, Jókai (ki eredeti regényt kezd meg benne), Pulszky, Vámbéry, Szász Károly, gr. Zichy Jenő, Klapka tábornok, Mikszáth, Komócsy, Szemere s a többi legjobbnevü íróink és tudósaink csoportosulnak e szemle körül, mely különösen a küldföldről importált tömérdek szemléket van hivatva kiszorítani. És hogy ezekkel versenyezhessenek, a kiadók a lehető legolcsóbbra szabták e szemle árát. A 7 ivre terjedő, 25—30 eredeti illusztráczióval diszitett vaskos kötetnek, — mely minden szalon asztalának díszére válik, — ára ugyanis csak 60 kr. lesz. Előfizetési ára egész évre 7 frt, félévre 3 frt 50 kr., negyedévre 1 frt 75 kr. Az előfizetési pénzek a „Magyar Salon“ kiadóhivatalához (Budapest VIII., Kerepesi-út 13. sz.) küldendők. — Megjelenésekor bővebben fogjuk méltatni e valóban nagy vállalatot, melyet addig is melegen ajánlunk szives olvasóinknak előfizetésre.

— A honvéd-bakancsok szállítása. Az országos iparegyesület felterjesztést intézett a honvédelmi minisztériumhoz, melyben a szerzett gyakorlati tapasztalatokra, valamint a több oldalról felmerült panaszokra való tekintettel, a szállítási szerződésnek a lábbeliekre és szijazatokra nézve a mostani fővállalkozóval való meghosszabbítása csakis rövidebb időre hozatik javaslatba, és pedig a következő feltételeknek szerződésbe iktatása mondatik kívánatosnak : 1. hogy a feldolgozandó bőranyag is kizárólag hazai legyen, 2. hogy a vidéki iparosok részére szerződésileg megállapítandó munkabéreknek levonás nélküli kifizetése ellenőriztessék,

3. hogy a vidéki iparosoknak kiadandó munka mennyisége lehetőleg arányosan legyen az egyes városok közt megosztva és 4. hogy e munkával a vidéki iparosok lehetőleg a tavaszi és nyári hóna