Eger - hetilap, 1883
1883-03-01 / 9. szám
XXII. év folyam. 9. szám. 1883. marczius l-én. Előfizetési díj: Kiíesz évre . 5 fri — kr Félévre. . . á , 50 . Negyed évre . 1 . 30 . Kgy hónapra. — 45 , Kgy es szám . — 12 „ Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. EGER, Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyílttérien egy petit- sorbelvért 15 kr fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (vásártér, 783. szám alatt) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Ama bizonyos „Véleményről:“ a színház ügyében. III. Egyenkint áttekintve azon első szükségleti tenni valókat, melyek kedvéért „6—y“ véleményező űr ellenzi a hosszupinczének színházra való fordítását: azon tanulságot vonhatjuk az ügyek állásából, hogy az illető tennivalók ideje midőn beköszöntött s a lehető kedvező körülmények is megvoltak, vagy vannak, melyeket csak óhajthat oly szegény anyagi helyzetű város mint Eger — mégsem történt soha s nem is történik oly erélyű intézkedés, melynek gyümölcse kielégítő volna. Avagy nem lehetett volna-e réges légen kaszárnya, és vaspályaV Nem lehet-e könnyű szerrel ipariskola a közösiskolák helyett? Nem lehetett volna-e czélsze- rűbben s megnyugtatóbban szabályozni a patakot? Nem lehetne-e rendszerezni, sőt villamosra eszközölni a világítást, s nem lehet- ne-e oda hatni, hogy kövezetvám nyerésével rendszeresittessék a kövezés? . . Múltkori szemlénk tehát koránt sem azt akarta jelezni, hogy mi a fölsorolt ügyeket el akarnék ejteni — sőt alig van közöttük olyan, melynek érdekében nem harczolánk — hanem mig amaz ügyek létesítését s a szinház-ügj kompatibilitását törekedtünk kimutatni, addig másrészt városunk polgárságának in- dolentiája ellen küzdénk. Müveltségbeli reputációnk máris erősen meg van ingatva hazánk más vidéki városainak szemében: sőt ironikus mosolyt tapasztalhatunk még a kisebb jelentőségű városkák lakóinak ajkain is. ha Egerről van szó. S ha ki mint idegen köztünk megfordul, s megizleli borunkat, fölkeresi fürdőnket, Tcörülsétálja vidékünket, megszemléli épületeinket: nem úgy tüniink-e föl szemében, mint az arannyal kövecskeként dobálózó vadember ? Avagy tudják-e ér- tékesitni mind eme kincseinket? S általán van-e társas életünk? Tudunk-e mindent méltányolni úgy, mint a mai műveltségi állapotok mellett kellene ? . . E rekriminácziók igazvoltát bizonyítja ép azon eset is, hogy „o—y“ űr, kinek véleménye bizony sokak néma helyeslésével találkozik, nem látszik figyelembe venni azon geometriai igazságot, hogy bármelyik pontról indítom is el a körzőt: mindig ugyanegy alakú kört fogok vele rajzolni, mert a körnek minden pontja lehet ugy kezdő, mint végpont is! Ha ezt ,.ó—y“ úr megeszelte volna. a kkor a hasonlatot is fölfedezte volna ez — és a társadalmi fejlődés közt. Ez utóbbinak föltételei ugyanis: iskolák, fogyasztási viszonyok. közlekedésügy. gazdagodás, komfort, társadalmi csiszoltság stb. stb. ép ugy függnek össze, mint a körvonal pontjai — egyik a másikat vonja maga után! S ha ezt „ó—y“ úr észre vette volna: akkor nem torkolná le az egyik tenni valót a másikkal, hanem mindenkor megragadta volna az ügyet ott, hol az kínálkozott: ez esetben pl. fölkarolná a szinházügyet, a helyett hogy igy kiált: „Van sok tenni valónk, melyeket elhanyagolánk; tenni való a színház- építés is, de hanyagoljuk el, mert a többi tenni valók úgyis el- hanyagolvák!“ .Avagy nem erre megy-e ki szavainak értelme, midőn luxusnak bélyegzi a színházépítést ? A társadalomnak valóban órája a színház : ott tudjuk meg rendeseb, hogy hányat Ütött!? . . Plagiator. Pár szó az egri állandó színház ügyéhez. Minden embernek meg vannak a maga petites miseres-jei. Nekem valahányszor valami által nyilvános felszóllalásra kénysze- rittetem, mindig fedett sisakű vitézekkel, álarczokkal kell szembe szállnom. No de ez más alkalommal bármily genant legyen is, a jelen esetben, annyiban nem kellemetlen, mennyiben én is az ál- arczozottak szabadságát vehetem igénybe. Plagiator ur egy czikksorozatot kezdett meg az egri színház ügyében. Es mivel a versnek minden reffrainje csak az, hogy a hosszúpinczét el kell adni, — engedjen meg czikkiró ur, ha szavába vágva arra kérem: legyen szives czikksorozatában a következő kérdésre is felelni. Én a színház létesítésének barátja vagyok, bár azt tartom, hogy minden rendezésnél egy, a szükségesség által indokolt sorrendet kell tartani, s a szinházfelállitását, egy csatornázásnak, sűrűbb lámpafelállitásnak, ipariskolának stb. kellene megelőzni; mert a civilisationak ezen ismervje, a többi nélkül olyanná teszi a várost, milyen egy mezitlábos lány piszkos ruhában uj tollas- virágos kalappal a fején. De ezen sorrend nézet dolga; én nem akadok fel benne ha a civilisatio külzománczának toilette-jét a kalapon kezdik is — és csak azt kérdem, s erre tessék felelni: vájjon a színház ügyére nézve, nem mindegy-e az, ha a kivánt ösz- szeg, nem a hosszűpincze árából, hanem más cassából adatik. Mert én azt nem bírom felfogni, hogy miért kelljen épen a hosszűpin- czét eladni, midőn a város más, p. o. az oblationalis cassából, képes a hosszupinczének nem csak becs-, de esetleg magasabb árát is a színházi választmány rendelkezésére bocsájtani; az összeg megszavazásához pedig ez esetben sem absolut többség, sem felsőbb jóváhagyás nem kivántatnék. Én már olyasmit is hallottam, bár nem tudom hol és kitől, hogy a hosszűpincze eladása azért forciroztatik mert ahoz az illető speculans, csak ilyen manőver által juthat. Ekként tehát a város vagyonán plágium szándékoltatik elkövettetni, és nagyon közel fekszik azon feltevés, hogy itt tisztességes sáp-műnyelven re- bach és nem a színház érdeke a kérdések kérdése. Ha tehát itt azt be nem méltóztatik bizonyítani, hogy a hosszűpincze ára, a színházra nézve előnnyel bir, más cassából adandó hasonló összeg felett, én is, de mások is azt fogják hinni, hogy a végczél plagium utjáni sáp. és nem a színház létrejöttének érdeke. Földvári/ Kálmán. Válasz: a színház ügyében, Plagiator-nak. Eger, 1883. évi febr. 22. Tisztelt Szerkesztő Ur! Plagiator még nem fejezte ugyan be szinházügyi czikkeit;/ de, t. Sz. Ur szives engedelmével, én már most megteszem azokra észrevételeimet s nyilatkozatomat : egyebet és többet úgysem fognék azokra bármikor is felelni, mint amit itt elmondok. Plagiator tüzes enthuziasmusában oly félszegen fogja fel január 28-iki levelem álláspontját, irányát, intentióját, hogy én kritikáját és annak nagyhangját részint mint jogosulatlant, részint mint nem találót, részint mint fölöslegeset kénytelen vagyok visszautasítani. Épen az a visszás gazdálkodási politika, melyet. Plagiator maga. második czikkében méltán ostoroz, s melynek mindnyájan lépten-nyomon tanúi, mondhatni martyrjai vagyunk : épen ez indított engem a felszólalásra, s felszólalásomban a szin- házvállalat irányában is okszerűbb gazdasági politika sürgetésére. Felszólalásom ezen tendentiájáért nem érhet vád vagy neheztelés senkifia részéről, legkevésbbé Plagiator részéről, aki maga constatálja, hogy csakugyan vannak gazdasági fonákságaink és kudarczaink. s épen ezekért szűtyongatja a várost egész második czikkén keresztül. Ezt el kell ismernie Plagiatornak, különben második czikkének szellemével kerül ellenmondásba.
