Eger - hetilap, 1883

1883-10-11 / 41. szám

393

De most ezen incidensből akár az egyiket, akár a másikat szóbahozni, eldönteni akarni, akár az ő irányukban, akár a mienkben, az okvetlen szükségen túli consequeutiákat kihúzni akarni: nem tartanám sem helyes, sem alkotmányos, sem politikailag tapintatos dolognak.

Ami már magát a kérdést illeti, igen jól méltóztatnak tudni — már beszédemben is jeleztem — hogy a magyar-horvát közös kormánynak és nekem is — mint tagjának — meggyőződésem, hogy a czimereknek oly módoni alkalmazása, mint az történt, a törvénynyel egyátalában nem ellenkezik, abba nem ütközik. De nem tagadhatom azt sem, miként 1868. óta hosszú időn keresztül másként történvén az alkalmazás, bona fide támadhatott az a nézet, hogy az 1868-ki törvény valódi értelmében azon akkor inau- gurált eljárás fekszik és nem az, a mely újabb időben alkalmaztatott.

Ezen nézettől vezettetve és ezen kérdés elenyésztését óhajtva, nézetem tehát az, hogy nem járhatunk el helyesebben, mint azon az utón, melyet a következő határozati javaslat által proponálni kívánok.

Határozati javaslat.

Mondja ki határozatikig a ház, hogy a kormánynak azon nyilatkozatát, melyet a Horvát-Szlavonországokban felmerült események folytán, agy az azokat megelőzött czimer- és felirat-kérdésben, mint a zavargásokat követett intézkedésekre nézve tett, helyeslőleg tudomásul veszi, egyúttal pedig tekintettel azon gyakorlatra, mely az 1868-dik év után a kormányok által követte- tett, mély az 1868-dik évi XXX-ik törvényczikk illető §§-ainak másképen értelmezését lehetővé tette, felhatalmazza a kormányt, hogy az 1868-dik évben kezdeményezett gyakorlat szerint fenn levő czimereket fennhagyhassa, ott pedig, ahol más feliratú czi- merek alkalmaztattak, azok helyett ezentúl mindenütt, hol czime- rek újra alkalmaztatnak, az idézett törvény 62-dik §-a szószerinti értelmének megfelelőleg, minden felirat nélkül alkalmazza a törvényben meghatározott czimereket. (Hosszantartó mozgás a baloldalon. Halljuk! jobbfelől.)

II.

A képviselőháznak szombaton igen érdekes ülése volt.

Mindenekelőtt olvastatott a király ő felségének a miniszter- elnökhöz intézett kézirata, mely szerint a delegatiók f. évi okt. hó 23-ára Bécsbe hivatnak össze.

Irányi Dániel a csángók ügyét hozta szóba. 0 ezen tárgyban már tavai indítványozta, hogy a telepítést vegye a kormány a kezébe s ne koczkáztassa a megváltás müvének társadalmi utón elbizonytalanodását. Azóta visszaszálingózni kezdenek a csángók szomorúan és csalódva. Irányi múlt évi indítványát ez okból szükségesnek tartja megujitni. Szapáry gróf pénzügyminiszter, kinek resszortjába a telepitvényes kincstári földek tartoznak, készséggel beleegyezett, hogy az indítvány a ház által közvetlen a horvát vita után tárgyaltassék, s azt is megígérte, hogy az eddigi visszaélésekről a teljesített vizsgálat alapján a háznak jelentést teend.

A horvát kérdéshez az ellenzék két árnyalatának vezérszónokai szóltak : Helfy Ignácz a szélsőbal határozati javaslatát indokolta, mely a kormánynak eljárása felett határozott rosszalást fejez ki. Szilágyi Dezső pedig az egyesült ellenzék álláspontját fejté ki s a kormány javaslatát a közös feliratú czimerek levétele tárgyában elvettetni inditványozta.

Érdekes volt gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter felszólalása, a ki megdöbbentő adatokat terjesztett elő a horvát adminisz- tráczióról. A magyar feliratú czimerekre vonatkozólag előadja, hogy ilyenek két év óta vannak Horvátországban és a horvát kormány még e nyáron tiltakozott azon „inszinuáczió“ ellen, mintha Zágrábban a magyar feliratú czimereket valaki bánthatná.

A pénzügyminiszter kimutatta, hogy a társországokban 542 községből 128 községben követtek el a községi elöljáróságok sikkasztásokat, melyek összege 56 ezer forintra megy, ezt pedig az adófizetőknek kell pótolniok, mert ők felelősek azon tisztviselőikért, kik a sikkasztást elkövették.

III.

A képviselőház hétfőn a horvát kérdést megelőzőleg a ház költségvetését tárgyalta. Polonyi Géza azt inditványozta, hogy a távollevő horvát képviselők napidijai ne utalványoztassanak; a ház azonban Csernátony Lajos felszólalása után ezt az indítványt mellőzte.

Folytattatván a horvát vita, elsőnek Orbán Balázs szólalt fel Helfy határozati javaslata mellett. Horváth Gyula polemikus beszédében Helfy és Szilágyi ellen fordult, és a kormány határozati javaslatát pártolta, Pulszky Ágost és Apponyi Albert gr. az

ellenzéki álláspontot védték. Különösen az utóbbinak beszéde nagy hatást tett és egyike volt a képviselő legfényesebb szónoklatainak. Utána Polyt Mihály szólt ismeretes nemzetiségi álláspontjáról, mire még a miniszterelnök tett egy rövid, de erélyes hangú megjegyzést, és ezzel a vita folytatása másnapra halasztatott.

A képviselőház keddi ülésében a horvát vita folytattatván: Tisza Kálmán miniszterelnök kijelentette, hogy ő e kérdésben az osztrák miniszterekkel soha sem értekezett s hogy a Bécsben hozott határozatokra nézve annak idején ott kijelentette, hogy nem áll jót azoknak a magyar országgyűlés általi elfogadtatásáról. De a mostani helyzetben mérsékletet ajánl az országgyűlésnek. Ez utóbbi tekintetben hasonló nyilatkozatot tett Irányi Dániel is, függetlenségi saját pártjával szemben.

HIRFÜZÉR.

— A király ö felségének nevenapján, e hó 4-én a székes- egyházban nagy segédlettel tartott fényes istenitiszteleten, mélt. és főt. Lengyel Miklós ez. püspök s nagyprépost ur pontificált. A nagyszámmal jelen voltak közt ott láttuk a megyei s városi tisztviselőket, a kir. bíróságok s kir. hivatalok tagjait testületileg, a különféle tanintézetek növendékeit pedig tanítóik s illetőleg tanítónőik vezetése alatt.

— Október 6-án, — mint az aradi vértanuk kivégeztetésének évfordulati napján, a helybeli minoriták templomában gyászisteni tisztelet tartatott. Nagyszámú ajtatoskodó közönség volt jelen, közte az 1848/9-iki volt honvédek testületileg.

— Az iparostanonezok oktatása városunkban, a kezdet nehézségei daczára, szépen indult meg. Az előkészítő osztály s az első rendes osztály két-két párhuzamos osztálylyá különittetett el; a 2-ik rendes osztályban ily elkülönítés szüksége nem mutatkozik. Az öt osztályba több mint 300 iparostanoncz jár; egy-egy osztályra átlag 60-an esnek. Az alkalmazott igazgatótanitó s ta- nitótársai dicséretreméltó ügybuzgalmat fejtenek ki.

— A szüret. A múlt hét második felében csaknem folytonosan esett, mely körülmény miatt csak kevesen kezdték meg akkor a szüretet. Hétfő óta azonban száraz időnk volt s már most a legtöbb szőlőhegyen foly a szüret. A must mennyisége csekélyebb a tavalinál s minőségére nézve is igen gyönge.

— A 25-ik ezred két zászlóalja, a zenekarral együtt, e hó

16-ára váratik városunkba. Ez alkalommal városi hatóságunk ismét félszeg intézkedéseket tett, a mennyiben a katonaság nagy részét szétszórtan magánlakásokba akarta elszállásolni. A katonai hatóság e szórványos elszállásolás helyett tömeges elhelyezést óhajt s már most elkésetten tétetnek is ily irányban lépések. Ha ezek, a menthetlen késedelem miatt eredményre nem találnak vezetni : az esetre hir szerint nemsokára a katonaság a zenekarral együtt máshova fog áthelyeztetni. Lesz aztán lamentálás, midőn — már késő!

— A városi árvaszék tagjaira vonatkozólag némely oldalról felhozott ellenvetések sok félreértésre adnak alkalmat. Jó forrásból vett értesülésünk szerint ama tagok bizalomra méltó egyének; e mellett némelyik közülök — mint különösen Sz. K. — egy fáradhatatlanul tevékeny tisztviselőnek mintaképe.

— Hallatlan confusio uralkodott Eger városának október 7-iki közgyűlésén. íme egypár adat: 1. Sokat vitáztak azon kérdés fölött, hogy a polgármester viheti-e az elnökséget akkor, midőn az ő ténye fölött foly a vita; de a szavazásnál elfeledték, hogy az 1871-ik évi 18-ik törvényczikk 60-ik §-a szerint egy tisztviselő sem bir szavazattal oly ügyben, mely körül személyesen érdekelve van. 2. Folytonos közbekiáltásokkal zavarták egymást a szónokok. 3. Egy-két szónok meg annyira otthonn felejtette törvényismeretét, hogy még a közgyűlés illetékességét is kétségbevonták oly ügyre nézve, mely fölött a törvény szerint első sorban a közgyűlés van jogosítva határozni. 4. Egy vezérszónok körülbelül olyat mondott, hogy a mit akár a budapesti lapok, akár az egri lap közölnek, arra ő „nem ad semmit.“ Pedig a lapok közleményeire sokkal nevezetesebb emberek is — köztük jeles államlérfiak — uagy súlyt fektetnek. De mit mond az illető, ha majd képviselőválasztásról lesz szó s a lapok az ő kifejezését reá visszafordítva azt találják közölni, hogy az „oly képviselő- jelöltre nem adnak semmit“ ?! Ezzel azonban természetesen a lapok mitsem vonnának le a különös bölcseségből, melyre az említett közgyűlésen egy képviselő ily udvariatlan közbeszólással re- flectált: „Láttuk azt a bölcseségét az országgyűlésen!“ (Különben