Eger - hetilap, 1883
1883-03-08 / 10. szám
90 képesek, melyek specialisták, vagy is csak egy nemű czikkek előállításával foglalkoznak, minthogy különben a gyártást kellő tökélyre nem vihetik. A posztógyár felállítását mi sem teszi indokolttá. — A bőrgyártás, illetőleg borkészítés Egerben még egy néhány iparos által űzetik. De minthogy ezek minden segédgépet nélkülöznek, igy a gyárakkal a versenyt nem képesek kiállani. Egy tökéletes berendezésű bőrgyár azonban itt is életképes volna. Ezenkívül ajánlatosnak tartom, egy asztalos szerszám, egy1 fagyár, s esetleg egy szalmapapirgyár létesítését is. — Ezért bátorkodom Nagyméltóságodnak javaslatba hozni, miszerint Eger városát felszóllitani méltóztassék, hogy a most nevezett gyártelepek létesithetése czéljából a vállalkozási szellemet a városban felkölteni, s a tőkepénzzel rendelkezőket ily vállalatok megindítására bírni ügyekezzék. Mély tisztelettel vagyok Nagyméltóságod alázatos szolgája. Plagiator végszava a szinház ügyében. IV. Ha megrójuk azt, ki élő beszéd alkalmával a beszélőnek szavába vág: annál inkább megrovás illeti azt, ki Írásban sem elég higgadt kivárni más véleményét. így tőnek velem szemben Föld- váry Kálmán és ó—y urak: eléje vágtak szinkáziigyi czikkeim befejezésének. No de ez egyszer még se rójuk meg őket, mert ezáltal csak könnyebbé tevék a végszó kifejlését — és eléggé kárukra esett hevességük. Ugyanis, miután már kitisztáztam a szili házépítő-bizottságot azon vádból, mintha ő a Hosszupincze kérelmezésével a város törzsvagyonának csonkítását czélozta volna: — végszavamban ép arra akartam áttérni, hogy a város, ha tetszik, ám vegye újból elő a hosszupincze ügyét, vagy pedig, ha hajlandó,, adja meg akkor a vele egyértékű összeget a szinház czéljára. És hogy ebbeli szándékom nem a helyzet kényszere által sugallt manőver, hanem valóban eleve tervbe vett volt, erre nézve azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy szükség esetén hivatkozni is tudnék oly úri egyénekre, kik előtt czikkeim e tervéről említést tettem, s e czik- keket megírtam volna, ha ó—y úr Véleményét soha sem bocsátotta volna is közre. Czikkeim terve ez volt : a) tájékozást nyújtani az ügyállásról; b) elháritni a szinházépitő bizottságról azon vádat, mintha a város törzsvagyonának csonkulását óhajtaná; c) oda hatni, hogy a város akár a Hosszupincze átengedésével, akár egyéb hason értékű segélylyel biztosítani iparkodjék a szinház létrejöttét. Hogy eddigelé mily mértékben érték el czikkeim e hármas ez élt: kiki megítélheti; hogy nem egyenesen törekedtem czélom után, hanem polemikus kerülővel: oka ö—y úr „Véleménye.“ Hogy most sem fejezem be czikkeim sorát a kezdett fonal szerint : okai ismét a szavamba vágó urak! Fölvilágositásul legyen elég mondani annyit: hogy hát a szinházépitő bizottság a város számára akar színházat, tehát a tervezett részvényvállalat inkább hazaíias kölcsön, mintsem ma- gánnverészkedési jellegű lett volna, ép azért kérelmező a várostól a hosszupinezét — mert helyette színházat adott volna! Hogy azonban a bizottság a város adományát nem vette volna igénybe, ha és mig szinház nem épül: oly bizonyos, mint amily becsületes egyénekből van alakítva a bizottság; de ép ez tévé szükségessé minden gyanúnak elhárítását intentiói felül — s azért határozám él a czikkezést! — Világosan láthatja ezekből Fötdváry Kálmán úr, hogy sápkóros gyanúsítása alapnélkül való volt; s ha még világosabban is akarja látni, akkor menjen el a szerkesztő úrhoz, kit ezennel magam is kérek, hogy önnek megmondja: ki az a Plagiator, és aztán legyen Önhöz szerencsém, hogy szóval bővebb föl- világositást. is adhassak! Egyébként ha Földváry úr el akarja kerülni a petites mi- seres-jeit, hát ne polemizáljon a fedett sisakú vitézekkel — ha úgy sem muszáj, s úgyis hiába! Ha azt tartja, hogy sorrend legyen a tennivalókban: alakítson csatornázó, lámpafelállitó, ipariskolai, stb. bizottságokat, mint ahogy mi alakitánk szinházépitő bizottságot; s azoknak lesz dolguk bennünket megelőzniük működésükkel, nem pedig nekünk kezdenünk a színházépítést csatornázással ! —■ Hogy vajon mikép nézne ki a város csatorna stb. nélkül színházzal: kérdezze meg azon hasonnevű nagy elődjét, ki Pesten a Nemzeti színházat építtette hajdan, s kinek működését oly szépen dicsőíti Vas, Gereben „Egy alispán“ regényében. Avagy olvassa el Köleseynek a nemzeti játékszín ügyében irt beszédét, hol ez áll: „Vajmi másképen gondolkoztak azon számkivetett franeziák, kik Amerika pusztáin elébb építettek franezía játékszint, mint lakházat maguknak! Nevessük ki őket, ha bátrak vagyunk, ha mellettük saját kicsinységünk érzésében kínosan el nem pirulunk : nevessük ki e lelkes bujdosó csoportot, mely az oczeánon keresztül kebelében viszi hazáját“ — stb! — Végre kérdésére ezt felelem: A színházra nézve ugyan teljesen mindegy, akár a hosszupincze árából, akár a város pénztárából kap 5— 6000 frtot, de a városra nézve tán nem lenne mindegy! Miért ? Kiki tudhatja. Kevés szavam van ó—y úrhoz, mert régi közmondás: a futó ellenségnek arany hidat készíts! 0 ugyanis látja adataimból, hogy „tévesen volt informálva a tényállásról.“ Azért fölvilágositásomért „köszönetét mond.“ Egyébként „a dolog lényegére nézve úgyis egy hajóban evez velem.“ — Ily és hasonló nyilatkozatai egy oly „skeptikus, conservativ és realista“ embernek, ki a színházat csak „decoratio és luxusarticulusnak“ tartja vala — valóban hízelgő lehet ily magamfajta „optimista, radicalis, idealista“ firkászra nézve, s valóban meg is bénítja polemizáló toliamat. Hanem ép ama nyilatkozatai ó—y urnák, melyek oly nemes és dicséretes ellenfelet tisztelteinek velem személyében, késztenek arra, hogy a további fölvilágositásokat se tagadjam meg tőle. — Ő információit az „Egerből“ merité. No de akkor minden oldalról vette volna figyelembe e lapot. Ezt azonban elmulasztó, mert hisz ő még most sem tud arról semmit, hogy Pápán gyönyörű színházat, építettek 22 ezer forinton, melyet az „Egerben“ ép e sorok írója közzé is tett annak idején; sőt közöltem az egész szinház teljes ismertetését is; a szinház-épitő bizottság elkérte a pápaiaktól a tervet is, sőt egyik tekintélyes tagja, B. J. úr, el is utazott Pápára, megszemlélte a müvet, s a legkielégitőbb jelentést tette róla a bizottságban. így hát a 22 ezer frtos szinház milyenségére nézve csak tessék nyugodtan aludni. — Egyébként pedig annak, ki mint iró a nagy közönségre hatni akar, mint ó—y úr ir, ki igy ir vala: „nyilatkozatomban üdvös hatás rejlhetik“ — aki tehát nem tartja meg skrupulusait a maga számára, hanem dobra üti: annak elengedhetetlen szent kötelessége, azon dolog felől, melyet tolla alá vesz, a legilletékesebb forrásokból informáltatnia magát! A szinházügyben az „Eger“ lap sohasem volt illetékes informáló, *) mert mint lap — csakis a nyilvánosság terén észlelhető hullám- verődéseket registrálta **); hanem igenis illetékes vala a szinházépitő bizottság, mely oly férfiakból alakúit, kik, hogy csak néhányat nevezzek: pl. Csiky Sándor, Zalár József, Vavrik Endre, Tavassy Antal, Kapácsy Dezső, Fiilöp József, stb. stb. mindenkor megkérdezhetek, egész éltökben mindig a város javát óhajtották, jellemükhöz a gyanú árnyéka sem fér, szóval teljesen megbízható, körültekintő s müveit férfiak; a bizottság minden ülésén jelen voltak, tehát ők beszéltek meg s intéztek el csaknem minden ügyet a kérdésben. Ámde ő—y úr nemcsak nem informáltatta magát — vallomása szerint — ez urak által, hanem még az „Eger“ minden közleményeit sem vette kellőkép figyelembe — mint a 20 ezer forintos szinház iránti skrupulusaiból látható! — Az is furcsa, hogy ó—y úr, ki a várost oly nagy gazdálkodásra utalja, oly hátra maradottnak mondja, oly sok szükséges kiával valónak kürtöli, s oly szegény anyagi helyzetben látja — egyszer csak azon töprenkedik, vajon megfelelő lesz-e az általunk tervezett szinház a város méltóságának?! Lám, máshol meg azt mondja, hogy ne nyújtózkodjunk tovább a takarónál! — Hát ha oly nagy a méltósága a városnak, akkor az ily méltóságos városban akar ó—y úr is garantirozhatná a színház-vállalat, sikerét! Egyébként ó—y úr skrupulusa az én mathesisem helyessége és biztossága fölött a képtelenségbe vezet. Mert ép úgy kétkedhetnék a világon minden üzletember, üzletnyitás előtt. Biz olyan ez a skrupulus, mint az egyszeri palócz lányé, ki lakodalma előtt azon sirdogált, hogy mi lesz ő vele. ha kis fia lesz, és az lemegy a pinezébe és majd rá esik a káposztás kő! ? . . . És most, ó—y úr, föl a vitorlákkal: evezzünk hát, ha tetszik. egy hajóban ! Isten velünk ! Pmgiator. Szöleink átalakításáról. A gazdakörben Somssich Pál elnöklete ,alatt gróf Keglevich István értekezett „széleink átalakításáról.“ Értekező két tétel bebizonyítását tűzte ki: 1. Borászatunknak mindaddig, mig szüléink jelenlegi állapo*) Ez ugyancsak helytelen állítás ! Szerk. **) A való az, hosr az „Ege/“ a szinház ügyet pártolta es pártolja az ellenvélemények agyonhallgatása nélkül. . Szerk. n
