Eger - hetilap, 1883

1883-02-22 / 8. szám

71 közben kitisztítani (egy télen által elegendő egyszer) annélkül bogy a füst vagy a kőszénből képződő gázok a szobába tódulja­nak. Olcsó, tiszta, egésséges, és czélszerű fűtés annyiból elérhető, mivel a kályhába töltött viz gőzzé változik, a kőszenet nedvesen, a tűzet pedig nagyobb izgatottságban tartja, a mi a kőszénnek lassú de annál élénkebb elégését elősegíti; továbbá a kőszénből kifejlődő gázok mind tűzrétegen menvén keresztül, azok a tűzben elégnek és a tűzet élénkebb sőt nagyobb hőfokra emelik. Megemlítendő az is, hogy a kályha önnön maga magát sza­bályozza a kályhában elhelyezett szabályozó készülék (regulától1) által úgy, hogy ha a tűz a kályhában nagy hőfokra emelkedett, akkor a szabályozó készülék a lég-áramló szelepeket részben el­zárja ; hogyha a kályha tüzének hőfoka ellenben csökken, akkor a szabályozó-készülék a lég-áramló szelepeket kinyitja, és igy az elégési processus folytonosan egyenlő. A kályha külsejére nézve igen szabályos alakú, 59—50 cmt. vastag testben és 190 cmt, magas, és megfelel fűtésével 7 mt. hoszü, 6 mt. széles, és 4 mt. magas szobának, illetve 168 kbmt. le­vegőt 13—16 fok melegségben tart. Szellőztetési szempontból is előnyös, mivel általa a szoba hidegebb levegővel tápláltatik. Megjegyzendő az is hogy a kályhákat öntött vasból, agyag- ból, és kovácsolt vaslemezből lehet előállítani, és a szobák nagy- ságához képest kissebb vagy nagyobb alakokban gyártani. Az illető feltaláló építész az említett kályhát természeti nagyságban késérietek megtétele végett már készítteti, és oda működik, hogy az új kályhák a jövő téli idényre forgalomba jöhessenek. Politikai heti szemle. London, febi. 16. A Morningpost jelentése szerint a ha­talmak Barrére javaslatát múlt szerdán elfogadták. Mohrenheim, Oroszország képviselője, táviratot kapott kormányától, melynek értelmében Oroszország beleegyezik, hogy a Kilia-torkolatra néz­ve ugyanazok legyenek a hajózási föltételek, mint a Sulinatorko- latra nézve. London, febr. 16. A félhivatalos „Daily News“ a sugal- mazottság minden jelét magán viselő közleményben azt mondja: kétséges, vájjon egyátalán lesz-e valami gyakorlati eredménye a Duna-konferencziának V London, február 17. A Dunaértekezlet elhatározta, hogy a Dunabizottság meghatalmazása 5 és fél évvel meghosszabbit- tassék. Oroszország hasonló időközt kíván, hogy a Kilia-torkolat- ban létesítendő munkálatokat befejezhesse. Pé tervár, íebr. 17. A Duna-értekezletről a „Journal de St.-Petersbourg“ következőleg nyilatkozik: Emlékszünk, hog}' e tekintetben, már előbb is hoztunk föl indokokat, melyek az érte­kezletet arra bírhatják, hogy amaz államoktól, melyek a párisi és berlini szerződéseket alá nem írták, oly kérdésekben, melyek­nek elintézése kizárólag a szerződött nagyhatalmaktól függ, a döntő szavazatot megvonják. Sajnáljuk, hogy Románia kormánya nem vetett számot ezen indokokkal s ez által kinos visszautasit- tatásnak tette ki magát, másrészt azonban korántsem akarjuk e királyságnak mint független parti államnak érdekeit kicsinyitni, valamint nem ismerjük félre Szerbia és Bulgária érdekeit sem, és meg vagyunk győződve, hogy a londoni értekezlet a fennforgó szükségletek teljes elismerése mellett teljesíteni fogja feladatát a nélkül, hogy a valóban elismerésre méltó jogokat és érdekeket megsértené. Remélnünk kell, hogy Románia az értekezleten — a mennyire lehetséges — igazságos kielégítésben fog részesülni. Páris, febr. 19. A „Mémórial Diplomatique“ értesülései szerint a londoni Duna-konferenczia máris megállapodásra jutott a legfontosabb kérdésekre nézve. A vegyes bizottság minden va­lószínűség szerint a Barrére-féle javaslat értelmében életbe fog lépni. Oroszország jogot nyer arra, hogy a nemzetközi bizottság ellenőrzése mellett műszaki munkálatokat végeztethessen a Kilia- ágban. A konferenczia fel fogja szólítani a nemzetközi bizottsá­got. hogy siettesse és minélelőbb befejeztesse a kotrási munkála­tokat a Szulina-torkolatban. Páris. február 19. A „Temps“ jelenti Londonból: Az euró­pai Duna-bizottság tiltakozott az ellen, hogy Románia Galacz és Szulina szabad kikötői minőségét megszüntesse. A román megha­talmazott 1879-ben formaszerüleg elismerte e kikötők szabad mi­nőségét. és igy nemzetközi kötelezettséget vállalt. London, febr. 15. A trónbeszéd, melylyel ma a parlamen­tet megnyitották, a szokásos frázissal kezdődik, mely az összes hatalmakhoz fennálló jó viszonyokat jelzi. Egyiptomot illetőleg kü­lönösen ki van emelve az a szidid, enyhe bánásmód, melyet az egyiptomi lázadás vezéreivel szemben tanúsítottak. Következik az ígéret, hogy az angol csapatok egy nappal sem maradnak tovább Egyiptomban, mint az feltétlenül szükséges. Egyiptom jövőjét biz­tosítandó, Angliának három feltételt kell szem előtt tartania. Elő­ször a rend, nyugalom, személy- és vagyonbiztonság helyreállítá­sát ; másodszor a népképviseleten alapuló kormánygépezet beho­zatalát ; harmadszor a nemzetközi kötelezettségek szigorú meg­tartását. Kijelenti továbbá a trónbeszéd, hogy a kormány a szul­tán és a hatalmak elé a khedive személyes biztonságát, az egyi­ptomi nép jólétét s a kelet általános békéjét illetőleg javaslato­kat terjesztett. A Szuez-csatornát nem semlegesíteni, de biztosit- ni kell. A Duna-konferencziára vonatkozó passzus azt a reményt fe­jezi ki, hogy a konferenczia ezúttal jobban fogja biztosítani a szabad hajózást Közép-Európa e legnagyobb vizi utján. Írországra vonatkozólag kijelenti a kormány, hogy a jövőre nézve több reményt táplál, a szocziális és agrárius viszonyok máris javulóban vannak, az agrárius bűntények száma csökkent, a törvények jobban végrehajthatók, csak a titkos társulatok igé­nyelnek még mindig nagy éberséget. Végül fölemlíti a trónbeszéd, hogy mig az utolsó három ülésszak idejét leginkább az ir ügyek abszorbeálták, most már az angol és skót. ügyekre kell nagyobb figyelmet fordítania a tör­vényhozásnak. Dublin, febr. 18. A gyilkossági összeesküvés pőre. Carey kettő kivételével valamennyi fogolyt a gyilkossági összeesküvés tagjainak ismeri fel. Forstert, hogy meggyilkolhassák, napokon át üldözték. Carey kijelenté, hogy ő valamint az összeesküvés több tagja azt hitte, hogy a land-liga küldi a pénzt a gyilkosok számára. Cavendish és Burke meggyilkolásakor az összeesküvés feje egy titokteljes személy volt, ki Dublinban tartózkodott és az összeesküvők közt „numero egy“ jelzés alatt volt ismeretes. Mint látszott, sok pénze volt. A gyilkosság elkövetését Carey követ­kezőleg adja elő: Bardey legelőbb Burkere rohant, mialatt Ca- vendisch a támadót esernyőjével ütötte. Ekkor Bardey meggyil­kolta Cavendisht és megfordulván, megpillantotta a földön fekvő Bürkét és annak torkát elmetszette. Carey a többi tanú által tett vallomásokat egész terjedelműkben megerősíti. Carey vallomásai közben a foglyokat ijedtség fogta el. London, febr. 15. Napoleon herczeg ismét bocsátott ki mani- fesztumféle iratot, melyet a Times közöl. A herczeg ebben Euge­nia ex-császárnéval történt kibékülését tudatja, mint aki őt ismeri el a Napóleonok fejének. Jóllehet látogatása az ex-császárnénál csak magántermészetű volt s Eugenia a politikával egyáltalán nem foglalkozik, mégis szerencsét és sikert kíván neki. Erre kö­vetkeznek a szokásos frázisok a plebiscitűmről, a Napóleonok jo­gairól s a párt egységéről. Ha a Napóleonok száműzetnének, úgy Viktor hg belép az olasz hadseregbe, mig ő maga (Napoleon Je­romos hg) Londonba jő állandó tartózkodásra. Páris, febr. 17. A szenátus ülése. Challemel-Lacour pár­tolja a trónkövetelőkre vonatkozó törvényjavaslatot, amint azt Barbey szövegezte és felszólítja a szenátust, hogy gondolja meg a visszautasítás következményeit és a kamarával való viszályt kerülje. Allou előadó ép ellenkezőleg azt hiszi, hogy a törvényja­vaslat elfogadása a viszályok és válságok korszakát idézné elő. Say Leon és Weddington kijelentik, hogy ezen javaslatot vissza­utasítják, mert nem akarják, hogy a köztársaságot azon szemre­hányással illethessék, hogy olyan önkényes rendszabályokat al­kalmaz, mint a császárság. Erre az általános vita véget ért. A szenátus 140 szóval 139 ellenében elhatározta, hogy a részletes tárgyalá-t megkezdi. (Élénk mozgás.) Devés igazságügyminiszter Say fejtegetéseit hevesen megtámadja és kéri a szenátust, hogy Barbey javaslatát szavazza meg. Erre az I. czikk 142 szavazat­tal 137 ellenében elvettetett; a 2. czikk szintén nem fogadta­tott el. A Barbey-féle törvényjavaslat két czikkének elvetése után az elnök az ügyrendhez képest az egész javaslatot szavazás alá akarja bocsátani. Néhány megjegyzés után az ülés, a nélkül, hogy újra szavazás történt volna, fölfüggesztetett. Páris, febr. 18. Jules Ferry tegnap megalakitá kabinetét. Maga lesz az elnök s a külügyminiszter, Waldek-Rousseau veszi át a belügyi tárczát. Martin Feuillet az igazságügyit. Raynold lesz a közmunkák, Thibaudin hadügy, Brun szenátor a tengeré­szet, Tirard a pénzügyek, Berthelot szenátor a közoktatás, Mahy a földmivelés, Legrand a kereskedelem, Cochéry a posta és táv­iró minisztere. Thibaudin fogja a herczegek elleni törvényt vég­rehajtani. Csettinje, febr. 17. Pénteken reggel véres harcz folyt Szkutari mellett. Hatszáz malizori támadott meg egy török nizam csak tavaszszal kell a tűzet kioltani; a kályhát, pedig lehet égés *

Next

/
Thumbnails
Contents